A közel kétmillió dolláros élőtorna nyereménnyel rendelkező, ám elsősorban cash game játékosként számon tartott Sam Trickett nemrégiben tért haza Angliába. A Bluff Europe magazin munkatársai nyomban felkeresték, hogy a 2010-es év egyik legnagyobb pókertörténéséről, az őrült makaói cash game játékról beszélgessenek vele. A napokban megjelent interjú fordítását olvashatjátok.
Sam Trickett
Mesélj nekünk Makaóról.
Az egész Cape Townban kezdődött. Épp ott voltam, és az egyik barátommal, James Borddal beszélgettem, aki megemlítette, Tom Dwan (durrrr) mesélt neki a makaói játékról, és arról, mekkora összeget nyert. Azonnal mondtam James-nek, nekem is oda kell mennem, mire ő felajánlotta, hogy megvásárol 30%-ot az akcióimból. Szóval bepakoltam 4 millió HKD-t (körülbelül $515.000) a bőröndömbe és oda utaztam. Kisebb játékokokkal kezdtem, 300/600 HKD téten ($40/$80), és sikerült 6 millió HKD-ig ($800.000) felvinni a pénzem. Ezután eladtam még néhány százalékot az akcióimból, és a nagy játékok felé vettem az irányt. Ez 5000/10000 HKD-t jelent ($600/$1200), és majdnem minden leosztásban volt straddle. Nagyon kemény volt, óriási kasszákért mentünk. A kínai pókeresek szeretnek sok flopot nézni, és mindenki csak megad, megad. Nehezen találtam helyet az asztaloknál, végül oda tudtam leülni, ahol Urindander és Tom Dwan játszott két kínai sráccal, mit mondjak, ez nem jelentett életbiztosítást.
Jellemzően gazdag vállalkozók pókereznek a legmagasabb téteken?
Igen, méghozzá egész jól, és piszok gazdagok. Ez eléggé zárt kör, ha egy asztalon sok a fish, oda nincs esélyed beszállni. Ha játszol egy asztalon, és megjelenik néhány fish, megkérnek, hogy menj el. És ha megkérnek, hogy menj el, nincs más választásod. Igyekeztem egy-két dolgot megtanulni mandarin nyelven, hogy legalább alapszinten be tudjak szállni a beszélgetésbe, úgy éreztem, ezután jobban elfogadtak.
Folyamatosan elérhetőek Makaón ezek az elképesztően magas tétes játékok?
Körülbelül egy éve folyamatosan mennek, csak senki sem tudott róluk. Az APT Macau alatt fedezték fel őket a profik, szóval igen, és szeretnék is rendszeresen visszatérni. Remélem a jövőben is olyan jól megy majd ott, mint az elmúlt sessionökön. Nem volt könnyű, főleg hogy Tom is ott volt az asztalnál, és ő aztán mindent elkövet, hogy megnehezítse az ellenfelek dolgát.
Volt valamilyen őrült leosztásod, amit megosztanál velünk?
Játszottam egy leosztást, amelyben Tom emelt, mint az esetek 80%-ában, én pedig osztó pozícióból tartottam
Q J-val. A nagyvak szintén tartott, a flopra szivárvány T-3-2 érkezett. A nagyvak 200.000 HKD-t donkolt ($26.000), amit Tom tartott. A nagyvak gyengének tűnt számomra, legfeljebb top párra tettem. Blöffre nem volt esélyem ezen a boardon, hiszen csak szettet reprezentálhattam, de ez rossz játék, ha egy olyan pókeres ül az asztalodnál, mint Tom. Szóval tartottam, mint ahogyan szettel is csak tartottam volna, ráadásul javulásra adott esélyt a backdoor sor- és színhúzóm. A turn 7-es volt. A nagyvak 300.000 HKD-ig ($40.000) hívott, vagyis alig többet, mint a flopon. Tom dobott, ami meglepett. Azt hiszem, elsősorban amiatt szállt ki, mert mögötte ültem. Mindenesetre 800.000 HKD-ig ($103.000) emeltem, amit ellenfelem azonnal callolt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy gyenge, hiszen ha szettje lett volna, biztosan eljátssza, hogy rettentő módon gondolkodik. A river újabb 7-es volt, vagyis pározódott a board, én pedig all-in mentem. Mivel még a játék elején elveszettem egy 3.000.000 HKD-s ($385.000) kasszát Tommal szemben, ha az ellenfél megad, minden pénzem oda lett volna. Az all-in 2.000.000 HKD ($258.000) volt, és egy pillanatra felvillant előttem a kép, amint hazamegyek, felhívom James-t, és elmondom neki, hogy elvesztettem a pénzét. Ugyanakkor bíztam a reademben, és tudtam, hogy jól játszottam meg a lapomat. Végül elvittem a kasszát, ami nagyon fontos volt. Később felhívtam James-t, és elmeséltem neki a partit. Majdnem rosszul lett, valami ilyesmit mondott: "Miért tartottál flopon? MIÉRT? Állj le a blöffökkel!". Ő az ABC póker híve.
Hogyan tudtad megőrizni a nyugalmad, miközben ilyen sok pénzt kockáztattál?
Biztos voltam benne, hogy dobni fog az ellenfelem. Márpedig ha biztos voltam ebben, akkor az all-in volt a helyes lépés. A dobás után nem mutattam meg a lapom, hogy ne lássák, mennyire ideges vagyok. Még akkor is remegett a kezem, amikor zsetontornyokba rendeztem a napomat $320.000 profitba fordító potot. Tom rám nézett, majd kis cetlit csúsztatott a kezembe, amire az volt írva: "Szép blöff". Később elmondta, teljesen biztos volt benne, hogy megvan a lapom, és csak a kezem remegéséből jött rá, hogy blöfföltem. Makaó csodálatos hely, például nyertem egy $1.200.000-es potot is, top párral. Kaptam egy 1.600.000 HKD-s ($205.000) check-raise-t a turnön, 1.400.000 HKD maradt a srác előtt, szóval nehéz döntés volt. Tudtam, hogy James mit mondana: "Csak top párod volt? K-Q? Mi a baj veled, ember?". Amikor mások pénzével pókerezel, az mindig nehéz, mert ha vesztesz, megkérdezik, hogyan történt. És amikor elmeséled, néha borzasztóan megjátszott partinak tűnik, nagyon nehéz utólag leírni azokat a jeleket, amelyek segítették a readet. Elmeséled a partit, és amatőrnek, totális idiótának tűnsz. Emlékszem, Viffer ellen pókereztem egy TV-s cash game showban, és blöfföltem riveren, mert besült húzóra tettem. Viffer rámemelt, ennek ellenére továbbra is úgy gondoltam, nincs nála erős kéz. Viszont eszembe jutott, hogy itt ülök a tévében, és ha callolom negyedik párral, az eredménytől függetlenül mindenki retardáltnak fog tartani, inkább dobtam.
Beszéljünk kicsit a pályádról. Ha jól tudom, profi focistának készültél.
Igen, az szerettem volna lenni. Nem tudom, sikerült volna-e, de voltam próbajátékon a Notthingham Forestnél, és játszottam is náluk pár meccset. Emellett a Sheffield United is figyelt. A hozzáállásom viszont nem volt az igazi, fiatalon úgy gondoltam, jobb vagyok mindenkinél. Ha lecseréltek, nehezen viseltem, de tényleg jól játszottam. Félprofi státuszban voltam, és ígéretesnek tartottak, csak aztán tönkrementek a szalagok a térdemben, és abba kellett hagynom.
Ez nagy törés lehetett.
Az volt, erre a pályára készültem, semmi máshoz nem értettem. És nem is érdekelt semmi más. Keményen dolgoztam, edzettem, hogy elérjem a célom. Aztán egyszercsak azt mondta a sebész, nem focizhatsz többet. Fogalmam sem volt, mi lesz velem.
Végül a pókerben kamatoztattad a benned lévő versenyszellemet.
Igen. Mindig is versenyző típus voltam, már kisiskolásként is, mindenben, amihez hozzáfogtam. Amit csinálok, abban a legjobb akarok lenni. Például népszerű volt nálunk a biliárd. Addig nem nyugodtam, amíg Lincolnshire egyik legjobb biliárd játékosa nem lettem. Ebben nem volt pénz, szóval elég értelmetlen időtöltés volt. De ha csinálok valamit, mindent beleadok. Nem végeztem egyetemet, nem is jelentkeztem. Ennek ellenére rivaldafénybe akartam kerülni. Sosem tudtam magam elképzelni egy nyolcórás állásban, valami nagyratörőbbet szerettem volna. A póker tökéletes, mindig szerettem hazárdírozni, emellett igencsak pénzorientált vagyok.
Hogyan váltál kezdőből a mai Sam Tricketté?
Már néhány hónap után látszott, hogy jobb vagyok, mint a barátaim. Persze közel sem voltam olyan jó, mint amit hittem magamról. Elkezdtem kaszinókba járni, az első versenyemen rögtön második lettem, amiért körülbelül £1.000 járt. Egyre többet jártam kaszinókba, minden kedden és csütörtökön $50 tornán indultam, és nyertem is párszor. Hamarosan megismerkedtem a már regularnak számító Julian Thew-val, aki javasolta, hogy ne csak helyi tornákon induljak. Oké, mondtam, mire vett belőlem 10%-ot, és elkezdem a GUKPT £100-£200 side eventjein indulni. Már az első néhány versenyen szép eredményeket szereztem, majd egyre feljebb léptem.
Milyen képességek tesznek egy pókerest igazán jó játékossá?
Az én legfőbb erősségem, hogy jól mérem fel az ellenfelek tudását, illetve azt, hogy ők hogyan látnak engem. Például ha valakivel agresszív vagyok, megérzem azt a pontot, amikor éppen elkezdene visszajátszani erre, stílust váltok, így továbbra is előtte járok egy lépéssel. A pókeresek többsége, főként élő játékban, nem alkalmazkodik jól az asztal változásaihoz, pedig fontos, hogy mindig a körülményekhez igazítsuk a játékunkat. Például ha feszesen játszottunk, függetlenül attól, hogy nyertünk vagy vesztettünk, el kell kezdenünk blöffölni. Az imidzs az egyik legfontosabb része a pókernek, az emberek mégis kevés figyelmet fordítanak erre. Én nagyon agresszív vagyok, nem félek nagy kasszákért jártszani, és nehéz döntés elé állítani az ellenfeleimet. Lehet, hogy helyes döntéseket fognak hozni, és végül elviszik a potot, vagy dobnak a megfelelő ponton, de ezek nem lesznek könnyű döntések. Szerezném azt hinni, hogy nehéz ellenem pókerezni.
Mindössze 24 éves vagy, mégsem szoktak a brit póker újhullámához sorolni, mint Toby Lewist és Jake Cody-t.
Szerintem ez amiatt van, mert néhány évvel azért idősebb vagyok náluk, és tornákon is régebben indulok. Illetve a barátaim, Julian Thew és Paul Jackson is old school pókerarcok lettek mára. Viszont jóban vagyok Toby-ékkal, gyakran vacsorázunk együtt, közben partikat elemzünk, szerintem emiatt megy jól, amikor kölykökkel pókerezem. A legnagyobb bajuk, hogy túl sokat árulnak el a játékukról. Például Toby-val játszottam a World Poker Open döntő asztalán, és totálisan átlátszó szituációban blöfföltem ellene. Nagyon rossz játék volt. Csak azért csináltam, mert tudtam, arra fog gondolni, ilyen húzást nem csinálnék blöffből. És igaza is volt, ha nem ellene játszom, nem csináltam volna, csak nagyon jól ismerem a gondolkodását.
Mennyire fontos a meta-game a fiatal játékosok ellen?
Nagyon. Ne érts félre, nem azért megyek velük vacsorázni, hogy kifaggassam őket, de nagyon sok játékos túlságosan is szeret a leosztásairól beszélni, és így könnyen megállapítható, hogyan gondolkodnak, milyen tudással rendelkeznek. A klasszikus példa, amikor hangosan megjegyzed az asztalnál: "Utálok bubikkal játszani!". Erre az összes játékos tanácsokkal lát el, neked pedig nincs más dolgod, mint hátradőlni, figyelni, és máris mindent tudsz ellenfeleid játékerejéről az asztalnál. Amúgy vicces, hogy annak ellenére, hogy egyre kevésbé tartozom az új generáció játékosai közé, én kaptam a legjobb újonc díját a British Poker Awardson. Értem én, hogy rajtam kívül nem volt nagyobb eredményt elérő fiatal brit pókeres akkor, de mégis... Újonc? Három éve indulok élő versenyeken. Neil Channing és Paul Jackson azóta is azzal szívat, ha valamilyen eredményt elérek: "Persze, kezdők szerencséje".
Mik a céljaid 2011-ben?
Természetesen egy karkötőt szeretnék. Frusztrál, hogy háromszor is közel voltam hozzá, de egyszer sem jött össze.
További interjúk a Póker Akadémián
Sam Trickett
Mesélj nekünk Makaóról.
Az egész Cape Townban kezdődött. Épp ott voltam, és az egyik barátommal, James Borddal beszélgettem, aki megemlítette, Tom Dwan (durrrr) mesélt neki a makaói játékról, és arról, mekkora összeget nyert. Azonnal mondtam James-nek, nekem is oda kell mennem, mire ő felajánlotta, hogy megvásárol 30%-ot az akcióimból. Szóval bepakoltam 4 millió HKD-t (körülbelül $515.000) a bőröndömbe és oda utaztam. Kisebb játékokokkal kezdtem, 300/600 HKD téten ($40/$80), és sikerült 6 millió HKD-ig ($800.000) felvinni a pénzem. Ezután eladtam még néhány százalékot az akcióimból, és a nagy játékok felé vettem az irányt. Ez 5000/10000 HKD-t jelent ($600/$1200), és majdnem minden leosztásban volt straddle. Nagyon kemény volt, óriási kasszákért mentünk. A kínai pókeresek szeretnek sok flopot nézni, és mindenki csak megad, megad. Nehezen találtam helyet az asztaloknál, végül oda tudtam leülni, ahol Urindander és Tom Dwan játszott két kínai sráccal, mit mondjak, ez nem jelentett életbiztosítást.
Jellemzően gazdag vállalkozók pókereznek a legmagasabb téteken?
Igen, méghozzá egész jól, és piszok gazdagok. Ez eléggé zárt kör, ha egy asztalon sok a fish, oda nincs esélyed beszállni. Ha játszol egy asztalon, és megjelenik néhány fish, megkérnek, hogy menj el. És ha megkérnek, hogy menj el, nincs más választásod. Igyekeztem egy-két dolgot megtanulni mandarin nyelven, hogy legalább alapszinten be tudjak szállni a beszélgetésbe, úgy éreztem, ezután jobban elfogadtak.
Folyamatosan elérhetőek Makaón ezek az elképesztően magas tétes játékok?
Körülbelül egy éve folyamatosan mennek, csak senki sem tudott róluk. Az APT Macau alatt fedezték fel őket a profik, szóval igen, és szeretnék is rendszeresen visszatérni. Remélem a jövőben is olyan jól megy majd ott, mint az elmúlt sessionökön. Nem volt könnyű, főleg hogy Tom is ott volt az asztalnál, és ő aztán mindent elkövet, hogy megnehezítse az ellenfelek dolgát.
Volt valamilyen őrült leosztásod, amit megosztanál velünk?
Játszottam egy leosztást, amelyben Tom emelt, mint az esetek 80%-ában, én pedig osztó pozícióból tartottam
Q J-val. A nagyvak szintén tartott, a flopra szivárvány T-3-2 érkezett. A nagyvak 200.000 HKD-t donkolt ($26.000), amit Tom tartott. A nagyvak gyengének tűnt számomra, legfeljebb top párra tettem. Blöffre nem volt esélyem ezen a boardon, hiszen csak szettet reprezentálhattam, de ez rossz játék, ha egy olyan pókeres ül az asztalodnál, mint Tom. Szóval tartottam, mint ahogyan szettel is csak tartottam volna, ráadásul javulásra adott esélyt a backdoor sor- és színhúzóm. A turn 7-es volt. A nagyvak 300.000 HKD-ig ($40.000) hívott, vagyis alig többet, mint a flopon. Tom dobott, ami meglepett. Azt hiszem, elsősorban amiatt szállt ki, mert mögötte ültem. Mindenesetre 800.000 HKD-ig ($103.000) emeltem, amit ellenfelem azonnal callolt. Ekkor már biztos voltam benne, hogy gyenge, hiszen ha szettje lett volna, biztosan eljátssza, hogy rettentő módon gondolkodik. A river újabb 7-es volt, vagyis pározódott a board, én pedig all-in mentem. Mivel még a játék elején elveszettem egy 3.000.000 HKD-s ($385.000) kasszát Tommal szemben, ha az ellenfél megad, minden pénzem oda lett volna. Az all-in 2.000.000 HKD ($258.000) volt, és egy pillanatra felvillant előttem a kép, amint hazamegyek, felhívom James-t, és elmondom neki, hogy elvesztettem a pénzét. Ugyanakkor bíztam a reademben, és tudtam, hogy jól játszottam meg a lapomat. Végül elvittem a kasszát, ami nagyon fontos volt. Később felhívtam James-t, és elmeséltem neki a partit. Majdnem rosszul lett, valami ilyesmit mondott: "Miért tartottál flopon? MIÉRT? Állj le a blöffökkel!". Ő az ABC póker híve. Hogyan tudtad megőrizni a nyugalmad, miközben ilyen sok pénzt kockáztattál?
Biztos voltam benne, hogy dobni fog az ellenfelem. Márpedig ha biztos voltam ebben, akkor az all-in volt a helyes lépés. A dobás után nem mutattam meg a lapom, hogy ne lássák, mennyire ideges vagyok. Még akkor is remegett a kezem, amikor zsetontornyokba rendeztem a napomat $320.000 profitba fordító potot. Tom rám nézett, majd kis cetlit csúsztatott a kezembe, amire az volt írva: "Szép blöff". Később elmondta, teljesen biztos volt benne, hogy megvan a lapom, és csak a kezem remegéséből jött rá, hogy blöfföltem. Makaó csodálatos hely, például nyertem egy $1.200.000-es potot is, top párral. Kaptam egy 1.600.000 HKD-s ($205.000) check-raise-t a turnön, 1.400.000 HKD maradt a srác előtt, szóval nehéz döntés volt. Tudtam, hogy James mit mondana: "Csak top párod volt? K-Q? Mi a baj veled, ember?". Amikor mások pénzével pókerezel, az mindig nehéz, mert ha vesztesz, megkérdezik, hogyan történt. És amikor elmeséled, néha borzasztóan megjátszott partinak tűnik, nagyon nehéz utólag leírni azokat a jeleket, amelyek segítették a readet. Elmeséled a partit, és amatőrnek, totális idiótának tűnsz. Emlékszem, Viffer ellen pókereztem egy TV-s cash game showban, és blöfföltem riveren, mert besült húzóra tettem. Viffer rámemelt, ennek ellenére továbbra is úgy gondoltam, nincs nála erős kéz. Viszont eszembe jutott, hogy itt ülök a tévében, és ha callolom negyedik párral, az eredménytől függetlenül mindenki retardáltnak fog tartani, inkább dobtam.
Beszéljünk kicsit a pályádról. Ha jól tudom, profi focistának készültél.
Igen, az szerettem volna lenni. Nem tudom, sikerült volna-e, de voltam próbajátékon a Notthingham Forestnél, és játszottam is náluk pár meccset. Emellett a Sheffield United is figyelt. A hozzáállásom viszont nem volt az igazi, fiatalon úgy gondoltam, jobb vagyok mindenkinél. Ha lecseréltek, nehezen viseltem, de tényleg jól játszottam. Félprofi státuszban voltam, és ígéretesnek tartottak, csak aztán tönkrementek a szalagok a térdemben, és abba kellett hagynom.
Ez nagy törés lehetett.
Az volt, erre a pályára készültem, semmi máshoz nem értettem. És nem is érdekelt semmi más. Keményen dolgoztam, edzettem, hogy elérjem a célom. Aztán egyszercsak azt mondta a sebész, nem focizhatsz többet. Fogalmam sem volt, mi lesz velem.
Végül a pókerben kamatoztattad a benned lévő versenyszellemet.
Igen. Mindig is versenyző típus voltam, már kisiskolásként is, mindenben, amihez hozzáfogtam. Amit csinálok, abban a legjobb akarok lenni. Például népszerű volt nálunk a biliárd. Addig nem nyugodtam, amíg Lincolnshire egyik legjobb biliárd játékosa nem lettem. Ebben nem volt pénz, szóval elég értelmetlen időtöltés volt. De ha csinálok valamit, mindent beleadok. Nem végeztem egyetemet, nem is jelentkeztem. Ennek ellenére rivaldafénybe akartam kerülni. Sosem tudtam magam elképzelni egy nyolcórás állásban, valami nagyratörőbbet szerettem volna. A póker tökéletes, mindig szerettem hazárdírozni, emellett igencsak pénzorientált vagyok.
Hogyan váltál kezdőből a mai Sam Tricketté?
Már néhány hónap után látszott, hogy jobb vagyok, mint a barátaim. Persze közel sem voltam olyan jó, mint amit hittem magamról. Elkezdtem kaszinókba járni, az első versenyemen rögtön második lettem, amiért körülbelül £1.000 járt. Egyre többet jártam kaszinókba, minden kedden és csütörtökön $50 tornán indultam, és nyertem is párszor. Hamarosan megismerkedtem a már regularnak számító Julian Thew-val, aki javasolta, hogy ne csak helyi tornákon induljak. Oké, mondtam, mire vett belőlem 10%-ot, és elkezdem a GUKPT £100-£200 side eventjein indulni. Már az első néhány versenyen szép eredményeket szereztem, majd egyre feljebb léptem.
Milyen képességek tesznek egy pókerest igazán jó játékossá?
Az én legfőbb erősségem, hogy jól mérem fel az ellenfelek tudását, illetve azt, hogy ők hogyan látnak engem. Például ha valakivel agresszív vagyok, megérzem azt a pontot, amikor éppen elkezdene visszajátszani erre, stílust váltok, így továbbra is előtte járok egy lépéssel. A pókeresek többsége, főként élő játékban, nem alkalmazkodik jól az asztal változásaihoz, pedig fontos, hogy mindig a körülményekhez igazítsuk a játékunkat. Például ha feszesen játszottunk, függetlenül attól, hogy nyertünk vagy vesztettünk, el kell kezdenünk blöffölni. Az imidzs az egyik legfontosabb része a pókernek, az emberek mégis kevés figyelmet fordítanak erre. Én nagyon agresszív vagyok, nem félek nagy kasszákért jártszani, és nehéz döntés elé állítani az ellenfeleimet. Lehet, hogy helyes döntéseket fognak hozni, és végül elviszik a potot, vagy dobnak a megfelelő ponton, de ezek nem lesznek könnyű döntések. Szerezném azt hinni, hogy nehéz ellenem pókerezni.
Mindössze 24 éves vagy, mégsem szoktak a brit póker újhullámához sorolni, mint Toby Lewist és Jake Cody-t.
Szerintem ez amiatt van, mert néhány évvel azért idősebb vagyok náluk, és tornákon is régebben indulok. Illetve a barátaim, Julian Thew és Paul Jackson is old school pókerarcok lettek mára. Viszont jóban vagyok Toby-ékkal, gyakran vacsorázunk együtt, közben partikat elemzünk, szerintem emiatt megy jól, amikor kölykökkel pókerezem. A legnagyobb bajuk, hogy túl sokat árulnak el a játékukról. Például Toby-val játszottam a World Poker Open döntő asztalán, és totálisan átlátszó szituációban blöfföltem ellene. Nagyon rossz játék volt. Csak azért csináltam, mert tudtam, arra fog gondolni, ilyen húzást nem csinálnék blöffből. És igaza is volt, ha nem ellene játszom, nem csináltam volna, csak nagyon jól ismerem a gondolkodását.
Mennyire fontos a meta-game a fiatal játékosok ellen?
Nagyon. Ne érts félre, nem azért megyek velük vacsorázni, hogy kifaggassam őket, de nagyon sok játékos túlságosan is szeret a leosztásairól beszélni, és így könnyen megállapítható, hogyan gondolkodnak, milyen tudással rendelkeznek. A klasszikus példa, amikor hangosan megjegyzed az asztalnál: "Utálok bubikkal játszani!". Erre az összes játékos tanácsokkal lát el, neked pedig nincs más dolgod, mint hátradőlni, figyelni, és máris mindent tudsz ellenfeleid játékerejéről az asztalnál. Amúgy vicces, hogy annak ellenére, hogy egyre kevésbé tartozom az új generáció játékosai közé, én kaptam a legjobb újonc díját a British Poker Awardson. Értem én, hogy rajtam kívül nem volt nagyobb eredményt elérő fiatal brit pókeres akkor, de mégis... Újonc? Három éve indulok élő versenyeken. Neil Channing és Paul Jackson azóta is azzal szívat, ha valamilyen eredményt elérek: "Persze, kezdők szerencséje".
Mik a céljaid 2011-ben?
Természetesen egy karkötőt szeretnék. Frusztrál, hogy háromszor is közel voltam hozzá, de egyszer sem jött össze.
További interjúk a Póker Akadémián
