Jake Cody 23 éves korára többet ért el, mint számos neves pókeres egész pályafutása alatt. Szenzációs 2010-es szezonjában megnyerte az EPT Deauville ($1.213.194) és WPT London ($425.492) főversenyét is, majd 2011-ben újabb kiváló szezont produkált, aminek megkoronázása a WSOP $25.000 NLHE Heads-Up Championship megnyerése volt ($851.192) Cody, felsorolt eredményeivel, teljesítette az élő torna Triple Crownt, ami korábban mindössze három játékosnak sikerült: Gavin Griffinnek, Roland de Wolfe-nak és Bertrand "ElkY" Grospelliernek.
Jake Cody
Cody teljes élő torna nyereménye máris meghaladja a 3 millió dollárt, emellett tavaly mind a European Poker Awardson, mind a British Poker Awardson az Év Játékosának választották.
A világ egyik legtehetségesebb élő torna játékosa legutóbb a Black Belt Pokernek adott interjút, az alábbiakban ennek a fordítását olvashatjátok.
Mindent kipipáltál már, amire vágytál?
Messze meghaladtam saját várakozásaimat. Tavaly év elején indítottam egy blogot, és nemrég visszanéztem, mi valósult meg az akkor kitűzött céljaim közül. Nyolc ilyen éves célt határoztam meg, ami természetesen nagyon optimista dolog volt, ennek ellenére hetet sikerrel teljesítettem közülük.
Alapvetően nem szeretem az újévi fogadalmakat, de tettem néhányat idén. Az egyik ilyen, hogy sosem alszom délnél tovább. Eddig sikerült betartani. Új házat vettem Leedsben, és ilyenkor mindig sok a tennivaló. Úgy érzem, sokkal több dolog fér bele a napba, ha egy picivel korábban felkelek. Sokkal könnyebb haladni.
Szintén megfogadtam, hogy kevesebb alkoholt iszom, na azért nem mondok le róla teljesen, de visszafogom magam, nem kell minden egyes bulira igent mondani. A társaságom jelentős része pókeresekből áll, azaz egyikünk életében sincsenek igazán komoly kötöttségek, ha valaki kitalálja, hogy menjünk el valahová, könnyű meggyőznie a többieket. Ez szórakoztató ugyan, de összességében káros dolog. A legtöbbünknél mindig van egy kis feláldozható pénz is, nem kell azon gondolkodnunk, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. Azt hiszem, lassan mindannyiunknak meg kellene nyugodnia.
(Nevetés.) Igen, ez a videó Edinburghben készült. Néhány barátommal lógtunk az éjszakában, és valamilyen oknál fogva úgy döntöttünk, hitelkártya rulettet játszunk. Aztán az egyikünknek pofont kellett kapnia egy lánytól, és én vesztettem. Azt a lányt választottuk, aki először tűnik fel a videón, de végül nem ütött meg, inkább megölelt. Jól futottam aznap.
Sokat költesz ilyenkor?
Úgy érzem, többnyire fegyelmezett vagyok ilyen téren, mégis, ha elmesélem, hogy mennyit költöttem erre vagy arra, gyakran elszörnyednek. Ez egy relatív dolog, de elismerem, néha megfeledkezem a pénz valós értékéről. Ennek ellenére nem okoz problémát, hogy motiváljam magam kisebb - körülbelül £1.000 a határ -tornákon, de amikor a WSOPE-n játszottál néhány héttel korábban, ahol 1,4 millió dollár volt a fődíj, természetes, hogy nehezebb fenntartani az érdeklődésed. Azért mindig jön az adrenalin, ha jól játszom és bejutok a döntőbe - ha nagy stackkel rendelkezel egy élő tornán, az a világ legszórakoztatóbb dolga, ezt sosem fogom megunni.
Játszol még online? Mennyire érzed a Fekete Péntek hatását?
Őszintén szólva, úgy érzem, kiszerettem az online tornákból. Játszom őket, és élvezem is, de manapság inkább a heads-up cash game-et tolom. Sokkal nagyobb szabadságot ad, nem köti le az egész estéd. Amikor online MTT-zel, nem tudsz rendesen enni, nem tudsz rendesen aludni, sok negatív hatása van az életedre, de nem panaszkodhatsz, ha a megélhetésért játszol. Jelenleg akkor pókerezem, amikor kedvem tartja, nincs kötött beosztásom.
És elég jól is megy. Volt néhány vesztes napom, és még meg kell szoknom a swingeket a PKR magasabb tétjein, a $5/$10-$25/$50 NLHE játékokban. Sok élő cash game-et is játszom, Leedsben is találni megfelelő játékokat. És akkor is mindig játszom kicsit, ha épp Londonban vagyok.
Összességében elég kevés online tornán pókereztem az elmúlt évben, viszont megnyertem egy SCOOP eventet, ami 230 ezer dollárt hozott számomra. Gyakorlatilag, figyelembe véve, hogy mennyit játszottam, ezután már nem is tudtam volna veszteséges évet zárni. Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni az online versenyekre a jövőben, elsősorban azért, hogy frissen tartsam a tudásom. Most Jamie Sykesszal és Ash Masonnal lakom együtt, akik folyton online pókereznek. Ez remek dolog számomra, mert bármit meg tudok tőlük kérdezni, mégis volt néhány sessionöm nemrégiben, amikor azt éreztem, hogy kicsit körön kívül vagyok ahhoz mérten, ahogyan az online-osok mostanság játszanak.
A Fekete Péntek nem volt rám különösebb hatással, ami nem meglepő, hiszen inkább élő pókeres vagyok, és továbbra is bármelyik Euro site-on pókerezhetek. A bankrollom jelentős részét már korábban kivettem, valamennyi pénzt elvitt a Fekete Péntek, aminek nem örülök, de nem is vág földhöz. Remélem, hogy ez nem történik meg újra. Én nem tartom valószínűnek, hogy újra megtörténjen. Nagyszerű volna, ha idővel az ázsiai piac is feléledne, illetve az amerikaiak is visszatérnének.
Mennyire fontos számodra a Triple Crown? (Cody nyerte a tavalyi WSOP $25.000 NLHE Heads-Up bajnokságát, amivel EPT és WPT trófeája után a WSOP aranykarkötőt is megszerezte.)
Nyilván tudtam róla, de nem akartam felesleges terheket pakolni magamra, szóval csak arra figyeltem, hogy a legjobb tudásom hozzam a WSOP sorozatban. Aztán rögtön megnyertem az első versenyem, csodálatos start volt. Nagyon szerencsés voltam, hogy ez sikerült, ráadásul a nyeremény ($851.192) garantálta, hogy pluszban zárom a világbajnokságot. Minden pókeres pénzt akar, nem csinálhatsz presztízskérdést a címekből, ettől függetlenül nagyon akartam a rekordot és szeretnék minél több címet nyerni. De ha megkérdezed az év elején, hogy egy nagy összegű nyeremény vagy egy kevesebb pénzzel, de nagyobb presztízzsel járó győzelem, akkor a nagyobb pénz mellett döntök.
Egyébként sokan túlbecsülik a élpókeresek anyagi helyzetét. Az emberek azt hiszik, hogy megnyersz egy nagy tornát, és máris dollármilliók hevernek a bankszámládon, ám ez nem teljesen így van. Engem például James Bord szponzorált a $25K heads-up eventen, vagyis meg kellett osztanom vele a nyereményem. Ez 50%-ot jelentett és még Chris Moormannak is ment 10%.
Nagyon érdekes volt a heads-up event struktúrája, sosem játszottam ilyet korábban. 100.000 zsetonnal kezdtünk, illetve kaptunk két egyenként 100.000 értékű add-on chipet, amit bármikor felhasználhattunk. Ha mindhárom "töltényt" elvesztetted, véget ért a meccs. Megtehetted, hogy már a startnál felhasználod a "töltényeket", kockáztatva, hogy egyetlen parti a meccsedbe kerül. De egyenként is felhasználhattad őket.
Sokat beszélgettünk arról, mi a legjobb stratégia, de még mindig bizonytalan vagyok. Én az ellenfelektől tettem függővé, mit választok. Ha úgy gondoltam, hogy jobb vagyok az ellenfelemnél, akkor annyira deep stacket akartam, amennyire csak lehetséges, de ha kemény ütközet volt kilátásban egy veszélyes ellenféllel szemben, akkor kisebb stackkel játszottam. Ez volt az elmélet.
Nem gondolkodtam túl az egyes szituációkat, egyszerűen csak arra törekedtem, hogy gyorsabban alkalmazkodjak az ellenfelekhez, mint ők hozzám, és reméltem, hogy előbb-utóbb meglepetésben lesz részük. Visszagondolva, a legkeményebb meccset Anthony Guettivel játszottam. Nem hazudok, gyakorlatilag megevett engem a srác, a meccs első felében legalábbis mindenképp. Szuper agresszív volt, és nagyszerűen olvasott engem. Bármit próbáltam, nem működött ellene, egyértelműen uralta a meccset. A vacsoraszünet volt a fordulópont, ha az nincs, kikaptam volna, így viszont sikerült rendeznem a sorokat, visszakapaszkodtam, majd továbbjutottam.
A Gus Hansen elleni meccs nagyon jól sikerült, azt hiszem, különösen hatékony volt a stratégiám ellene. Nem szeretnék túl sok részletet megosztani, a lényeg, hogy visszafogtam magam pozíción kívülről, pozícióból pedig próbáltam nagy potokért játszani. Nem tudott meccsbe kerülni ellenem, úgy éreztem, mindent olvasok, amit csinál. Nagyon örültem, hogy Yevgeniy Timoshenkót is legyőztem. Nehéz megmondani, ki a világ legjobb játékosa, de az biztos, hogy ő egy egészen különlegesen kategóriát képvisel.
A Hansen és Timoshenko elleni párbajnak is fantasztikus atmoszférája volt. Olyan volt, mintha egy futball stadionban lettünk volna, teljesen magával ragadott a hangulat. Imádtam.
Honnan jött a Miki egeres felsőd?
Vegasban voltam május első hetében, a WPT $25k eventen játszottam, a torna után pedig Los Angelesbe utaztam. Disneylandben vettem a felsőt, és elhatároztam, hogy ezt fogom viselni az első WSOP tornán, és szerencsét is hozott, ennek ellenére a verseny után "visszavonultattam", és azóta sem vettem elő.
Mi a titka a sikereidnek?
Azt hiszem, erős jelenlétem van az asztalnál, jobban tudom manipulálni az ellenfeleket, mint mások. Úgy érzem, jól alkalmazkodom az ellenfelekhez, kontroll alatt tudom tartani az asztalt és jól olvasom a szituációkat.
Idén is visszatérsz Vegasba?
Igen, természetesen. Legutóbb a teljes két hónapot ott töltöttem, mégsem éreztem úgy, hogy kiégtem volna. Bár olykor szívesen gondoltam a hazaútra is, összeségében nem volt különösebb honvágyam. Már nagyon várom az idei versenyeket, a minap a barátaimmal is szóba került Vegas. Így belegondolva, nincs is olyan messze a vébé.
Tavaly Matt Perrins, Chris Brammer, Ashley Mason, Chris Walker, Madison Bergeron és Rob Woodcock volt a lakótársam, és remekül szórakoztunk, de idén valószínűleg a Stripen lakom majd. Még nem találtam ki, hogy pontosan hol, talán a Panorama Towersben.
Több nagy hotelben is voltam már rövidebb ideig, a Wynn és az Aria a két kedvencem. Az Ariában ezeket az elektromos függönyöket bírom a legjobban, akár ébresztőként is beállíthatod, ami számomra különösen nagyszerű, mert nehezen kászálódok ki az ágyból, különösen, ha szundiztatni lehet az ébresztőt. Akkor folyamatosan nyomkodom a gombot, és képes vagyok így akár még három órát eltölteni az ágyban.
Ezúttal élő cash game-et is szeretnék játszani. Bár nagy pénz van a tornákon, elég könnyen megesik, hogy az ember nem ér oda a fizető helyekre, sok nagy játékos zárta már nyeremény nélkül a teljes sorozatot. Szeretnék erre a lehetőségre is felkészülni, és cash game-mel csökkenteni az esetleges veszteséget.
Mesélj kicsit a WSOPE-ről...
A Main Eventen 2010-től indulok, a side eventeknek már egy évvel korábban is nekifutottam. Az Empire kaszinó nagyon jó volt az angol játékosok számára, különösen kényelmi szempontból, mégsem volt igazán jó választás, sokkal gyengébb a mezőny Cannesban. Cannes gyönyörű hely, jól megszervezik a tornákat, csak a legjobbakat tudom mondani az ottani versenyekről.
A tavalyi Main Event döntő is megmutatta, milyen kiváló struktúrában zajlik a verseny. Nem véletelen, hogy az élmenők ilyen jól szerepeltek, és az egyik legkeményebb finálé alakult ki, amit valaha láttam. Épp ezért nem voltam csalódott a kiesésem miatt sem. Akkor lettem volna az, ha rosszul játszom, de hatalmas balszerencsével estem ki, ami új számomra, általában minden tökéletesen szokott alakulni (nevetés).
Tényleg nem panaszkodhatok, hiszen amikor nagy döntőbe kerülök, mindig nagyon fut a szekér, megnyerem a flipeket, kitartanak a lapjaim, ezúttal viszont nem ez történt. Valójában fel sem fogtam, mekkora lehetőség volt ez, csak néhány héttel később kezdett bosszantani az a peches parti. Remélem, a jövőben is lesz ilyen esélyem, és akkor én nyerem meg a versenyt.
Hogyan lettél a PKR profija?
Részeletekbe nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy megkerestek, és megbeszéltünk egy találkozót. Nyitottan mentem el rá, és nagyon boldog voltam, amikor a tervekről hallottam, azonnal alá akartam írni a szerződést.
Csak általános dolgokat kell tennem a terem profijaként, hirdetnem kell őket, viselnem kell a logójukat, ilyesmik. Az Egyesült Királyságban szinte mindenki tudja, ki vagyok, így a logó viselése nem változtat sok mindenen, talán csak még többen felismernek.
Mik a 2012-es terveid?
Szeretnék közel az összes EPT-n elindulni, emellett főként Angliában pókerezek majd. Természetesen az európai WPT állomásokat is célba veszem. Lil Dave Nicholson Leedsben él, nagyon jó barátok vagyunk. Ő márciusban Los Angelesbe utazik, és gondolkodom rajta, hogy vele tartok, és játszom az LAPT-n, aztán Vegasba utazok néhány hétre cash game-ezni kicsit. Jelenleg pedig a heads-up játékok és az új házzal járó munkák kötnek le.
Egyébként nem a tervezés a fő erősségem, gyakran csak az utolsó percben dőlnek el a dolgok. Átgondolom, mit fogok csinálni a következő hetekben, felvázolok valamit, de valójában fogalmam sincs róla. Ha úgy alakulna, hogy egész évben pihenek, azzal sem lenne probléma. De ha annyi tornát játszom és olyan helyekre utazom, mint tavaly, természetesen akkor sem leszek elégedetlen.
Kibírnád egyáltalán póker nélkül?
Nem tudom, hogy mivel tölteném az időm. Egy ideig bírnám, de hosszútávon... Valószínűleg újra beülnék az iskolapadba, és tanulnék valami olyan dolgot, ami érdekel. De még nem állok készen a visszavonulásra.
Azt hiszem, a póker mindig része lesz az életemnek, noha 10 év múlva már nem szeretnék annyit élő pókerezni, mint manapság. Remélem, hogy letelepedek valahol, és kevesebbet fogok pókerezni. Többet szeretnék élni, mint kártyázni, ugyanakkor ez a játék teremtette meg számomra a jelenlegi nagyszerű lehetőségeket.
További interjúk a Póker Akadémián
Jake Cody
Cody teljes élő torna nyereménye máris meghaladja a 3 millió dollárt, emellett tavaly mind a European Poker Awardson, mind a British Poker Awardson az Év Játékosának választották.
A világ egyik legtehetségesebb élő torna játékosa legutóbb a Black Belt Pokernek adott interjút, az alábbiakban ennek a fordítását olvashatjátok.
Mindent kipipáltál már, amire vágytál?
Messze meghaladtam saját várakozásaimat. Tavaly év elején indítottam egy blogot, és nemrég visszanéztem, mi valósult meg az akkor kitűzött céljaim közül. Nyolc ilyen éves célt határoztam meg, ami természetesen nagyon optimista dolog volt, ennek ellenére hetet sikerrel teljesítettem közülük.
Alapvetően nem szeretem az újévi fogadalmakat, de tettem néhányat idén. Az egyik ilyen, hogy sosem alszom délnél tovább. Eddig sikerült betartani. Új házat vettem Leedsben, és ilyenkor mindig sok a tennivaló. Úgy érzem, sokkal több dolog fér bele a napba, ha egy picivel korábban felkelek. Sokkal könnyebb haladni.
Szintén megfogadtam, hogy kevesebb alkoholt iszom, na azért nem mondok le róla teljesen, de visszafogom magam, nem kell minden egyes bulira igent mondani. A társaságom jelentős része pókeresekből áll, azaz egyikünk életében sincsenek igazán komoly kötöttségek, ha valaki kitalálja, hogy menjünk el valahová, könnyű meggyőznie a többieket. Ez szórakoztató ugyan, de összességében káros dolog. A legtöbbünknél mindig van egy kis feláldozható pénz is, nem kell azon gondolkodnunk, mit engedhetünk meg magunknak és mit nem. Azt hiszem, lassan mindannyiunknak meg kellene nyugodnia.
(Nevetés.) Igen, ez a videó Edinburghben készült. Néhány barátommal lógtunk az éjszakában, és valamilyen oknál fogva úgy döntöttünk, hitelkártya rulettet játszunk. Aztán az egyikünknek pofont kellett kapnia egy lánytól, és én vesztettem. Azt a lányt választottuk, aki először tűnik fel a videón, de végül nem ütött meg, inkább megölelt. Jól futottam aznap.
Sokat költesz ilyenkor?
Úgy érzem, többnyire fegyelmezett vagyok ilyen téren, mégis, ha elmesélem, hogy mennyit költöttem erre vagy arra, gyakran elszörnyednek. Ez egy relatív dolog, de elismerem, néha megfeledkezem a pénz valós értékéről. Ennek ellenére nem okoz problémát, hogy motiváljam magam kisebb - körülbelül £1.000 a határ -tornákon, de amikor a WSOPE-n játszottál néhány héttel korábban, ahol 1,4 millió dollár volt a fődíj, természetes, hogy nehezebb fenntartani az érdeklődésed. Azért mindig jön az adrenalin, ha jól játszom és bejutok a döntőbe - ha nagy stackkel rendelkezel egy élő tornán, az a világ legszórakoztatóbb dolga, ezt sosem fogom megunni.
Játszol még online? Mennyire érzed a Fekete Péntek hatását?
Őszintén szólva, úgy érzem, kiszerettem az online tornákból. Játszom őket, és élvezem is, de manapság inkább a heads-up cash game-et tolom. Sokkal nagyobb szabadságot ad, nem köti le az egész estéd. Amikor online MTT-zel, nem tudsz rendesen enni, nem tudsz rendesen aludni, sok negatív hatása van az életedre, de nem panaszkodhatsz, ha a megélhetésért játszol. Jelenleg akkor pókerezem, amikor kedvem tartja, nincs kötött beosztásom.
És elég jól is megy. Volt néhány vesztes napom, és még meg kell szoknom a swingeket a PKR magasabb tétjein, a $5/$10-$25/$50 NLHE játékokban. Sok élő cash game-et is játszom, Leedsben is találni megfelelő játékokat. És akkor is mindig játszom kicsit, ha épp Londonban vagyok.
Összességében elég kevés online tornán pókereztem az elmúlt évben, viszont megnyertem egy SCOOP eventet, ami 230 ezer dollárt hozott számomra. Gyakorlatilag, figyelembe véve, hogy mennyit játszottam, ezután már nem is tudtam volna veszteséges évet zárni. Szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni az online versenyekre a jövőben, elsősorban azért, hogy frissen tartsam a tudásom. Most Jamie Sykesszal és Ash Masonnal lakom együtt, akik folyton online pókereznek. Ez remek dolog számomra, mert bármit meg tudok tőlük kérdezni, mégis volt néhány sessionöm nemrégiben, amikor azt éreztem, hogy kicsit körön kívül vagyok ahhoz mérten, ahogyan az online-osok mostanság játszanak.
A Fekete Péntek nem volt rám különösebb hatással, ami nem meglepő, hiszen inkább élő pókeres vagyok, és továbbra is bármelyik Euro site-on pókerezhetek. A bankrollom jelentős részét már korábban kivettem, valamennyi pénzt elvitt a Fekete Péntek, aminek nem örülök, de nem is vág földhöz. Remélem, hogy ez nem történik meg újra. Én nem tartom valószínűnek, hogy újra megtörténjen. Nagyszerű volna, ha idővel az ázsiai piac is feléledne, illetve az amerikaiak is visszatérnének.
Mennyire fontos számodra a Triple Crown? (Cody nyerte a tavalyi WSOP $25.000 NLHE Heads-Up bajnokságát, amivel EPT és WPT trófeája után a WSOP aranykarkötőt is megszerezte.)
Nyilván tudtam róla, de nem akartam felesleges terheket pakolni magamra, szóval csak arra figyeltem, hogy a legjobb tudásom hozzam a WSOP sorozatban. Aztán rögtön megnyertem az első versenyem, csodálatos start volt. Nagyon szerencsés voltam, hogy ez sikerült, ráadásul a nyeremény ($851.192) garantálta, hogy pluszban zárom a világbajnokságot. Minden pókeres pénzt akar, nem csinálhatsz presztízskérdést a címekből, ettől függetlenül nagyon akartam a rekordot és szeretnék minél több címet nyerni. De ha megkérdezed az év elején, hogy egy nagy összegű nyeremény vagy egy kevesebb pénzzel, de nagyobb presztízzsel járó győzelem, akkor a nagyobb pénz mellett döntök.
Egyébként sokan túlbecsülik a élpókeresek anyagi helyzetét. Az emberek azt hiszik, hogy megnyersz egy nagy tornát, és máris dollármilliók hevernek a bankszámládon, ám ez nem teljesen így van. Engem például James Bord szponzorált a $25K heads-up eventen, vagyis meg kellett osztanom vele a nyereményem. Ez 50%-ot jelentett és még Chris Moormannak is ment 10%.
Nagyon érdekes volt a heads-up event struktúrája, sosem játszottam ilyet korábban. 100.000 zsetonnal kezdtünk, illetve kaptunk két egyenként 100.000 értékű add-on chipet, amit bármikor felhasználhattunk. Ha mindhárom "töltényt" elvesztetted, véget ért a meccs. Megtehetted, hogy már a startnál felhasználod a "töltényeket", kockáztatva, hogy egyetlen parti a meccsedbe kerül. De egyenként is felhasználhattad őket.
Sokat beszélgettünk arról, mi a legjobb stratégia, de még mindig bizonytalan vagyok. Én az ellenfelektől tettem függővé, mit választok. Ha úgy gondoltam, hogy jobb vagyok az ellenfelemnél, akkor annyira deep stacket akartam, amennyire csak lehetséges, de ha kemény ütközet volt kilátásban egy veszélyes ellenféllel szemben, akkor kisebb stackkel játszottam. Ez volt az elmélet.
Nem gondolkodtam túl az egyes szituációkat, egyszerűen csak arra törekedtem, hogy gyorsabban alkalmazkodjak az ellenfelekhez, mint ők hozzám, és reméltem, hogy előbb-utóbb meglepetésben lesz részük. Visszagondolva, a legkeményebb meccset Anthony Guettivel játszottam. Nem hazudok, gyakorlatilag megevett engem a srác, a meccs első felében legalábbis mindenképp. Szuper agresszív volt, és nagyszerűen olvasott engem. Bármit próbáltam, nem működött ellene, egyértelműen uralta a meccset. A vacsoraszünet volt a fordulópont, ha az nincs, kikaptam volna, így viszont sikerült rendeznem a sorokat, visszakapaszkodtam, majd továbbjutottam.
A Gus Hansen elleni meccs nagyon jól sikerült, azt hiszem, különösen hatékony volt a stratégiám ellene. Nem szeretnék túl sok részletet megosztani, a lényeg, hogy visszafogtam magam pozíción kívülről, pozícióból pedig próbáltam nagy potokért játszani. Nem tudott meccsbe kerülni ellenem, úgy éreztem, mindent olvasok, amit csinál. Nagyon örültem, hogy Yevgeniy Timoshenkót is legyőztem. Nehéz megmondani, ki a világ legjobb játékosa, de az biztos, hogy ő egy egészen különlegesen kategóriát képvisel.
A Hansen és Timoshenko elleni párbajnak is fantasztikus atmoszférája volt. Olyan volt, mintha egy futball stadionban lettünk volna, teljesen magával ragadott a hangulat. Imádtam.
Honnan jött a Miki egeres felsőd?
Vegasban voltam május első hetében, a WPT $25k eventen játszottam, a torna után pedig Los Angelesbe utaztam. Disneylandben vettem a felsőt, és elhatároztam, hogy ezt fogom viselni az első WSOP tornán, és szerencsét is hozott, ennek ellenére a verseny után "visszavonultattam", és azóta sem vettem elő.
Mi a titka a sikereidnek?
Azt hiszem, erős jelenlétem van az asztalnál, jobban tudom manipulálni az ellenfeleket, mint mások. Úgy érzem, jól alkalmazkodom az ellenfelekhez, kontroll alatt tudom tartani az asztalt és jól olvasom a szituációkat.
Idén is visszatérsz Vegasba?
Igen, természetesen. Legutóbb a teljes két hónapot ott töltöttem, mégsem éreztem úgy, hogy kiégtem volna. Bár olykor szívesen gondoltam a hazaútra is, összeségében nem volt különösebb honvágyam. Már nagyon várom az idei versenyeket, a minap a barátaimmal is szóba került Vegas. Így belegondolva, nincs is olyan messze a vébé.
Tavaly Matt Perrins, Chris Brammer, Ashley Mason, Chris Walker, Madison Bergeron és Rob Woodcock volt a lakótársam, és remekül szórakoztunk, de idén valószínűleg a Stripen lakom majd. Még nem találtam ki, hogy pontosan hol, talán a Panorama Towersben.
Több nagy hotelben is voltam már rövidebb ideig, a Wynn és az Aria a két kedvencem. Az Ariában ezeket az elektromos függönyöket bírom a legjobban, akár ébresztőként is beállíthatod, ami számomra különösen nagyszerű, mert nehezen kászálódok ki az ágyból, különösen, ha szundiztatni lehet az ébresztőt. Akkor folyamatosan nyomkodom a gombot, és képes vagyok így akár még három órát eltölteni az ágyban.
Ezúttal élő cash game-et is szeretnék játszani. Bár nagy pénz van a tornákon, elég könnyen megesik, hogy az ember nem ér oda a fizető helyekre, sok nagy játékos zárta már nyeremény nélkül a teljes sorozatot. Szeretnék erre a lehetőségre is felkészülni, és cash game-mel csökkenteni az esetleges veszteséget.
Mesélj kicsit a WSOPE-ről...
A Main Eventen 2010-től indulok, a side eventeknek már egy évvel korábban is nekifutottam. Az Empire kaszinó nagyon jó volt az angol játékosok számára, különösen kényelmi szempontból, mégsem volt igazán jó választás, sokkal gyengébb a mezőny Cannesban. Cannes gyönyörű hely, jól megszervezik a tornákat, csak a legjobbakat tudom mondani az ottani versenyekről.
A tavalyi Main Event döntő is megmutatta, milyen kiváló struktúrában zajlik a verseny. Nem véletelen, hogy az élmenők ilyen jól szerepeltek, és az egyik legkeményebb finálé alakult ki, amit valaha láttam. Épp ezért nem voltam csalódott a kiesésem miatt sem. Akkor lettem volna az, ha rosszul játszom, de hatalmas balszerencsével estem ki, ami új számomra, általában minden tökéletesen szokott alakulni (nevetés).
Tényleg nem panaszkodhatok, hiszen amikor nagy döntőbe kerülök, mindig nagyon fut a szekér, megnyerem a flipeket, kitartanak a lapjaim, ezúttal viszont nem ez történt. Valójában fel sem fogtam, mekkora lehetőség volt ez, csak néhány héttel később kezdett bosszantani az a peches parti. Remélem, a jövőben is lesz ilyen esélyem, és akkor én nyerem meg a versenyt.
Hogyan lettél a PKR profija?
Részeletekbe nem szeretnék belemenni, a lényeg, hogy megkerestek, és megbeszéltünk egy találkozót. Nyitottan mentem el rá, és nagyon boldog voltam, amikor a tervekről hallottam, azonnal alá akartam írni a szerződést.
Csak általános dolgokat kell tennem a terem profijaként, hirdetnem kell őket, viselnem kell a logójukat, ilyesmik. Az Egyesült Királyságban szinte mindenki tudja, ki vagyok, így a logó viselése nem változtat sok mindenen, talán csak még többen felismernek.
Mik a 2012-es terveid?
Szeretnék közel az összes EPT-n elindulni, emellett főként Angliában pókerezek majd. Természetesen az európai WPT állomásokat is célba veszem. Lil Dave Nicholson Leedsben él, nagyon jó barátok vagyunk. Ő márciusban Los Angelesbe utazik, és gondolkodom rajta, hogy vele tartok, és játszom az LAPT-n, aztán Vegasba utazok néhány hétre cash game-ezni kicsit. Jelenleg pedig a heads-up játékok és az új házzal járó munkák kötnek le.
Egyébként nem a tervezés a fő erősségem, gyakran csak az utolsó percben dőlnek el a dolgok. Átgondolom, mit fogok csinálni a következő hetekben, felvázolok valamit, de valójában fogalmam sincs róla. Ha úgy alakulna, hogy egész évben pihenek, azzal sem lenne probléma. De ha annyi tornát játszom és olyan helyekre utazom, mint tavaly, természetesen akkor sem leszek elégedetlen.
Kibírnád egyáltalán póker nélkül?
Nem tudom, hogy mivel tölteném az időm. Egy ideig bírnám, de hosszútávon... Valószínűleg újra beülnék az iskolapadba, és tanulnék valami olyan dolgot, ami érdekel. De még nem állok készen a visszavonulásra.
Azt hiszem, a póker mindig része lesz az életemnek, noha 10 év múlva már nem szeretnék annyit élő pókerezni, mint manapság. Remélem, hogy letelepedek valahol, és kevesebbet fogok pókerezni. Többet szeretnék élni, mint kártyázni, ugyanakkor ez a játék teremtette meg számomra a jelenlegi nagyszerű lehetőségeket.
További interjúk a Póker Akadémián
