-en, 
A PokerStars Caribbean Adventure (PCA) az év első kiemelt tornaállomása. A Bahama-szigetek festői környezete, a napsütés, a kiváló tornakínálat, a hatalmas nyeremények mind hozzájárulnak a PCA népszerűségéhez. A pókerelit évről évre összegyűlik itt, a versenyjátékosok mellett a cash game specialisták is szívesen célba veszik az Atlantis Resortot. Próbára teszik tudásukat az emelkedő vakok világában, illetve a cash game szekcióban vadásznak a kieső játékosokra.
Doc Jennings
Vannak, akik kizárólag a cash game miatt érkeznek. Idén a póker egyik nagy öregje, Doc Jennings is a készpénzes játék miatt utazott ki a PCA-ra. Az A-5 lowball specialista nagy akciókban reménykedett, és bár ebben nincs hiány, neki mégis csalódnia kellett.
A PokerStars PCA-n tartózkodó bloggere, Brad Willis érdekes írásban mutatja be egy letűnt játéktípus klasszisát. Az alábbiakban Willis cikkének magyar változatát olvashatjátok.
"Doc Jennings magányosan üldögél a PokerStars Caribbean Adventure high stakes cash game szekciójában. Nem engedi, hogy fotót készítsek róla, illetve hogy rögzítsem a hangját. Beszélgetni is csak azért van lehetőségem vele, mert a PCA veterán Terri Auletta bemutatott neki.
- Sosem adok interjút. Nem is tudom, miért teszek most kivételt - mondja.
Furcsa dolog ezt tőle hallani, mert egész jelenléte reklám, nyilvánosság előtti szereplés. Akciót keres, és ha megkapja, megadja az ellenfeleknek, amit akarnak, egy igazán magas tétes játékot.
Az old school pókeresek úgy ismerik Jenningset, mint a világ egyik legjobb A-5 lowball játékosát. Ez egy szinte teljesen elfeledett játék 2014-ben. Az új játékosok azonban többségében soha nem hallottak róla. Ez persze nem probléma, ő nem a nevével akarja eladni magát, éppen elegendő reklám számára a hatalmas stack, ami előtte hever. Dollárezrek tornyosulnak előtte zsetonokban. Olyan sok pénze van, hogy miközben beszélgetünk, véletlenül lever két $100 értékű fekete zsetont, és láthatóan egyáltalán nem érdekli, hová gurultak. Én veszem fel, az asztalra teszem, de úgy tűnik, észre sem veszi. A probléma az, hogy őt sem veszik észre. Van egy régi pókeres mondás: soha ne kártyázz olyan emberrel, akit Doc-nak hívnak. A PCA-n láthatóan ismerik a mondás.
Pedig Doc Jennings akciót akar, ennek érdekében saját karkötőket is gyártatott. Mindegyik különböző cash game tétekre vonatkozik. Ha megvered heads-up cash game-ben, mondjuk $40/$80 téten, karkötőt kapsz tőle a pénz mellé. Ha hétből négyszer megvered, aranykarkötőt kapsz.
- Mint a World Series of Baseballban - mondja.
Ő is aranykarkötőt visel, egyik saját bajnokságán nyerte. Ez is része a reklámnak. Nincs hold'em karkötő. Nincs omaha karkötő. Ha Doc Jennings karkötőjére fáj a fogad, az ő majdnem elfeledett játékát kell játszanod.
Jennings korábban fogorvosként dolgozott, Fort Smith, Arkansas az otthona. Élőversenyeken a '90-es években kezdett játszani, 2009-ig vannak eredményei. De fő vadászterületét mindig is a cash game asztalok jelentették. Ez a szenvedélye, ha kell, órákon át ücsörög, várja, hogy valaki pókerezzen vele. A karkötői kiterítve fekszenek, fénylenek az asztalon, mint valami neonreklám, azt hirdetik: ITT VÁR AZ AKCIÓ. Mégis, ez a neonreklám most egy elhagyatott sivatagi országút mellett villog, valaha talán nyüzsgő város volt itt, de ma már senki sem téved erre. Magány. Persze felállhat, sétálhat más, zsúfolt asztalok között, beszállhat olyan játékokba, amelyeket nem szeret. Ő azonban más utat jár, ez a sorsa.
Doc Jennings néhány nappal ezelőtt érkezett meg a Bahama-szigetekre, azzal a szándékkal, hogy nmagas tétes lowball játékban vegyen részt. De ma már nagyon nehéz eladni ezt a játékot olyan fiataloknak, akik a cumiból is Texas Hold'emet szívtak magukba. Szombaton tűnt fel először, de akkor még sehol sem volt cash game akció a teremben. Ma indult el a live cash game. Jennings azonban csak várakozik.
Őszinte leszek veled: amikor először találkozol a férfival, akit Doc-nak hívnak, nem tudod, mihez kezdj vele. Ő egy mélyen vallásos ember, aki imádja a pókert, emellett tisztában van a képességeivel.
- Bárkivel leülök játszani. Ha kell, elrepülök a városába - mondja.
Nyújtott, puha arkansasi akcentussal beszél, amit jól ismerek, hiszen Ozarksban töltöttem a gyermekkoromat. Mesél nekem, hogyan játszott Doyle-lal és Puggy-val, illetve a pókervilág hőskorának más legendás alakjaival. Elbűvölő, ahogyan megelevenedik előtted egy kor, amelyben nem találsz online póker nickneveket, vagy fórumozó trollokat. Ez a férfi minden porcikájában egyéniség, olyan, akiket az öreg pókeres grizzlik történeteiből ismersz. Függetlenül attól, hogy ismered, vagy nem, nehéz lenne ellenszenvet érezni Doc Jennings iránt.
- Én legfeljebb a saját fejemben vagyok híres - mondja, és lehet, hogy így van, de lehet, hogy ő is csak a rejtőzködő játékosok közé tartozik. Lehet, hogy részese számos pókeres mondának, nem tudhatjuk biztosan.
Ami biztos: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire kilóg a PCA közegéből. Ez itt a fiatal pókerprofik birodalma. Néhány lépésre tőlünk olyan ifjú legendák pókereznek, mint Jason Mercier, Shaun Deeb, vagy Jennifer Harman. Ők olyan klasszisok, akik minden játéktípusban otthonosan mozognak, még az OFC-t is mélyen értik, pedig csak néhány éve létezik a játék. Mégsem jön ide senki, pedig már több mint egy órája beszélgetek Jenningsszel. Mintha senki sem akarna közel jönni, mintha félnének, hogy a régi, majdnem elfeledett játék bűze beissza magát a ruhájukba.
Valaki mégis.
Jennings elmondja, hogy az egyik karkötőt már kiosztotta. Egy $40/$80 ezüst karkötőt, amit egy fiatalember visel a csuklóján, nem túl messze tőlünk.
- Nem tudom a nevét a srácnak - mondja.
Én ismerem, Jennings pedig leolvassa ezt az arcomról.
- Hogy hívják? - kérdezi.
- Shaun - felelem.
- Milyen Shaun?
- Shaun Deebnek hívják.
Így igaz. Deeb, akit irigy tekintetek követnek, aki igazi legenda itt, illetve az online közösségben, büszkén viseli a karkötőt, épp Merciernek mutatja. Láthatóan tényleg büszke arra, hogy megnyerte, de ez nem elég ahhoz, hogy Mercier is kedvet kapjon a Doc elleni játékhoz.
Jennings egyedül üldögél, magányosan. Érzi a szívében, hogy erre a játékra született, istenadta tehetsége van az A-5 lowballhoz. Számára ez lelki hivatás - csak akciót nem kap senkitől. Egy férfi belső harca ez. Ismeri az utat, és azon is jár, de senki nem jön vele szemben. Folytathatja magányos útját, vagy letérhet róla, de az a másik út már nem az övé lenne. Ha letérne, valószínűleg megbánná. Lehet, hogy nem anyagilag, de szellemi síkon, sprituális értelemben mindenképpen.
- Talán eljutottam a karrierem azon pontjára, amikor már csak interjúkat kéne adnom - mondja, tréfál, nevet is rajta, mégis szívszorító ez, egyértelmű, hogy olyan magányos, amennyire csak pókeres magányos lehet.
- Minden rendben - mondja fogorvos mosolyával, ő próbál nyugtatni, de nem sikerül.
Az egész "nem adok interjúkat" dolog ellenére Doc Jennings kiválóan beszél, magával ragad, talán olyan jó ebben is, mint az A-5 lowballban. Szerzett egy rajongót a személyemben. A beszélgetés után többször visszatértem a high stakes cash game asztalokhoz, mindig azt remélve, valaki épp Jennings karkötőjéért pókerezik. De senki sem játszott. Senkit sem érdekel Doc majdnem elfeledett játéka.
Két órával később az egyik utolsó sétámat tettem arra. Négy high stakes játékos vette körül Doc Jenningst. $25/$50 omahát játszottak, utált variáns egy limit lowball specialista számára. És mégis ott ült, zsetonjai játékban.
Valamiért szomorú lettem. Ma este senki sem nyer Doc Jennings karkötőt.
Talán az itt lévő klasszisok tudják, saját játékában Jennings túl kemény ellenfél? Vagy talán nem érdekli őket ez a divatja múlt játék? Nem tudom a választ. Talán semmit sem tudok. A világ változik. Hiszen az egyetlen dolog, amiben biztos voltam ez: Doc Jennings senkinek nem ad interjút".
Doc Jennings
Vannak, akik kizárólag a cash game miatt érkeznek. Idén a póker egyik nagy öregje, Doc Jennings is a készpénzes játék miatt utazott ki a PCA-ra. Az A-5 lowball specialista nagy akciókban reménykedett, és bár ebben nincs hiány, neki mégis csalódnia kellett.
A PokerStars PCA-n tartózkodó bloggere, Brad Willis érdekes írásban mutatja be egy letűnt játéktípus klasszisát. Az alábbiakban Willis cikkének magyar változatát olvashatjátok.
"Doc Jennings magányosan üldögél a PokerStars Caribbean Adventure high stakes cash game szekciójában. Nem engedi, hogy fotót készítsek róla, illetve hogy rögzítsem a hangját. Beszélgetni is csak azért van lehetőségem vele, mert a PCA veterán Terri Auletta bemutatott neki.
- Sosem adok interjút. Nem is tudom, miért teszek most kivételt - mondja.
Furcsa dolog ezt tőle hallani, mert egész jelenléte reklám, nyilvánosság előtti szereplés. Akciót keres, és ha megkapja, megadja az ellenfeleknek, amit akarnak, egy igazán magas tétes játékot.
Az old school pókeresek úgy ismerik Jenningset, mint a világ egyik legjobb A-5 lowball játékosát. Ez egy szinte teljesen elfeledett játék 2014-ben. Az új játékosok azonban többségében soha nem hallottak róla. Ez persze nem probléma, ő nem a nevével akarja eladni magát, éppen elegendő reklám számára a hatalmas stack, ami előtte hever. Dollárezrek tornyosulnak előtte zsetonokban. Olyan sok pénze van, hogy miközben beszélgetünk, véletlenül lever két $100 értékű fekete zsetont, és láthatóan egyáltalán nem érdekli, hová gurultak. Én veszem fel, az asztalra teszem, de úgy tűnik, észre sem veszi. A probléma az, hogy őt sem veszik észre. Van egy régi pókeres mondás: soha ne kártyázz olyan emberrel, akit Doc-nak hívnak. A PCA-n láthatóan ismerik a mondás.
Pedig Doc Jennings akciót akar, ennek érdekében saját karkötőket is gyártatott. Mindegyik különböző cash game tétekre vonatkozik. Ha megvered heads-up cash game-ben, mondjuk $40/$80 téten, karkötőt kapsz tőle a pénz mellé. Ha hétből négyszer megvered, aranykarkötőt kapsz.
- Mint a World Series of Baseballban - mondja.
Ő is aranykarkötőt visel, egyik saját bajnokságán nyerte. Ez is része a reklámnak. Nincs hold'em karkötő. Nincs omaha karkötő. Ha Doc Jennings karkötőjére fáj a fogad, az ő majdnem elfeledett játékát kell játszanod.
Jennings korábban fogorvosként dolgozott, Fort Smith, Arkansas az otthona. Élőversenyeken a '90-es években kezdett játszani, 2009-ig vannak eredményei. De fő vadászterületét mindig is a cash game asztalok jelentették. Ez a szenvedélye, ha kell, órákon át ücsörög, várja, hogy valaki pókerezzen vele. A karkötői kiterítve fekszenek, fénylenek az asztalon, mint valami neonreklám, azt hirdetik: ITT VÁR AZ AKCIÓ. Mégis, ez a neonreklám most egy elhagyatott sivatagi országút mellett villog, valaha talán nyüzsgő város volt itt, de ma már senki sem téved erre. Magány. Persze felállhat, sétálhat más, zsúfolt asztalok között, beszállhat olyan játékokba, amelyeket nem szeret. Ő azonban más utat jár, ez a sorsa.
Doc Jennings néhány nappal ezelőtt érkezett meg a Bahama-szigetekre, azzal a szándékkal, hogy nmagas tétes lowball játékban vegyen részt. De ma már nagyon nehéz eladni ezt a játékot olyan fiataloknak, akik a cumiból is Texas Hold'emet szívtak magukba. Szombaton tűnt fel először, de akkor még sehol sem volt cash game akció a teremben. Ma indult el a live cash game. Jennings azonban csak várakozik.
Őszinte leszek veled: amikor először találkozol a férfival, akit Doc-nak hívnak, nem tudod, mihez kezdj vele. Ő egy mélyen vallásos ember, aki imádja a pókert, emellett tisztában van a képességeivel.
- Bárkivel leülök játszani. Ha kell, elrepülök a városába - mondja.
Nyújtott, puha arkansasi akcentussal beszél, amit jól ismerek, hiszen Ozarksban töltöttem a gyermekkoromat. Mesél nekem, hogyan játszott Doyle-lal és Puggy-val, illetve a pókervilág hőskorának más legendás alakjaival. Elbűvölő, ahogyan megelevenedik előtted egy kor, amelyben nem találsz online póker nickneveket, vagy fórumozó trollokat. Ez a férfi minden porcikájában egyéniség, olyan, akiket az öreg pókeres grizzlik történeteiből ismersz. Függetlenül attól, hogy ismered, vagy nem, nehéz lenne ellenszenvet érezni Doc Jennings iránt.
- Én legfeljebb a saját fejemben vagyok híres - mondja, és lehet, hogy így van, de lehet, hogy ő is csak a rejtőzködő játékosok közé tartozik. Lehet, hogy részese számos pókeres mondának, nem tudhatjuk biztosan.
Ami biztos: nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire kilóg a PCA közegéből. Ez itt a fiatal pókerprofik birodalma. Néhány lépésre tőlünk olyan ifjú legendák pókereznek, mint Jason Mercier, Shaun Deeb, vagy Jennifer Harman. Ők olyan klasszisok, akik minden játéktípusban otthonosan mozognak, még az OFC-t is mélyen értik, pedig csak néhány éve létezik a játék. Mégsem jön ide senki, pedig már több mint egy órája beszélgetek Jenningsszel. Mintha senki sem akarna közel jönni, mintha félnének, hogy a régi, majdnem elfeledett játék bűze beissza magát a ruhájukba.
Valaki mégis.
Jennings elmondja, hogy az egyik karkötőt már kiosztotta. Egy $40/$80 ezüst karkötőt, amit egy fiatalember visel a csuklóján, nem túl messze tőlünk.
- Nem tudom a nevét a srácnak - mondja.
Én ismerem, Jennings pedig leolvassa ezt az arcomról.
- Hogy hívják? - kérdezi.
- Shaun - felelem.
- Milyen Shaun?
- Shaun Deebnek hívják.
Így igaz. Deeb, akit irigy tekintetek követnek, aki igazi legenda itt, illetve az online közösségben, büszkén viseli a karkötőt, épp Merciernek mutatja. Láthatóan tényleg büszke arra, hogy megnyerte, de ez nem elég ahhoz, hogy Mercier is kedvet kapjon a Doc elleni játékhoz.
Jennings egyedül üldögél, magányosan. Érzi a szívében, hogy erre a játékra született, istenadta tehetsége van az A-5 lowballhoz. Számára ez lelki hivatás - csak akciót nem kap senkitől. Egy férfi belső harca ez. Ismeri az utat, és azon is jár, de senki nem jön vele szemben. Folytathatja magányos útját, vagy letérhet róla, de az a másik út már nem az övé lenne. Ha letérne, valószínűleg megbánná. Lehet, hogy nem anyagilag, de szellemi síkon, sprituális értelemben mindenképpen.
- Talán eljutottam a karrierem azon pontjára, amikor már csak interjúkat kéne adnom - mondja, tréfál, nevet is rajta, mégis szívszorító ez, egyértelmű, hogy olyan magányos, amennyire csak pókeres magányos lehet.
- Minden rendben - mondja fogorvos mosolyával, ő próbál nyugtatni, de nem sikerül.
Az egész "nem adok interjúkat" dolog ellenére Doc Jennings kiválóan beszél, magával ragad, talán olyan jó ebben is, mint az A-5 lowballban. Szerzett egy rajongót a személyemben. A beszélgetés után többször visszatértem a high stakes cash game asztalokhoz, mindig azt remélve, valaki épp Jennings karkötőjéért pókerezik. De senki sem játszott. Senkit sem érdekel Doc majdnem elfeledett játéka.
Két órával később az egyik utolsó sétámat tettem arra. Négy high stakes játékos vette körül Doc Jenningst. $25/$50 omahát játszottak, utált variáns egy limit lowball specialista számára. És mégis ott ült, zsetonjai játékban.
Valamiért szomorú lettem. Ma este senki sem nyer Doc Jennings karkötőt.
Talán az itt lévő klasszisok tudják, saját játékában Jennings túl kemény ellenfél? Vagy talán nem érdekli őket ez a divatja múlt játék? Nem tudom a választ. Talán semmit sem tudok. A világ változik. Hiszen az egyetlen dolog, amiben biztos voltam ez: Doc Jennings senkinek nem ad interjút".
