Phil, valószínűleg nem ez a legjobb pillanat, hogy három év után először beszélgessünk, hiszen most estél ki egy $10.000 tornáról ($10.000 Six-Handed No Limit Hold'em Championship). Hogyan érzed magad a kiesés után? Mi jár a fejedben?
Mi jár a fejemben? Azon gondolkodom, hogyan játszottam. Minden egyes handet átgondolok, amit a tornán játszottam, másképp csinálnék-e valamit. Körülbelül 10-15 perc, amíg "visszatérek az életbe" ilyenkor, függően attól, hogy mekkora versenyről van szó, hogyan játszottam, hogyan érzek.
Visszautalnék arra a szóra, amit mondtál: visszatérni. Ezt inkább úgy érted, hogy visszatérni a kiesés okozta csalódottságból, vagy inkább a "mit csináltam volna másképp" elemző állapotból?
A csalódottságból. Minden tornának, amire nevezek, úgy vágok neki, hogy meg akarom nyerni. Amikor nem sikerül, nagyon csalódott vagyok.
Phil Ivey
Amikor kiesel egy $1.500 vagy $2.500 nevezési díjú versenyről, az neked körülbelül olyan, mint a legtöbb embernek egy $50 tornáról történő kiesés. Úgy értem, hogy egyértelmű, nem a pénz nagysága miatt vagy csalódott. Akkor miért viselnek meg ennyire ezek a kiesések? A következő napon ott az újabb torna, amire nevezhetsz.
Mert minden tornán nyerni akarok. Ez az alapvető elvárás magammal szemben. Nyerni akarok, és ha nem sikerül, csalódott vagyok, ilyen egyszerű. Így működöm.
Előfordult veled valaha, hogy frusztráltan szidtad magad, miközben ilyesmit mondogattál: "Nem ezt kellett volna csinálnom!" vagy "Totálisan rosszul játszottam meg a lapom!". A legtöbb vélemény szerint a világ legjobbja vagy, de ez nem azt jelenti, hogy nem hibázol, ugye?
Igen, nagyon sokat hibázom.
Komolyan? Kifejezetten sokat?
Nos, mindenkivel előfordul, hogy olyan leosztásai vannak egy session során, amelyeknél például nem megfelelően határozza meg az emelés léptékét. Vagy vissza kéne emelnie, de nem emel vissza. Checkel, amikor hívni kellene. Minden session tele van hibákkal, és én sem vagyok kivétel ezalól. Ami engem megkülönböztet, hogy én azonnal felismerem, ha hibát követtem el. Sokan nem képesek erre, pedig ez nagyban segíti, gyorsítja a fejlődést.
És mi a helyzet más nagyon jó játékosokkal? A te szinted náluk is magasabban van. Mi az a plusz, amit tudsz, ők meg nem? Keményebben dolgozol? Nagyszerű játékosok vannak a világon, új tehetségek jönnek, de egyikük sem tud túlnőni téged. Mi ennek az oka?
Nem tudom. Ez nagyon nehéz kérdés. Szerencsés vagyok, mert tehetségem van a pókerhez. Sokat játszom. Sokat gyakorlok. De nem látok bele annyira mások játékába, hogy azt mondhassam, aha, én ezt csinálom másképp... Nem tudom, mi erre a kérdésre a megfelelő válasz. Egyszerűen csak játszom, gyakorlok, sokat gondolkodom a játékról, és mindig a legjobbamat próbálom hozni.
Azt mondon, sokat gondolkozol a pókerről. Van, amikor nem a játék körül forognak a gondolataid?
Persze. Vagyis amikor például golfozom, sportolok, filmet nézek, a családommal vagyok, akkor nem a pókeren agyalok. De azért az idő jelentős részében a póker körül forognak a gondolataim - lapok különféle megjátszásain, emberi reakciókon, ilyesmiken gondolkodom.
Mi a célod az idei WSOP-n?
A győzelem. Szeretnék megnyerni egy tornát, vagy inkább többet. De persze ahhoz először is az elsőt kell megnyerni, hogy többet nyerjen az ember, szóval egyelőre erre hajtok. Igyekszem jól játszani, és örülök, hogy újra itt vagyok.
Igen, elkerülhetetlen, hogy erről is kérdezzelek, mármint a tavalyi távollétedről. Mire gondoltál tavaly ilyenkor, mennyire hiányzott az akció? Nehéz volt távolmaradni a játékostársaktól, barátoktól?
Nagyon nehéz volt távolmaradni a WSOP-tól. Szeretek játszani ezen az eseményen, és nagyon hiányzott.
Alig vártad a visszatérést?
Igen, nagyon vártam a következő évet. Jó újra itt lenni.
Visszatértél, méghozzá "bosszúra" éhesen, mint amikor kieresztik az oroszlánt a ketrecből. Jöttél, és átvitt értemeben persze, azonnal romboltál. Öt döntő asztal két hét alatt, brutális eredmény a mezőnyök méretét és erejét figyelembe véve. Tisztában vagy azzal, mennyire impresszív teljesítmény ez?
Igen, tisztában. Nem tudom, volt-e már ilyen korábban, de mindenképp büszke vagyok rá. Csak ugye, szerettem volna nyerni. Sokkal szebb lenne, ha most arról beszélgetnénk, öt tornát nyertem két hét alatt. Nem így alakult.
Szerinted a 2011-es távollét segítette az idei játékod?
Nem, nem hiszem, hogy pozitív vagy negatív irányba befolyásolta volna. Egész életemben pókereztem. Ha mindenképp mondanom kell valamit, akkor inkább ártott kicsit. Mert amikor pókerezel, érezned kell a tempót, különösen, ha jó ellenfeleid vannak. Szóval amikor huzamosabb időt kihagysz, és olyanok ellen pókerezel, akik egész évben játszottak, szükséges lesz néhány változtatást eszközölnöd, hogy alkalmazkodj a gondolkodásukhoz. A póker folyamatosan változik, az ellenfelek is változnak, egyre jobbak lesznek, lépést kell velük tartani.
Öt döntő asztal. Elégedetté tesz egy ilyen bravúros teljesítmény, vagy számodra csak az aranykarkötő megszerzése okoz igazi elégedettséget?
Minden a győzelemről szól.
Amikor második vagy, az sem tesz elégedetté?
Nem, nem okoz elégedettséget egy 2. hely.
Beszéljünk az ellenfelekről. Vannak olyanok, akik megleptek, esetleg lenyűgöztek téged?
Egy csomó játékos lenyűgözött.
Van olyan, akit névszerint is kiemelnél?
Nem, mert nem szeretnén, ha tudnák, hogy lenyűgözött a játékuk.
Te vagy a világ egyik leghíresebb póker játékosa. Követed a játékot? Azon kívül, amit magad játszol, a saját handjeiden és a játékkal töltött idődön túl? Figyeled az eseményeket az interneten? Például érdekel, hogy kinyeri a Big One-t, ami épp most zajlik? (Megjegyzés: az interjú a Big One for One Drop idején készült.)
A Big One-t nézem, hiszen épp tegnap estem ki és megy a TV-ben. Valamennyi hatása is van a játékomra. Nézem a srácokat a döntő asztalnál, és azt gondolom, „Bárcsak én is ott lehetnék”. Eléggé rossz érzés nézni őket, mert annyira szeretnék ott lenni és játszani. Ugyanakkor általában nem nagyon követem a pókert a szabadidőmben, mert sok minden van, amivel szívesebben foglalkozom.
Az ESPN-en sem szoktál pókert nézni? Nem igazán lehet úgy az ESPN-re kapcsolni, hogy ne futnál bele valamilyen WSOP-ismétlésbe, melyek nagy részében magad is szerepelsz. Szóval, oda kapcsolsz néha?
Igen, néha. Jó látni a régi műsorokat és az új, feltörekvő játékosokat is, meg ilyesmiket. Figyelem őket.
Ha megátod magadat a TV-ben mondjuk egy 2005-ös műsorban, ugyanaz a srác vagy most is, mint aki akkor ott ült évekkel ezelőtt? Vagy szerinted megváltoztál?
Mind változunk. Ahogy örgedsz, meg is komolyodsz, megváltozik az életed, megváltozik a személyiséged, de a pókert még mindig imádom. Mármint igazából azt kívánom, bárcsak WSOP lenne minden nap, évi 365 napon át. Játszanék is minden nap, tényleg imádom. És örülök, hogy a részese lehetek.
Van bárki, akinek kifejezetten drukkolsz? Bizonyára vannak olyan barátaid, más játékosok, akiknek szorítasz a bajnokságon.
Mindig nagyon drukkolok Jennifer Harmannek. Ő az egyik kedvenc póker játékosom. Barry Greenstein. Patrik Antonius. Hát nekem is megvannak a magam kedvencei, tudod.
Melyik a jobb: legyőzni valamelyiküket heads-upban az arany karkötőért, vagy látni, ahogy ők nyernek?
Szívesebben látnám őket nyerni.
Nemrég egy karkötőért játszottál heads-upot, miközben a szomszéd teremben Phil Hellmuth nyerte épp meg a saját 12. címét. Rendkívül emlékezetes este volt. Viszont neked jóval több rajongód volt ott, mint Hellmuthnak, ami érdekes volt. Tudtál róla, milyen történelmi jelentőségű események zajlanak a szomszédban?
Igen, tudtam. Tudtam, hogy arra gyúr, hogy megtartsa a vezetést a megnyert karkötők számában, ami elég kemény. Gratuláltam is neki, lenyűgözött. Nagyon jól játszik idén. De ez persze még fájóbbá tette, hogy másdoik lettem azon az eventen. Most már négy karkötővel vezet előttem.
Ha már szóba került Hellmuth előnye veled szemben, gondolod, hogy tényleg be tudod őt érni? Lehetsz még te minden idők legtöbb karkötőt nyerő bajnoka?
Igen, szerintem van esélyem rá.
Phil Hellmuth és Ivey
Szerinted mennyit tudsz begyűjteni? Három évvel ezelőtt azt mondtad, hogy harmincat. Most számolok... Gondolod, hogy tényleg meg lehet a harminc?
Ha lesz még WSOP és én is élek, akkor igen, szerintem meglesz a harminc. Én hiszek benne.
Nézzük a One Drop-ot. Különleges esemény ez a póker történetében. Tudom, hogy csalódott vagy, amiért kiestél, de milyen játszani benne?
Lenyűgöző. Hihetetlen. Kihívnak, óriási a felhajtás, ahogy belépsz a terembe. Egy rakás zseniális játékos, üzeltemberek, mindenki berak egy milliót. Mindenki izgatott. Aztán leülsz, óriási a feszültség az elejétől kezdve. Mindenki a lehető legjobb teljesítményét nyújtja. Elképesztő élmény részt venni benne, és a One Dropért tenni ezt még jó ügy is.
Nagyjából hét vagy nyolc karkötős event maradt még idén, beleértve a WSOP Europe-ot, ami szeptemberben lesz Cannes-ban, Franciaországban. Tegyük fel, hogy választhatsz: bekerülhetsz a November Nine-ba, vagy nyerhetsz egy arany kakrötőt valamelyik másik tornán. Melyiket választanád?
Inkább lennék benne a November Nine-ban. Mégis csak az a főverseny, a legnagyobb póker torna.
Beszéljünk egy kicsit a rajongóiddal való kapcsolatodról. Azt hiszem, örülnének, ha hallanák, mit gondolsz arról, hogy csodálnak téged.
Fantasztikus. Mikor elkezdtem játszani, pizzériákban meg mások lakásán nyomtuk. Aztán hirtelen megjelent a póker a TV-ben és most már felismernek az utcán. Örülök minden rajongómnak, nagyra értékelem őket. Mikor megállítanak az utcán, igyekszem barátságos lenni és rászánni az időt a rajongókkal való kapcsolattartásra. Örülök, hogy vannak.
Láttam, hogy megy ez az olyanokkal, mint Doyle meg te. Doyle-t teljesen körülrajongják például. Néha még a kocsijához sem tud úgy odamenni, hogy ne... mintha a Beatles pókeres kiadásai lennétek...
Na ácsi, ácsi. Egyáltalán nem ilyen. Itt a WSOP-n talán hasonló a helyzet. De amikor bevásárolok, vagy sétálok az utcán, akkor egyáltalán nem ez történik. Akik pókereznek, felismernek és rám köszönnek, hogy „Helló, hogy vagy?” Ez előfordul néha, de azért nem vagyok egy Tom Cruise.
Ezt nem tudtam.
Mit nem tudtál?
Ja, csak azt hittem, mindenhol felismernek téged, különösen itt, Las Vegasban.
Mondom, lehet, hogy így jön le itt a WSOP-n, de egy átlagos napon az utcán egyáltalán nem, vágod?
Az interjú eredeti, angol változatát itt olvashatjátok.
Mi jár a fejemben? Azon gondolkodom, hogyan játszottam. Minden egyes handet átgondolok, amit a tornán játszottam, másképp csinálnék-e valamit. Körülbelül 10-15 perc, amíg "visszatérek az életbe" ilyenkor, függően attól, hogy mekkora versenyről van szó, hogyan játszottam, hogyan érzek.
Visszautalnék arra a szóra, amit mondtál: visszatérni. Ezt inkább úgy érted, hogy visszatérni a kiesés okozta csalódottságból, vagy inkább a "mit csináltam volna másképp" elemző állapotból?
A csalódottságból. Minden tornának, amire nevezek, úgy vágok neki, hogy meg akarom nyerni. Amikor nem sikerül, nagyon csalódott vagyok.
Phil Ivey
Amikor kiesel egy $1.500 vagy $2.500 nevezési díjú versenyről, az neked körülbelül olyan, mint a legtöbb embernek egy $50 tornáról történő kiesés. Úgy értem, hogy egyértelmű, nem a pénz nagysága miatt vagy csalódott. Akkor miért viselnek meg ennyire ezek a kiesések? A következő napon ott az újabb torna, amire nevezhetsz.
Mert minden tornán nyerni akarok. Ez az alapvető elvárás magammal szemben. Nyerni akarok, és ha nem sikerül, csalódott vagyok, ilyen egyszerű. Így működöm.
Előfordult veled valaha, hogy frusztráltan szidtad magad, miközben ilyesmit mondogattál: "Nem ezt kellett volna csinálnom!" vagy "Totálisan rosszul játszottam meg a lapom!". A legtöbb vélemény szerint a világ legjobbja vagy, de ez nem azt jelenti, hogy nem hibázol, ugye?
Igen, nagyon sokat hibázom.
Komolyan? Kifejezetten sokat?
Nos, mindenkivel előfordul, hogy olyan leosztásai vannak egy session során, amelyeknél például nem megfelelően határozza meg az emelés léptékét. Vagy vissza kéne emelnie, de nem emel vissza. Checkel, amikor hívni kellene. Minden session tele van hibákkal, és én sem vagyok kivétel ezalól. Ami engem megkülönböztet, hogy én azonnal felismerem, ha hibát követtem el. Sokan nem képesek erre, pedig ez nagyban segíti, gyorsítja a fejlődést.
És mi a helyzet más nagyon jó játékosokkal? A te szinted náluk is magasabban van. Mi az a plusz, amit tudsz, ők meg nem? Keményebben dolgozol? Nagyszerű játékosok vannak a világon, új tehetségek jönnek, de egyikük sem tud túlnőni téged. Mi ennek az oka?
Nem tudom. Ez nagyon nehéz kérdés. Szerencsés vagyok, mert tehetségem van a pókerhez. Sokat játszom. Sokat gyakorlok. De nem látok bele annyira mások játékába, hogy azt mondhassam, aha, én ezt csinálom másképp... Nem tudom, mi erre a kérdésre a megfelelő válasz. Egyszerűen csak játszom, gyakorlok, sokat gondolkodom a játékról, és mindig a legjobbamat próbálom hozni.
Azt mondon, sokat gondolkozol a pókerről. Van, amikor nem a játék körül forognak a gondolataid?
Persze. Vagyis amikor például golfozom, sportolok, filmet nézek, a családommal vagyok, akkor nem a pókeren agyalok. De azért az idő jelentős részében a póker körül forognak a gondolataim - lapok különféle megjátszásain, emberi reakciókon, ilyesmiken gondolkodom.
Mi a célod az idei WSOP-n?
A győzelem. Szeretnék megnyerni egy tornát, vagy inkább többet. De persze ahhoz először is az elsőt kell megnyerni, hogy többet nyerjen az ember, szóval egyelőre erre hajtok. Igyekszem jól játszani, és örülök, hogy újra itt vagyok.
Igen, elkerülhetetlen, hogy erről is kérdezzelek, mármint a tavalyi távollétedről. Mire gondoltál tavaly ilyenkor, mennyire hiányzott az akció? Nehéz volt távolmaradni a játékostársaktól, barátoktól?
Nagyon nehéz volt távolmaradni a WSOP-tól. Szeretek játszani ezen az eseményen, és nagyon hiányzott.
Alig vártad a visszatérést?
Igen, nagyon vártam a következő évet. Jó újra itt lenni.
Visszatértél, méghozzá "bosszúra" éhesen, mint amikor kieresztik az oroszlánt a ketrecből. Jöttél, és átvitt értemeben persze, azonnal romboltál. Öt döntő asztal két hét alatt, brutális eredmény a mezőnyök méretét és erejét figyelembe véve. Tisztában vagy azzal, mennyire impresszív teljesítmény ez?
Igen, tisztában. Nem tudom, volt-e már ilyen korábban, de mindenképp büszke vagyok rá. Csak ugye, szerettem volna nyerni. Sokkal szebb lenne, ha most arról beszélgetnénk, öt tornát nyertem két hét alatt. Nem így alakult.
Szerinted a 2011-es távollét segítette az idei játékod?
Nem, nem hiszem, hogy pozitív vagy negatív irányba befolyásolta volna. Egész életemben pókereztem. Ha mindenképp mondanom kell valamit, akkor inkább ártott kicsit. Mert amikor pókerezel, érezned kell a tempót, különösen, ha jó ellenfeleid vannak. Szóval amikor huzamosabb időt kihagysz, és olyanok ellen pókerezel, akik egész évben játszottak, szükséges lesz néhány változtatást eszközölnöd, hogy alkalmazkodj a gondolkodásukhoz. A póker folyamatosan változik, az ellenfelek is változnak, egyre jobbak lesznek, lépést kell velük tartani.
Öt döntő asztal. Elégedetté tesz egy ilyen bravúros teljesítmény, vagy számodra csak az aranykarkötő megszerzése okoz igazi elégedettséget?
Minden a győzelemről szól.
Amikor második vagy, az sem tesz elégedetté?
Nem, nem okoz elégedettséget egy 2. hely.
Beszéljünk az ellenfelekről. Vannak olyanok, akik megleptek, esetleg lenyűgöztek téged?
Egy csomó játékos lenyűgözött.
Van olyan, akit névszerint is kiemelnél?
Nem, mert nem szeretnén, ha tudnák, hogy lenyűgözött a játékuk.
Te vagy a világ egyik leghíresebb póker játékosa. Követed a játékot? Azon kívül, amit magad játszol, a saját handjeiden és a játékkal töltött idődön túl? Figyeled az eseményeket az interneten? Például érdekel, hogy kinyeri a Big One-t, ami épp most zajlik? (Megjegyzés: az interjú a Big One for One Drop idején készült.)
A Big One-t nézem, hiszen épp tegnap estem ki és megy a TV-ben. Valamennyi hatása is van a játékomra. Nézem a srácokat a döntő asztalnál, és azt gondolom, „Bárcsak én is ott lehetnék”. Eléggé rossz érzés nézni őket, mert annyira szeretnék ott lenni és játszani. Ugyanakkor általában nem nagyon követem a pókert a szabadidőmben, mert sok minden van, amivel szívesebben foglalkozom.
Az ESPN-en sem szoktál pókert nézni? Nem igazán lehet úgy az ESPN-re kapcsolni, hogy ne futnál bele valamilyen WSOP-ismétlésbe, melyek nagy részében magad is szerepelsz. Szóval, oda kapcsolsz néha?
Igen, néha. Jó látni a régi műsorokat és az új, feltörekvő játékosokat is, meg ilyesmiket. Figyelem őket.
Ha megátod magadat a TV-ben mondjuk egy 2005-ös műsorban, ugyanaz a srác vagy most is, mint aki akkor ott ült évekkel ezelőtt? Vagy szerinted megváltoztál?
Mind változunk. Ahogy örgedsz, meg is komolyodsz, megváltozik az életed, megváltozik a személyiséged, de a pókert még mindig imádom. Mármint igazából azt kívánom, bárcsak WSOP lenne minden nap, évi 365 napon át. Játszanék is minden nap, tényleg imádom. És örülök, hogy a részese lehetek.
Van bárki, akinek kifejezetten drukkolsz? Bizonyára vannak olyan barátaid, más játékosok, akiknek szorítasz a bajnokságon.
Mindig nagyon drukkolok Jennifer Harmannek. Ő az egyik kedvenc póker játékosom. Barry Greenstein. Patrik Antonius. Hát nekem is megvannak a magam kedvencei, tudod.
Melyik a jobb: legyőzni valamelyiküket heads-upban az arany karkötőért, vagy látni, ahogy ők nyernek?
Szívesebben látnám őket nyerni.
Nemrég egy karkötőért játszottál heads-upot, miközben a szomszéd teremben Phil Hellmuth nyerte épp meg a saját 12. címét. Rendkívül emlékezetes este volt. Viszont neked jóval több rajongód volt ott, mint Hellmuthnak, ami érdekes volt. Tudtál róla, milyen történelmi jelentőségű események zajlanak a szomszédban?
Igen, tudtam. Tudtam, hogy arra gyúr, hogy megtartsa a vezetést a megnyert karkötők számában, ami elég kemény. Gratuláltam is neki, lenyűgözött. Nagyon jól játszik idén. De ez persze még fájóbbá tette, hogy másdoik lettem azon az eventen. Most már négy karkötővel vezet előttem.
Ha már szóba került Hellmuth előnye veled szemben, gondolod, hogy tényleg be tudod őt érni? Lehetsz még te minden idők legtöbb karkötőt nyerő bajnoka?
Igen, szerintem van esélyem rá.
Phil Hellmuth és Ivey
Szerinted mennyit tudsz begyűjteni? Három évvel ezelőtt azt mondtad, hogy harmincat. Most számolok... Gondolod, hogy tényleg meg lehet a harminc?
Ha lesz még WSOP és én is élek, akkor igen, szerintem meglesz a harminc. Én hiszek benne.
Nézzük a One Drop-ot. Különleges esemény ez a póker történetében. Tudom, hogy csalódott vagy, amiért kiestél, de milyen játszani benne?
Lenyűgöző. Hihetetlen. Kihívnak, óriási a felhajtás, ahogy belépsz a terembe. Egy rakás zseniális játékos, üzeltemberek, mindenki berak egy milliót. Mindenki izgatott. Aztán leülsz, óriási a feszültség az elejétől kezdve. Mindenki a lehető legjobb teljesítményét nyújtja. Elképesztő élmény részt venni benne, és a One Dropért tenni ezt még jó ügy is.
Nagyjából hét vagy nyolc karkötős event maradt még idén, beleértve a WSOP Europe-ot, ami szeptemberben lesz Cannes-ban, Franciaországban. Tegyük fel, hogy választhatsz: bekerülhetsz a November Nine-ba, vagy nyerhetsz egy arany kakrötőt valamelyik másik tornán. Melyiket választanád?
Inkább lennék benne a November Nine-ban. Mégis csak az a főverseny, a legnagyobb póker torna.
Beszéljünk egy kicsit a rajongóiddal való kapcsolatodról. Azt hiszem, örülnének, ha hallanák, mit gondolsz arról, hogy csodálnak téged.
Fantasztikus. Mikor elkezdtem játszani, pizzériákban meg mások lakásán nyomtuk. Aztán hirtelen megjelent a póker a TV-ben és most már felismernek az utcán. Örülök minden rajongómnak, nagyra értékelem őket. Mikor megállítanak az utcán, igyekszem barátságos lenni és rászánni az időt a rajongókkal való kapcsolattartásra. Örülök, hogy vannak.
Láttam, hogy megy ez az olyanokkal, mint Doyle meg te. Doyle-t teljesen körülrajongják például. Néha még a kocsijához sem tud úgy odamenni, hogy ne... mintha a Beatles pókeres kiadásai lennétek...
Na ácsi, ácsi. Egyáltalán nem ilyen. Itt a WSOP-n talán hasonló a helyzet. De amikor bevásárolok, vagy sétálok az utcán, akkor egyáltalán nem ez történik. Akik pókereznek, felismernek és rám köszönnek, hogy „Helló, hogy vagy?” Ez előfordul néha, de azért nem vagyok egy Tom Cruise.
Ezt nem tudtam.
Mit nem tudtál?
Ja, csak azt hittem, mindenhol felismernek téged, különösen itt, Las Vegasban.
Mondom, lehet, hogy így jön le itt a WSOP-n, de egy átlagos napon az utcán egyáltalán nem, vágod?
Az interjú eredeti, angol változatát itt olvashatjátok.
