Több alkalommal előkerült már a téma, miszerint a pókeres képességek, az asztaloknál megszerzett tudás nagyon jól hasznosítható az élet más területein is. David Sklansky és Alan N. Schoonmaker "A póker jó számodra" cikksorozatát már elolvashattátok a Póker Akadémián. Legutóbb a két WSOP-döntővel is rendelkező svéd pókerszakíró, Ken Lennaard írt cikket a témában.
KÉP
"A gyermekeim most fedezik fel a körülöttük lévő világot. Mindent megfigyelnek, tanulmányoznak, és keresik az összefüggéseket. A lányom hároméves, a fiam csak két hónapos. Inspiráló látni, ahogy mindennap nagy lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy minél többen megismerjenek a világból.
Magolás a felfedezés helyett
Aztán ahogy a gyerekek nőnek, bekerülnek az oktatási rendszerbe. Itt is sokat tanulnak, megtanulják például, mi a neve az Egyesült Államok öt legnagyobb folyójának, vagy hogy melyik afrikai országnak mi a fővárosa. Ezeket az információkat azonban már csak bemagolják, nem saját maguk fedezik fel, és az összefüggéseket sem keresik többé. Feltöltjük őket tudással, beléjük sulykoljuk, ahelyett, hogy lehetőséget adnánk nekik arra, hogy ők fedezzék fel.
A bemagolt dolgokat az évek során olyan mélyen magukba szívják, hogy végül örökérvényű igazságokként tekintenek rájuk, ezáltal pedig torz képet kapnak a valóságról. Ekkorra már teljes leszoktak a világ felfedezéséről, az összefüggések kereséséről, az élet megismeréséről; társadalmunk átlagos fogaskerekeivé váltak.
Okosabbak az átlagnál
Szeretném hinni, hogy a pókeresek jóval magasabb tudatossági szinten élik az életüket, mint a globális átlag, köszönhetően annak a sok-sok órának, amit pókertudásuk fejlesztésére fordítottak. Sőt, tapasztalataim alapján mondhatom, tudom, hogy ez így van. Igaz, mindez annak is betudható, hogy valószínűleg a pókerben eredményeket felmutatni képes játékosok intelligenciája is magasabb, mint az átlagé.
Persze, a pókereseknek is meg kell tanulni, hogyan fordíthatják le a pókeres tudást az élet nyelvére, különben ugyanúgy zombik maradnak a zombik között, és csak úgy leélik sehová sem vezető életüket. De a jó pókeresek folyamatosan keresik a fejlődés lehetőségét, az összefüggéseket, mert csak így érvényesülhetnek hosszútávon az asztaloknál. És ezek a játékosok rendszerint az életben is keresik ezeket.
Ha egy pókeres nem fejlődik, azt hiszi, már mindent tud, idővel átgázolnak rajta. Ilyen az élet is. Egy ideig lehet felfelé haladni robotpilótaként, és a variancia is az oldalunkra állhat, de hosszútávon elkerülhetetlen a bukás, ha nem keressük a fejlődést. Gondoljunk csak Phil Iveyra, akinek hatalmas tapasztalata van, de minden versenyén cikázik a szeme, gyűjti az információkat, amelyek segíthetik az előrejutását. Ő sosem pókerezik robotpilótaként, és az élethez is így kell hozzáállni.
Kockázatvállalás, képességek és szerencse
A póker az élet metaforája. Például megtanít a kockázatvállalás és a várható megtérülés koncepciójának megértésére. Ez pedig egy olyan dolog, ami végigkíséri mindennapi életünket. Megvárjuk a zöldet, vagy fussunk át a piroson? Egyek desszertet a vacsora után? Ezek mind olyan kérdések, amelyekben jelen van a kockázat és a várható megtérülés, mérlegelnünk kell a kockázat nagyságát a várható eredmény tükrében.
A póker arra is megtanít, hogy különbséget tudj tenni a képesség és szerencse között. Vannak olyanok, akik az élet varianciájának jó oldalán állnak éppen, vagyis a szerencsének köszönhetően érnek el eredményt, ám ezt nem realizálják. És elégedetten hátradőlnek. Előfordulhat, hogy akár a környezetük is erősíti őket ebben, ők sem kezelik helyén a szerencsével elért eredményt, és az illúzió máris valósággá válik számukra. A szerencse azonban idővel elpártol tőlük, és akkor hamar előkerülnek a problémák.
Ennél is rosszabb, amikor tehetséges emberek feladják az álmaikat, ahelyett, hogy újabb esélyt adnának maguknak, mindössze azért, mert első alkalommal nem volt szerencséjük.
Elfecsérelt talentumok?
A póker megtanít minket arra, hogy őszinték legyünk magunkkal, objektívan lássuk magunkat. Nagyon sok ember él úgy, hogy teljesen hamis önképpel rendelkezik.
A póker megtanít a különféle üzleti lehetőségek megfelelő kiértékelésére, és egyébként is, számos olyan átfedés van a póker és az gazdasági élet között, hogy őszintén mondom, szégyenletesnek tartom, hogy ez a szféra nem lát potenciált a rendkívül tehetséges pókeres fiatalokban. Sokkal fontosabb számukra egy iskolai végzettség, mint az a rátermettség, amivel ezek a fiatalok fel vannak vértezve. Persze, úgy gondolom, semmi baj nincs azzal, ha valaki egy egész életet a pókerre tesz fel. Csak az is eszembe jut néha, hogy ez a sor szupertehetséges fiatal más területeken akár még hasznosabb tagja lehetne társadalmunknak".
Több alkalommal előkerült már a téma, miszerint a pókeres képességek, az asztaloknál megszerzett tudás nagyon jól hasznosíthatók az élet más területein is. David Sklansky és Alan N. Schoonmaker "A póker jó számodra" cikksorozatát már elolvashattátok a Póker Akadémián. Legutóbb a két WSOP-döntővel is rendelkező svéd pókeres és szakíró, Ken Lennaard írt cikket a témában.
"A gyermekeim most fedezik fel a körülöttük lévő világot. Mindent megfigyelnek, tanulmányoznak, és keresik az összefüggéseket. A lányom hároméves, a fiam csak két hónapos. Inspiráló látni, ahogy mindennap nagy lelkesedéssel dolgoznak azon, hogy minél többen megismerjenek a világból.
Magolás a felfedezés helyett
Aztán ahogy a gyerekek nőnek, bekerülnek az oktatási rendszerbe. Itt is sokat tanulnak, megtanulják például, mi a neve az Egyesült Államok öt legnagyobb folyójának, vagy hogy melyik afrikai országnak mi a fővárosa. Ezeket az információkat azonban már csak bemagolják, nem saját maguk fedezik fel, és az összefüggéseket sem keresik többé. Feltöltjük őket tudással, beléjük sulykoljuk a tananyagot, ahelyett, hogy lehetőséget adnánk nekik arra, hogy ők fedezzék fel.
A bemagolt dolgokat az évek során olyan mélyen magukba szívják, hogy végül örökérvényű igazságokként tekintenek rájuk, ezáltal pedig torz képet kapnak a valóságról. Ekkorra már teljes leszoktak a világ felfedezéséről, az összefüggések kereséséről, az élet megismeréséről; társadalmunk átlagos fogaskerekeivé váltak.
Okosabbak az átlagnál
Szeretném hinni, hogy a pókeresek jóval magasabb tudatossági szinten élik az életüket, mint a globális átlag, köszönhetően annak a sok-sok órának, amit pókertudásuk fejlesztésére fordítottak. Sőt, tapasztalataim alapján mondhatom, tudom, hogy ez így van. Igaz, mindez annak is betudható, hogy valószínűleg a pókerben eredményeket felmutatni képes játékosok intelligenciája is magasabb, mint az átlagé.
Persze, a pókereseknek is meg kell tanulni, hogyan fordíthatják le a pókeres tudást az élet nyelvére, különben ugyanúgy zombik maradnak a zombik között, és csak úgy leélik sehová sem vezető életüket. De a jó pókeresek folyamatosan keresik a fejlődés lehetőségét, az összefüggéseket, mert csak így érvényesülhetnek hosszútávon az asztaloknál. És ezek a játékosok rendszerint az életben is keresik ezeket.
Ha egy pókeres nem fejlődik, azt hiszi, már mindent tud, idővel átgázolnak rajta. Ilyen az élet is. Egy ideig lehet felfelé haladni robotpilótaként, és a variancia is az oldalunkra állhat, de hosszútávon elkerülhetetlen a bukás, ha nem keressük a fejlődést. Gondoljunk csak Phil Iveyra, akinek hatalmas tapasztalata van, de minden versenyén cikázik a szeme, gyűjti az információkat, amelyek segíthetik az előrejutását. Ő sosem pókerezik robotpilótaként, és az élethez is így kell hozzáállni.
Kockázatvállalás, képességek és szerencse
A póker az élet metaforája. Például megtanít a kockázatvállalás és a várható megtérülés koncepciójának megértésére. Ez pedig egy olyan dolog, ami végigkíséri mindennapi életünket. Megvárjuk a zöldet, vagy fussunk át a piroson? Egyek desszertet a vacsora után? Ezek mind olyan kérdések, amelyekben jelen van a kockázat és a várható megtérülés, mérlegelnünk kell a kockázat nagyságát a várható eredmény tükrében.
A póker arra is megtanít, hogy különbséget tudj tenni a képesség és szerencse között. Vannak olyanok, akik az élet varianciájának jó oldalán állnak éppen, vagyis a szerencsének köszönhetően érnek el eredményt, ám ezt nem realizálják. És elégedetten hátradőlnek. Előfordulhat, hogy akár a környezetük is erősíti őket ebben, ők sem kezelik helyén a szerencsével elért eredményt, és az illúzió máris valósággá válik számukra. A szerencse azonban idővel elpártol tőlük, és akkor hamar előkerülnek a problémák.
Ennél is rosszabb, amikor tehetséges emberek feladják az álmaikat, ahelyett, hogy újabb esélyt adnának maguknak, mindössze azért, mert első alkalommal nem volt szerencséjük.
Elfecsérelt talentumok?
A póker megtanít minket arra, hogy őszinték legyünk magunkkal, objektívan lássuk magunkat. Nagyon sok ember él úgy, hogy teljesen hamis önképpel rendelkezik.
A póker megtanít a különféle üzleti lehetőségek megfelelő kiértékelésére, és egyébként is, számos olyan átfedés van a póker és az gazdasági élet között, hogy őszintén mondom, szégyenletesnek tartom, hogy ez a szféra nem lát potenciált a rendkívül tehetséges pókeres fiatalokban. Sokkal fontosabb számukra egy iskolai végzettség, mint az a rátermettség, amivel ezek a fiatalok fel vannak vértezve. Persze, úgy gondolom, semmi baj nincs azzal, ha valaki egy egész életet a pókerre tesz fel. Csak az is eszembe jut néha, hogy ezek a szupertehetséges fiatalok más területeken akár még hasznosabb tagjai lehetnének társadalmunknak, ha esélyt kapnának".
