Kane Kalas, alias Nascar_1949 - Kockázat és nyeremény - interjú

Már régóta azt az életet éli, amit mindig is szeretett volna, a legtöbben azonban nem kapják fel a fejüket, ha a Kane Kalas nevet hallják. Legalábbis egyelőre, hiszen ez a 23 éves profi lényegesen sokoldalúbb, mint egy egyszerű magas tétes játékos. A legtöbb online játékos Nascar_1949 néven ismeri őt, a sportrajongók viszont apja legendás baseball közvetítéseinek emlékébe borzonganak bele. Harry Kalas, a Philadelphia Phillies egykori bemondója, a Philadelphiai Sportolók Dicsőségcsarnokának tagja Kane apja, ennek megfelelően nagy elvárások voltak irányában.

Harry Kalas:



A fiatalabb Kalas a PokerReviewList számára nyílt meg, őszintén beszélve egy egész sor témáról.



Kane PokerTableRatings statisztikái.


Kane Kalas többször is feltűnt a baseball-pályán, az amerikai himnuszt, illetve az Isten áldja Amerikát énekelve. Fellépései megtekinthetőek az interneten is. A himnuszt a Phillies első hazai játékán adta elő, miután édesapja elhunyt 2009-ben. A 2009-es Memorial Day ünnepségen felolvasta apja egyik versét, egy a 2010-es utószezon során a pályán készített interjúban pedig beszámolt arról, mennyire hiányzik neki édesapja. Ugyanebben a szezonban énekelte az Isten áldja Amerikát a San Fracnisco Giants elleni mérkőzésen. Az Arizona Diamondbacks elleni hetedik Phillies győzelem alkalmával ugyanezt énekelte telt házas stadion előtt.


Mivel foglalkozol mostanában?

Játszottam az LAPC-n a Commerce Casino-ban, meg volt ott egy kis cash game is. Azután átmentem San Jose-ba a Bay 101 Shooting Star főversenyre. Sajnos egyik helyen sem volt sok szerencsém, így most újra Máltán vagyok, ahol online játszom.


Hallottam, hogy nagy craps rajongó vagy. Hogy is van ez?

Ja, szeretek néha játszani. Élvezetes és ha megfelelően játszol, a házelőny alig 0,6%. Vegasban ingyen italokat is kapsz, de még így sem veszítesz túl sok edge-et, miközben jelentős bónuszokat adnak. Így nem annyira mínusz EV-s. Meg aztán sok jófej emberrel is megismerkedhetsz a craps asztaloknál , múltkor például összehaverkodtam egy igazán nagymenő, ázsiai ingatlanossal. Kifejezetten közösségi játék, sokkal jobban kedvelem a blackjacknél vagy a rulettnél.


Van valamiféle optimális stratégiád?

Nagyon könnyű megtanulni az optimális craps stratégiát. Fogadj a pass line-re és maximáld az odds-okat a tétedre, lényegében ennyi. A legtöbben a pass line-t játsszák meg, de nem maximum oddsokkal, vagy kemény vagy horn beteket játszanak. Ezeken sokkal nagyobb a ház előnye. Ha úgy játszol, ahogy én, csak 0,6%-ot adsz fel minden megtett dollárból, ez igazán nem sok.


Nem figyeli a kaszinó, hogy hogyan játszol? Az ember azt gondolná, nagyobb bónuszok járnak azoknak, akik folyton a kemény 12-re fogadnak.

Nem, csak azt figyelik, mekkora összegben játszom. Nem igazán különböztetik meg a játékosokat. A taktikám, hogy hatalmas összegért veszek zsetont, mondjuk 15.000 dollárért. Ezt az összeget rögzítik, de én csak minimum vagy nagyon alacsony téten játszom. Amikor jön a teremfőnök, aki figyeli a fogadásokat, elkezdek őrült módon fogadni, nagy értékben. Sokszor csináltam már ezt, és ilyenkor elég komoly bónuszokat kapok, miközben nem adok fel túl sok edge-et.


Bárki könnyedén alkalmazhatja ezt a stratégiát, vagy ehhez nagyon jól kell ismerned a kaszinót?

Ezt bárki megteheti, csak fel kell ismerned a teremfőnököt. Egyébként az a fazon lesz, aki a kapcsos jegyzettömbbel járkál az asztalok között, felírva a játékosok tétjeit. Sok hasonló trükköt tanultam meg Vegasban. Ha például bemész egy bárba, sose rendelj italt: játssz inkább videó pókert és kérd ki a piát ingyen. Miután megkaptad, egyszerűen csak kiveszed a pénzed és otthagyhatod a játékot. Ha megvennéd az italt, legalább 8 dollárodba kerülne, videó pókert viszont már 50 centért is játszhatsz leosztásonként.


Mi a legnagyobb bónusz, amit valaha kaszinó játékért kaptál?

Sajnos azt nem tudtam kihasználni, mert csak egy hónapig lehetett volna. Öt éjszakát kaptam egy lakosztályban a Palazzo-ban vagy a Venetian-ben, steak vacsorával és 700 dollárnyi asztali játékkal. Mikor legközelebb Vegasba akartam menni, felhívtam őket, hogy használjam a bónuszt. Azt mondták, már lejárt, de kaphatok három éjszakát egy sima szobában, 50 dollárnyi játékot és egy ajándék muffint! Esküszöm, ezt mondták! (Nevet.) Mondtam nekik, hogy "Kösz, de muffin nem kell".


Mi volt az eddigi legnagyobb nyereményed és legnagyobb bukásod a craps asztalnál?

A legtöbb, amit nyertem, 13.200 dollár volt, a legnagyobb veszteségem pedig kábé 6.000 dollár az MGM-ben.


Akkor tehát összességében nyerő craps játékos vagy?

Igen, crapsben pluszban vagyok, blackjackban viszont lent. Összesítve talán egy kis pluszom van asztali játékokban. Persze semmi extra, inkább csak a szórakozás kedvéért játszom, amellett sok ingyen pia és bónusz szerezhető így. Sok érdekes embert is megismertem már a craps asztaloknál, nem úgy mint blackjackben. Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna olyannal a blackjack asztalnál, akivel azóta is tartom a kapcsolatot.


Úgy hallottam, megvan a magad elmélete a blackjackről.

Nem vagyok jó a kártyaszámolásban, de amikor blackjacket játszom, megpróbálom nyomon követni, mennyire könnyű vagy nehéz a pakli. Nem szívesen csinálom sokáig, mert kitilthatnak, ha úgy látják, hogy számolsz. Így hát amikor játszom, vagy nagyon rövid sessionöket tolok, hogy ne is kezdjenek el figyelni, vagy olyanokkal megyek, akik nem csinálják ezt és sokkal többet tesznek fel, mint én. Ebben az esetben ugyanis, még ha gyanítják is hogy számolsz, nem Raknak ki mert nem akarják elveszíteni a nagyhalakat, akik több ezer dollárban játszanak handenként.


Mi akkor a te módszered a rendszer megkerülésére?

Egyszerű: ha az ember profi kártyaszámoló, azt javaslom, menjen nagyhalakkal játszani. Nem túl valószínű, hogy a kaszinó kirakna téged, ha a haverjaid többet vesztenek, mint amennyit te nyersz.


A jatt azon dolgok közé tartozik, amik komolyan befolyásolják a veszteségi arányodat az asztali játékokban és a pókerben. Ez azt jelent, hogy rossz jattoló vagy, mert mindig a kis edge-eket keresed?

Az élet legtöbb területén elég nagylelkűen adok borravalót, az asztali játékokban viszont átlagon aluli. Én úgy nézem a dolgot, hogy mennyi a a várható veszteségem. A legtöbben inkább úgy vannak vele, hogy mondjuk játszanak öt órát és veszítenek 5.000 dollárt. Ez alatt az öt óra alatt valószínűleg mindig jattolnak, amikor nyernek. Így aztán a végén hiába veszítenek 5.000-et, olyan 50 és 100 dollár közötti jattot fizetnek ki.

Most hogy ha 5.000 dollárt nyernek, nagyjából ugyanennyit jattolnak, és még további 25 dollárt vagy 50-et. Ha ez a módszered, elég sokat kifizetsz így. A legtöbben így csinálják, én viszont nem adok borravalót a legvégéig, akkor viszont fizetek, akár nyerek, akár nem. Normális esetben ez nem egy nagy összeg, amikor például a 13.200-at nyertem, olyan 20 vagy 30 dollárt jattoltam. Mindenképpen fizettem volna ennyit, akkor is ha a 13.200-at elveszítem abban a sessionben. Azt hiszem, nem voltak túl boldogok, hogy annyit nyertem.


Akkor tehát sokkal többet jattolnál egy 200 dolláros vacsora után, mint egy 5.000 dolláros craps session végén?

Igen, mert a 200 dolláros vacsorára úgy megyek el, hogy tudom, mennyit akarok költeni. A craps asztalnál viszont komolyan befolyásolja a kalkulált veszteséget, ha óriási borravalókat ad az ember. A legtöbb póker profi sem valami nagy jattoló. Ez így logikus, hiszen befolyásolja az órára jutó nyereségedet. Ha megnézel egy öt évvel ezelőtti, átlagos póker játékot, sokkal több volt az amatőr játékos a profikhoz képest, és az osztók sokkal jobban kerestek. Most még a legnagyobb téteken is könnyen lehet, hogy valaki óriási potot nyer és alig 1-2 dollár borravalót ad. Öt évvel ezelőtt odadobtak volna az osztónak két db. 25 dolláros zsetont.


Játszol ezekben a nagy élő játékokban, vagy inkább az online pókerre koncentrálsz?

Sokkal jobban kedvelem az online játékot. Sokkal több leosztás pörög le óránként, sokkal gyorsabban tudod fejleszteni a játékodat és intellektuálisabban is nagyobb kihívás, mint élőben játszani. Néha persze játszom élőben és nagyon élveztem például az Aussie Millions alatti játékot. Majdnem minden nap volt $25/$50 PLO játék és azok nagyon jók voltak. Azután játszottam a Commerce-ben $20/$40 PLO-t, de azok a játékok nem mentek élményszámba. Maga a Commerce sem tetszett, eléggé lehangolónak tűnik nekem.


Az élő póker mentálisan megterhelőbb számodra, mint az online játék?

Épp ellenkezőleg. Az élő póker sokkal könnyebb és szellemileg is sokkal kevésbé stimulál. Amikor élőben játszom, úgy érzem, hogy nem használom ki a teljes mentális kapacitásomat, mert csak dobok és az idő nagy részében egyáltalán nem csinálok semmit.

Amikor online játszom, mindig az adott helyzeteken gondolkodom, néha kettőn, hármon, négyen is egyszerre. Sokkal stimulálóbb és többet nyersz vele, a játékod sokkal gyorsabban fejlődik. Egy online session után csak megvizsgálom a játékomat Holdem Managerrel vagy Poker Trackerrel. Élőben nincs ott a szoftver, nem tudsz olyan gyorsan tanulni, csak kérdezgetheted magadtól, hogy "Hogyan játszottam ezt a sessiont?" vagy "Hogyan játszottak a többiek az asztalnál, akiket tisztelek?". Élőben nemcsak, hogy egyetlen asztalon játszol, de nagyjából a negyedét tudod csak lejátszani a handeknek egy adott asztalon ahhoz képest, amit online tudnál.



Hogyan kerülted el a nagyobb nyilvánosságot a pókervilágban? Szándékosan nem akartál médiafigyelmet?

Szerintem ez csak azon múlik, mit játszol. A leghíresebbek nyilván azok, akiknek volt egy, két vagy három deep runjuk élő tornákon. Ők a legkönnyebben felismerhető nevek, azok, akiknek nagy MTT eredményeik vannak. Őket követik a magas tétes online heads-up játékosok. Szerintem sok online játékos felismeri a FTP-s nickemet, mivel ott sokkal többet játszottam régebben. Nem feltétlenül tudják az igazi nevemet, de ez a játék miatt van, amit játszunk. A Fekete Péntek után ráadásul vagy nyolc hónapig nem pókereztem, mostanában meg 30-35 órát egy héten. Jó érzés, ha felismernek, de nem az egóm miatt játszom, vagy hogy Mr. Pókerbajnoknak hívjanak. Ez a megélhetésem, ennyi. Szeretek jól élni és a póker adja meg ezt nekem.


Gondolod, hogy a szponzorált játékosok, vagy akik főleg élő tornákon indulnak, a saját idejüket pazarolják?

Bizonyos szempontból ez jobb, másrészt meg rosszabb. Például, a játékuk és a handekről és range-ekről való gondolkodásuk bizonyára romlik. Amíg élőben játszanak, egyszerűen nincs elég idejük online tolni és fejleszteni ezeket a képességeiket, hogy azok a lehető legjobbak legyenek, vagy játékostól függően, olyan jók, amilyenek régebben voltak.

Ezenkívül a játék változik, azok akikkel high stakes no limit 6-max-ot játszok most, teljesen mások, mint akikkel 2008-2009-ben játszottam. Más a stílusuk és jobbak. A játék egyre nehezebb és nehezebb, a nagyfiúk, akikkel akkoriban játszottam, most inkább élőben tolják és szponzori szerződéseket kötnek. Pillanatnyilag ez nekik teljesen megéri, anyagilag minden bizonnyal jobban járnak, mint online tudnának. Ennek az egyik oka a variancia, hiszen minden egyes Dan Smith-re és Tom Marchese-re jut 10-20 srác, akik megpróbálták ugyanazt de nagyon rosszul ment nekik az élő tornákon. Ezzel persze semmi rosszat nem akarok rájuk mondani, hiszen fantasztikus játékosoknak tartom őket, de általánosságban sokkal nagyobb a variancia és én nem akarnék eszerint élni.

Mindent feltenni egy lapra és remélni, hogy valami jó történik egy élő versenyen, az nem az én világom. Én online szeretek játszani és hébe-hóba elmenni az Aussie Millionsra vagy a WSOP-ra, ahol talán lesz egy deep runom. Viszont amikor odamegyek, biztos vagyok benne, hogy jól fogok játszani, hiszen rengeteget fektettem bele online és fejlesztem a játékomat.


Gondolod, hogy az élő tornák lassan megölik a játékot a magas beülők és egyéb költségek miatt?

A póker már nem olyan, mint régen volt. A  Chris Moneymakeres póker bumm után mindenki pókerezni akart. Akkoriban ez viszonylag új piac volt, idővel azonban sokkal nehezebb lett a játék. Amikor elkezdtem pókerezni, elsőéves egyetemista voltam, és többet kerestem vele, mint amit bármi mással tudtam volna, függetlenül attól, hogy milyen diplomám van. Még ha akkorra már 10 éve dolgozom sem tudtam volna annyit keresni, mint az online pókerrel. Amíg ez a helyzet, addig az emberek meg fognak próbálni profivá válni ebben is.

Mivel ennyire kifizetődő volt, 2008-2009-ben sok kölyök, akik képesek voltak a mélyebb gondolkodásra és volt érzékük a matekhoz, tudományokhoz, fizikához, inkább pókerezni kezdtek, mert annyival több pénz volt benne. Mint minden piac esetében azonban minél többen akarják profin űzni, annál nehezebb lesz érvényesülni és annál kevesebbet lehet vele keresni. Én is kisebb bevételre számítok, mint 2008-ban, pedig jobb játékosnak tartom magam. Ami azt illeti, többet is játszom most, hiszen akkoriban csak NLHE-t játszottam, manapság pedig leginkább PLO-t, de így is egyre nehezebb. Ez mindaddig folytatódni fog, míg már nem fogja megérni az intelligens gyerekeknek, hogy otthagyják az egyetemet a profi pókeres karrierért. A várható fizetés nem lesz elég magas ahhoz képest, amit mondjuk fogorvosként meg tudnak keresni.


Tehát azt mondod, hogy akik most kitartóbbak, többet fognak keresni a jövőben?

Nem. Szerintem a profik egyre kevesebbet és kevesebbet fognak keresni, ki fog apadni a dolog. Lesznek átmeneti fellendülések, például a legalizálás az USA-ban biztosan nagyon jövedelmező időszakot jelent majd a profiknak. Még sokan vannak az Államokban, akik potenciálisan el tudnak veszíteni X összeget. Viszont ezen emberek többsége szerintem, ha elvesztette ezt az X összeget, nem fog tovább játszani. Az amatőrök nem lesznek ott örökre, új profik viszont jönni fognak. Ott vannak azok, akik profik voltak a Fekete Péntek előtt és otthon maradtak. Ők még mindig jók és tovább játszanak majd a legalizálás után, és jönnek még újak is.

Ázsia egyes részein is sokat hozna a profik konyhájára egy póker bumm, de hosszútávon nagyon nehéz lesz a profiknak. Egyszerűen a dolog matekja miatt: a kaszinók rake-et szednek, csak a játékosok 5-10%-a nyerő és túl sokan akarnak ebből megélni. Egyre nehezebb és nehezebb lesz és ahhoz, hogy sok pénz legyen benne, a legjobbak között kell lenned.


Ez azt jelenti, hogy már kacsintgatsz más területek felé, vagy úgy gondolod, hosszútávon számolhatsz a pókerrel?

Imádom a pókert és imádom az életvitelemet. 23 éves vagyok, lényegben ott élek, ahol csak szeretnék, az USA-t kivéve. Sok mindent megéltem már, amit mások egész életükben sem. Imádok magamnak dolgozni, hogy a saját főnököm vagyok és el sem tudom képzelni, hogy minden reggel 6-kor keljek, és elmenjek dolgozni. Nagyon nehéz lenne a mostani életem után, habár el kell ismernem, hogy ez is kezd egyre nehezebb lenni.

Sok minden más is van, amit szeretek csinálni, például a közvetítés. A bátyám a Tamp Bay Rays közvetítője, édesapám pedig a Philadelphia Philliesé volt. Nagyon lelkesedek a politikáért és a vállalkozásokért is, azt hiszem, ezek miatt fel tudnék kelni minden reggel. Addig is, a kövektező három-öt évben viszont folytatni fogom a pókert. Hogy válaszoljak a kérdésre, egyelőre nem tudom elképzelni, hogy ne pókerből származzon az elsődleges bevételem még jó ideig.


Sokan mondják, hogy a tőzsde sokban hasonlít a pókerre. Tudnál ilyesmivel foglalkozni?

Igen, de vannak komoly különbségek a póker és a tőzsde között. Az első, hogy az átlagember, aki részvényeket vesz, pénzt keres rajta. A részvények ára emelkedni szokott, mivel a tőkédet produktív eszközbe fekteted. Ha egyáltalán nics tehetséged a pókerhez és a tőzsdéhez sem, a tőzsdén attól még keresni fogsz 10.000 dollár befektetésével, míg pókerben nem biztos.

A másik fontos különbség, hogy ha tőzsdézni kezdesz, ott nem választhatod ki a játékot. Más szóval a piac egésze határozza meg az árakat, amit a világ legjobb és legokosabb üzletemberei irányítanak. Mintha leülnél pókerezni és csak egy hal lenne az asztalnál, a többi helyen a világ legjobb játékosai ülnének. Ilyen a tőzsde is, viszont pókerben nem kell játszanod a világ legjobbjaival. Nem csak, hogy nem kell játszanod velük, de, ellentétben a tőzsdével, nincsenek befolyással az eredményedre vagy a játékra magára. Emiatt a tőzsdézés szerintem nagyon is nehéz.

Sok időt kell belefektetned, lassan lennék csak képes kellő önbizalommal csinálni. Szerintem ráadásul nagyon is vannak kockázatok a hosszú távú befektetésekben. Nagyon gyanakvó vagyok az USA dollárral szemben és szerintem az amerikai gazdaságra komoly hanyatlás vár, a dollár értéke esni fog a következő években. Ezért fektetek be más alapba, mint az arany és az ezüst. Nem csak, hogy az USA dollár van rossz helyzetben szerintem, de az európai gazdaságok is rossz bőrben vannak. Gyanakvó vagyok az euróval szemben is mindaddig, amíg az olyan európai országok, mint Görögország, Olaszország és Spanyolország a pénztámogatások növelésével kapnak haladékokat és nincs nyoma, hogy mindez véget érne. Miért is lenne, hiszen egy görög politikusnak például miért állna érdekében drasztikusan lecsökkenteni a kiadásokat?

Ne feledjük, hogy nem a görögök fizetnek ugyanis ezért: nagyrészt a németek és más produktív európai országok. Ebben a morálisan aggályos helyzetben a politikusoknak nincs oka csökkenteni a kiadásokat. Az Államokban ugyanez a helyzet, csak nálunk nem merül fel, hogy másik országnak kelljen kihúznia minket a csávából. A köztudatba viszont még nem került be, hogy az ingyen pénz nincs ingyen. Amíg a kormány többet ad ki, mint amennyit bevesz és pénznyomtatással fedezi a különbözetet, a pénz inflálódik. Az infláció pedig rejtett adó, mivel csökkenti a bérek és a megtakarítások értékét. Talán ez a legszadistább adó, amit valaha is kitaláltak.


Ha a pókeres nyereményeidet aranyba és ezüstbe fekteted, az szerinted nagyobb hosszú távú profitot termel neked, mintha pókerbe fektetnéd?

Attól függ. Sok időt és pénzt fektettem már a pókeres nyereményeim formájában stake-elésbe. 2008-ban több mint 12 játékost szponzoráltam, akiknek mind nagyon kicsi varianciájuk volt. Mind heads-up játékot játszottak, körültekintően megválasztott asztalokon. Jó ötletnek bizonyult, de manapság már nem olyan könnyű megtalálni ezeket a lehetőségeket. Szerintem a legtöbben azért buktak bele a stake-elésbe, mert a játékosaik ugye eleve fizetnek rake-et, aztán kötsz egy 50-50-es dealt és ha az illető nem eléggé morális vagy etikus ahhoz, hogy stake-eld, akkor kilép a megegyezésből. El is lophatja a pénzed, vagy valami jó nagy zűrben hagy.

Manapság tehát olyan sok a probléma a stake-eléssel, hogy már csak két játékost szponzorálok. Tökéletesen megbízom bennük és nagyon jól megy az üzlet. De, mint említettem, egyre kevesebb az ilyen lehetőség. A variancia sokkal nagyobb a stake-elésnél, mintha valamilyen pénzügyi eszközbe fektetsz, mint az arany és az ezüst. Azzal a pénzzel, amivel hajlandó vagyok némi kockázatot vállalni, nagyobb rizikót a nagyobb nyereség reményében, azt fordítom stake-elésre. Ha adódik egy jó lehetőség, kétségkívül sokkal nagyobb lehet a nyereséged. 2008-ban 100% fölött kaptam vissza egy évben, ezt azonban nyilván nem lehet bárhol bármikor összehozni. Nagyon rosszul is járhattam volna.

Arról már nem is beszélve, hogy mi van, ha valaki egyszerűen ellopja a pénzemet, vagy beüt valami olyasmi, mint a Fekete Péntek...


Tehát a kis edge-re és a nagy rizikó-nagy nyereségre utazol? Úgy hallottam, hogy volt a 2+2-n egy coinflip ajánlatod is régebben.

Ez teljesen a bankrollodtól függ. Az FTP-n és a PS-n volt eredetileg flipping ajánlatom, itt bárkivel flippeltem. Ezt hamar módosítottam arra, hogy bárkivel, akit ismerek, mivel sokan foldoltak. Ez persze nagyon rossz nekem, így csak megbízható játékosokkal játszottam egy idő után. Velük viszont 2.000 és 10.000 dollár között bármennyiért flippeltem, 1% jutalékért. Hat hónapig csináltam de sajnos nagyon rosszul ment. Azután 2%-ra emeltem a jutalékomat, de ennyiért már nem szívesen vállalták. Szerintem nem lett volna méltánytalan, lényegében ezt csinálják a kaszinók is. Nekik viszont sokkal nagyobb a tőkéjük, mint az enyém, és bár ma is megcsinálnám 2%-ért, nem hiszem, hogy sokan játszanának így.

Sok benne a variancia és nem javasolnám senkinek, aki ezt nem tudja érzelmileg megfelelően kezelni. Nekem is megvoltak a hatalmas pénzügyi swingjeim, de már hozzászoktam. Tudom kezelni, sosem jutnék el oda, hogy ne tudjak bármennyi pénzt újra előteremteni, amit elveszítek, például a flipping játékkal. Mindig meglesz a pénzem azokra a játékokra, amikre be akarok ülni. A ma futó legnagyobb tétek a $25/$50 és néha az $50/$100, ezekre tehát elég pénzre van szükségem. Ezen kívül viszont nem hiszem, hogy bölcs dolog lenne ülni a pénzen, ha sokat kerestél. Érdemesebb használni.


Mekkora veszteség az egy nap alatt, amit még el tudsz fogadni?

Egyszer elvesztettem az összes nettó vagyonom 30%-át egy nap alatt. A legnagyobb veszteségem egy nap alatt jelenleg kicsit több, mint 200.000 dollár. Voltak nagy swingjeim, habár persze jobb szeretem ezeket kihagyni. Olyan még sohasem volt, hogy úgy vágtam bele a napba, hogy ma maximum 15.000-et veszítek, aztán 100.000 lett belőle, mert az érzelmeimre hallgattam. Sokan nem tudják megfelelően kezelni és nem állnak le, még ha tudják is, hogy le kéne. Így lehet teljesen tönkremenni.

Párszor játszottam már Rail Heaven-t és előre megmondtam magamnak, mennyit vagyok hajlandó veszíteni, mielőtt otthagyom. Sosem jutottam el erre a pontra, egészen jól futottam. De tudtam, hogy mennyit veszíthetek, hogy még maradjon elég pénz a számlámon, hogy játszhassam a szokásos játékaimat és visszanyerjem a pénzt. Én olyan fajta vagyok, aki szerint rendben van, hogy felmegyek Rail Heaven-re 100.000 dollárral, mikor összesen van 300.000-em vagy 250.000-em. A kérdés az, hogy vissza tudod-e szerezni azt a 100.000-et a maradék 150.000-el? Amikor Rail Heaven-t játszottam, nem voltam ennyire idióta, de a válasz egyébként igen volt. Képes lettem volna visszanyerni az a pénzt a szokásos, alacsonyabb tétjeimen, mint a $25/$50.


Említetted ezt az "idiótaságot". Sok idióta dolgot csináltál már életedben?

Nem, szerintem a legnagyobb baromság, amit valaha csináltam, hogy Rail Heaven-t játszottam az összes vagyonom 20%-át kockáztatva. Vagy, hogy nagy varianciájú flipping játékokat játszottam. Az a fajta vagyok, aki belemegy ezekbe a nagy kockázat/nagy nyereség lehetőségekbe, akkor is, ha a vagyonom jelentős része forog kockán. Viszont mindent abból a szempontból nézek, hogy hogyan lesz a lehető legnagyobb a ROI-m? Ha így állsz a dolgokhoz, fontos, hogy elég pénzed legyen visszatérni a szokásos játékodhoz.


Nagyon kompetitív srác vagy és úgy látszik, ami érdekel, abba sok időt fektetsz, hogy jó legyél benne. Ez a személyiségedből fakad, amit esetleg a családodból hozol magaddal?

Igen, nagyon sok mindent örököltem az édesapámtól. Ő is nagyon kompetitív volt, ha a sportokról volt szó. Gyerekkoromban, ha valami miatt nem láttam a meccset, akkor is meg tudtam mondani, nyert-e vagy veszített a Phillies. Majdnem 40 évig csinálta, de minden egyes meccs ugyanakkora hatással volt rá. Én is ilyen vagyok, amellett rengeteget tanultam tőle, hogy hogyan legyek jó ember és hogyan tiszteljek másokat. Nagyon sok mindenkivel találkozol az életben és nem számít, honnan jönnek vagy milyen gazdagok. Ő tanított meg, hogy ne ítéljek elsőre. Tiszteletre nevelt és arra, hogy szeressem, amit csinálok és aki vagyok, amikor felkelek reggel. Imádta a munkáját, a baseballt és szerencsésnek mondhatom magamat, hogy én is azt csinálom, amit szeretek.


Nem ítélni elsőre rendkívül nehéz, amikor elmondod valakinek, hogy póker játékos vagy, hiszen a pókert nagyon könnyű megítélni. Szerinted könnyen megértené az édesapád, miért választottad a mostani utadat?

Az apám maga is hobbijátékos volt, de minden, amin kockáztatott az életében, azon pénz bukott. Számított a veszteségre, elfogadta és jól érezte magát közben. Mielőtt elment, már voltak kisebb sikereim a pókerben, amiket elmeséltem neki. Akkoriban nem értette, hogyan lehet ilyesmi fenntartható, hosszútávú dolog, és így volt vele az édesanyám is. Ma már egyértelműen támogat, hiszen már öt éve vagyok profi játékos. Nyilvánvalóan jól megy és bár nem hiszem, hogy teljesen megérti, de legalább elfogadja végre, hogy ez is olyasmi, amit lehet hosszútávon is csinálni.


Harry fia vagy, meg vagy áldva a hangoddal, a bátyád is sportközvetítő. Nem gondolod, hogy a baseball közösség számára nehezen érthető, miért választottad ezt a megélhetést?

Megpróbálom a pókeres világot és a Phillies világát egy kicsit elválasztani, pont emiatt. Az emberek talán nem értenék meg, vagy esetleg másként gondolnának a családomra, még apámra is, az én munkám alapján. Sokan egyből megítélnek, ha elmondom, hogy profi szerencsejátékos vagy pókeres vagyok, de szerintem ez nem gond. Apám kollégáinak többsége, a játékosok és a többiek szerint érdekes és egyedi, amit csinálok. A nagyobb közönség számára és azoknak, akik nem értik a pókert, talán egy kicsit meghökkentő. Amíg nem tudják, valami hogyan működik, nem igazán előzhető meg, hogy ne ítéljenek elsőre, de már hozzászoktam.


Ez azt jelenti, hogy még mindig közel állsz a Phillies-hez és talán még egy kis házi bajnokságra is sor kerülhet a játékosokal?

Bárcsak úgy lenne! (Nevet.) Ki kell találnom, hogy kerülhetek közelebb hozzájuk. Nem vagyok annyira benne a dolgokban és nem tudom, hányan játszanak még magas tétes pókert. De azért még van közünk egymáshoz a Phillies-zel, még meghívnak a himnuszt elénekelni és járok is a stadionba. Sok jó ember mozog a szervezet körül, így megpróbálok közel maradni én is, de nehéz, mivel járom a világot. Szeretnék több játékra elmenni és jobban belefolyni a dolgokba. A meccseket mindig megnézem, bárhol vagyok is, amikor pedig hazamegyek, találkozom mindenkivel.



A sportok világa, különösképpen pedig a Phillies, még mindig különleges számodra, vagy tulajdonképpen normális része az életednek, hiszen nagyon közelről, személyesen ismerkedtél meg vele már kisgyerekkorod óta?

Mindenképpen különleges. Örülök, hogy úgy születtem, hogy megadatott ez az élmény. Nem tudom, valaha is ugyanennyire tiszteltem volna a sportokat, ha nincs részem ebben a neveltetésben. Nem tudom, tudod-e, hiszen európai vagy, de Philadelphia az USA legsportosabb városa. Nagyob szeretik itt az emberek a sportot és néha túlzásokba is esnek. Ez jó, innen tudod, hogy tényleg szenvedélyesen szeretik.


A póker rajongók szeretik piedesztálra emelni a játékosokat, de ha megismered őket, hamar kiderül, hogy ők is teljesen normális emberek. Ugyanez a helyzet a sportok világában is? Te közelről ismered őket, a profi sportolók hol állnak a profi pókeresekhez képest?

Ez teljesen az egyes személyektől függ. Általánosságban a játékosok többsége, akikkel találkoztam, nagyon laza, kedves, földhöz ragadt srác. Játszottam Phillies hírességek bowling kupáján és biliárd versenyén olyanokkal, mint Ryan Howard vagy Jimmy Rollins, hát ők a legjobb arcok a világon. Shane Victorino is, amikor a Philliesnél játszott, nagyon kedves volt és közvetlen. Persze előfordul, hogy valakinek a fejébe száll a dicsőség, de ez megvan a póker világban is.


Tehát olyasvalaki, mint Roy Halladay, jó bowling játékos, vagy ennek nincs köze a pályán nyújtott teljesítményéhez?

Na, Halladay-jel még nem is bowlingoztam! Ryan Howard viszont nagyon-nagyon jó és J-Roll is tud játszani. Jó élmény volt részt venni ezeken a versenyeken, biliárdban pedig nyertem is egyszer Randy Wolffal. Olyan 15 vagy 16 lehettem, nagyon király volt.


A Philliesnek nehéz éve volt, bár jól kezdtek; gondolod, hogy vissza tudnak kapaszkodni a csúcsra a keleti parton az idén?

Azt hiszem, elég kemény szezon vár rájuk. Sok tehetséget vesztettünk és a jó játékosok kezdenek kiöregedni. Reménykedek, de azért nem fogadok nagy tételben a Philliesre az idén. Már nem vagyunk ugyanaz a csapat, mint pár évvel ezelőtt.


Gondolod, hogy a variancia megértése a sportokban elvesz a valódi sportélményből?

Egy kicsit, de bizonyos értelemben ettől még izgalmasabb lesz. Még gazdagabbá teszi az élményt, mert teljesen más szemszögből tekintek az egyes játékosokra, mint mások. Egy remek példa erre egy régebbi Phillies játékos, aki akkor játszott, amikor még kicsi voltam, Bobby Abreu. Nem sokan szerették őt errefelé, főleg a kisugárzása miatt. Nem tűnt úgy, mint aki nagyon igyekszik, nem látszott rajta, hogy másképp viselkedne kulcshelyzetekben. Angolul sem beszélt, ezért nem került túl közel a rajongókhoz. Én viszont imádtam nézni, lenyűgözött a teljesítménye, matematikai alapokon. A bázis aránya nagyon magas volt. Simán ütött 20-30 home runt, lopott egy rakás bázist és egyáltalán nem volt rossz védő sem. Nagyon jó játékos volt, de én ezt csak egy teljesen más szemszögből láttam meg.

Nagyon szeretem, hogy megvan ez a fajta rálátásom és az egyik kedvenc foglalatosságom, hogy figyelem a Tampa Bay Ray klubvezetésének döntéseit, nekik közvetít a fivérem. Szerintem övék a legjobb vezetés a baseball csapatok közül, rendszeresen sokkal kevesebbet költenek az átlagnál és sokkal jobb eredményeket hoznak. Szerintem az ilyesmi tényleg csodálatra méltó és imádom az ilyen döntéshozatalokat figyelni.


És ez mit sem von le abból, hogy Phillies fan vagy?

Dehogy, hatalmas rajongó vagyok! Rays rajongó is, de amikor a Phillies legyőzte őket a 2008 as világbajnokságon, nagyon örültem neki.


Még egy utolsó dolog, milyen lesz 2013 Kane Kalas számára?

Lássuk csak, több tíz millió dollárt nyerek majd, minden nap járok gyúrni, tökéletes formában leszek és elérek mindent, amit szeretnék (nevet). Ez persze nagyon optimista (nevet), de tényleg járni akarok továbbra is a konditerembe, ez olyasmi, amit a karrierem korábbi szakaszában nem csináltam. Egyszerűen csak jobban érzed magad reggel, ha focizol, vagy heti három-négyszer lemész a terembe. Sokat szeretnék online is játszani, nyáron pedig elmegyek a WSOP-ra is.

Minden évben megrendezem a Vegas Olimpiát, erre mindig nagyon készülök. Ez egy 1.000 dolláros verseny, amiben mindig véletlenszerűen felosztjuk a játékosokat négy fős csapatokra, tavaly például tizenketten voltunk. Idén talán a 16 vagy 20 is meglesz, és kilenc versenyszám: kosárlabda, foci, home run derbi, társasjáték, darts, biliárd, ping pong, bowling és beer pong. Nagyon király buli, nagyon várom már.

A WSOP után szerintem visszamegyek Máltára vagy Costa Ricára online játszani. Arra is van egy kis esély, hogy jelentkezem meghallgatásra a Nyomorultakba. Szeretek hobbi szinten operát énekelni és imádom a klasszikusokat. Nyílt meghallgatást rendeznek Georgiában és bár nem valószínű, hogy megkapnám a szerepet, de jó lenne megpróbálni, mert hiányoznak a fellépések.