A 27 éves pókerprofi, Shannon Shorr kiemelkedően sikeres versenyjátékos. Az online asztaloknál basebal1b (PS) és BLUFFforRENT (FTP) nicken ismert, többek közt FTOPS, Sunday 500, Sunday Mulligan és $1k Monday bajnok. Teljes online nyereménye 1,7 millió dollár. Élőben ennél is eredményesebb, 5,1 millió dollárt nyert. Legnagyobb score-ját 2006-ban érte el, megnyerte a $10.000 Bellagio Cupot ($960.690), de nemcsak a póker "aranykorszakában" villogott, tavaly például 3. lett a WSOP $10.000 NLHE - Six Handed bajnokságán ($455.362), idén pedig épp csak lemaradt a világbajnokság $25.000 NLHE - Six Handed fináléjáról, 7. helyen végzett ($129.342).
Shorr tehát hatalmas pénzeket nyert, ugyanakkor nem is tagadja, volt idő, amikor rosszul kezelte a sikereket. A változást a Fekete Péntek hozta el számára. Az amerikai játékosnak nem volt lehetősége online pókerezni, és úgy döntött, nem hagyja el az USA-t, inkánn élőben pókerezik tovább. A napi grind megszűnésével sokkal több figyelmet fordított magára, tudatosan fejleszteni kezdte személyiségét, és mint mondja, mára sokkal jobb ember lett, mint a Fekete Pénteket megelőzően.
Shannon Shorr
Shorr az iGaminges Remko Rinkemának adott interjújában többek közt arról mesél, mennyiben látja másként a világot korábbi önmagához mérten, hogyan érte el, hogy mára nem a pénz határozza meg a boldogságát.
A két részes interjú 1. darabja:
Mielőtt leültünk beszélgetni, tanulmányoztam a blogodat. Egy idézet tőled: "Más bloggerek is megerősíthetik, milyen nehéz úgy írni önmagunkról, hogy közben ne tűnjünk önteltnek. Ez egy olyan dolog, amit én nagyon szeretnék elkerülni". Miért fontos számodra, hogy mit gondolnak rólad mások, miért akarod mindenképp elkerülni, hogy önteltnek tartsanak?
Valóban, ez fontos számomra, az oka pedig az, hogy néhány éve még eléggé arrogáns voltam. Most 27 éves vagyok, és a 20-as éveim elején valamilyen okból úgy éreztem, hogy a póker mások fölé helyez. Különbnek éreztem magam másoknál a pókerben elért sikereim miatt. Pedig ez badarság. Sokat tanultam ebből, rájöttem, mennyire unalmas, amikor valaki csak önmagáról beszél. Ez az oka, hogy korábban nagyon sokat blogoltam, manapság pedig csak ritkán. Főként magamról tudnék írni, de az emberek nem szeretik, ha valaki folytonosan önmagáról mesél. Ezért írtam, amit idéztél.
Mondhatjuk azt, hogy nem szereted azt a Shannon Shorrt, aki néhány évvel ezelőtt voltál?
Ezt nem mondanám, hiszen akkoriban is megvolt bennem az a képesség, aminek köszönhetően később változtatni tudtam. Egyszerűen csak gyerek voltam, nem láttam eleget, nem gyűjtöttem elég tapasztalatot. De ez mind része a felnőtté válásnak. A legtöbben átmennek ezen azt hiszem, de kétségtelen, sokkal boldogabbá tesz az, ahol most vagyok, nem szívesen lennék újra akkori önmagam.
A blogodban arról is írsz, hogy még mindig van néhány rossz szokásod, amiken változtatni szeretnél. Mik ezek, hogyan küzdesz ellenük?
Véleményem szerint túl sok időt elpocsékolok. Ez mindenképpen egy olyan dolog, amin változtatnom kell. A póker és a lustaság sokszor jár kéz a kézben. Igyekszem produktívan felhasználni az időmet és folyamatosan fejleszeni a személyiségem. Egyáltalán nem könnyű. Túlságosan egyszerű hátradőlni, pihenni, semmit sem csinálni, csak bámulni a szörnyű tévét.
Mire szeretnéd fordítani az idődet, illetve hogyan jött a felismerés, miszerint hasznosabban is tölthetnéd a napjaidat?
Nem tudok egy pillanatot kiemelni, a felismerés inkább egy folyamat eredménye. Az utazásoknak, a blogolásnak, az emberekkel való beszélgetéseknek köszönhető. Amikor bejárod a világot, nagyon sok intelligens emberrel találkozol, és amikor látod, hogy ők hogyan élnek, milyen céljaik vannak, az rendkívül motiváló. Arra ösztönöz, hogy te is többet tegyél. Semmiképpen nem időpocsékolás, amikor a családommal vagyok, illetve hasznos az önfejlesztő könyvek olvasása, ismeretterjesztő anyagok megnézése, úgy érzem, ezektől több leszek, és élvezem is. Ugyanakkor sok időt elfecsérlek sportközvetítések nézésével. Szeretem, és nem is gond, hogy nézek ilyesmit, a mennyiség azonban túlzás. Ezt mindenképp csökkenteni szeretném, és valami produktív elfoglaltságot találni helyette.
Néhány évvel ezelőtt sokat panaszkodtál a szerencsédre, ugyanakkor manapság azt mondod, sokkal szerencsésebb voltál, mint amilyennek gondoltad magad. Pláne ha más életutakhoz méred a sajátodat. Gondolod, hogy ez a hozzáállás hatással van a pókeres eredményeidre, illetve arra, hogyan tekintenek rád az emberek?
Abszolút. A pozitív hozzáállás sokat segített a játékomon, azzal együtt, hogy az elmúlt két évben elért eredményeimre sem lehet panasz. Elég sokat játszottam élőversenyeken ahhoz, hogy egy-egy jó vagy rossz eredménynek már ne tulajdonítsak túl nagy jelentőséget. Érzem, hogy a játékom rendben van, és ez a lényeg. Pozitívan gondolkodom, úgy érzem, jó dolgok várnak rám. Korábban nehezen viseltem a kudarcot, folyton azt kérdezgettem, hogy a fenébe ejthettek ki már megint? Mindenki ismeri a twitter vagy blogger személyiségeket, és jócskán vannak olyanok, akik csak a negatív dolgokat öntik magukból. Valószínűleg én is ilyen voltam egy kicsit, de ma már nem ilyen vagyok.
Jellemzően rendkívül csendes vagy a pókerasztalnál. Egy egyfajta nyugalom, amire szükséged van játék közben? Vagy nehezebben nyitsz mások felé, kicsit meg kell ismerned őket előtte?
Mindkettő. Tudom, másképp működöm, mint a legtöbb ember. Eléggé bezárkózom, gyakorlatilag teljesen elkülönülök a versenyeken. Nem vagyok tagja csoportoknak, nem igazán beszélgetek a szünetekben sem. Szeretem, ha semmi sem vonja el a figyelmem a játékról, folyamatosan koncentrálok az asztalnál. A szünetekben pedig kimegyek, friss levegőt szívok, közben átgondolom a játéktervem a következő 90 percre. Lehet, hogy ez a módszer jó, lehet, hogy nem - nem tisztem megítélni, és pláne nem szeretnék pálcát törni azok felett, akik nem így csinálják. Én így csinálom, és ennyi. Azt hiszem, az emberek zárkózottnak tartanak, mert mindig komoly vagyok az asztalnál és keveset beszélgetek. Igaz, manapság többet, mint korábban. Igen, valószínűleg ilyennek tartanak, és biztos van is benne valami, ez is egy olyan dolog, amin dolgoznom kell.
Fontos a jobb emberré válás folyamatában, hogy felismerd, hogyan gondolkodnak rólad mások?
Igen, mindenképp, ez is része a tudatosságnak. Felismertem, hogy az emberek nem néznek a felszín alá. Olyannak gondolnak, amilyennek látnak. Ezért ma már szeretek mosolygós, pozitív lenni a nyilvánosság előtt. Régen jellemző volt rám ez a bezárkózottság, ma már azért másképp van. Talán amiatt, hogy felnőttem, magabiztosabb lettem. Régebben alig volt olyan gondolatom, ami ne a pókerhez kötődött volna. Túl komolyan vettem az egészet.
Most a pókeres életmódra gondolsz, vagy csak a játékra?
Azt mondanám, hogy az életmódra. Ahogy visszanézek, olyan, mintha háborúban álltam volna mindenkivel. Pókereztem, és mindenki mást az ellenségemnek tekintettem. Úgy fogtam fel, mint valami profi sportot, talán 4-5 éven át ment ez.
Amiatt, mert nagy sportrajongó vagy, és idealizáltad a kedvenceidet, hozzájuk akartál hasonlítani?
Azt hiszem, hogy igen. Túlságosan is versenyző típus vagyok. Hosszú ideig atletizáltam, de egyébként is mindenben szeretem a veresengést. A legjobbak között akartam lenni a pókerben, ez volt a fő ok.
Gondolod, hogy a jelenlegi játékod elég ahhoz, hogy továbbra is a legmagasabb szinten versenyezz?
Igen, szerintem csak amiatt maradtam le az élmezőnytől kicsit, mert kevesebb energiát fordítok a pókerre. De mindig játszom online, ha Európában vagyok, van mögöttem néhány torna. Képes vagyok alkalmazkodni és újra felvenni a ritmust, nem aggódom emiatt. Kétségtelen, hogy kevés időt töltöttem a játékom feljesztésével az elmúlt 1-2 évben, lefoglalt, hogy rendbe tegyem az életem. Ez persze olyan dolog, amit nem sajnálok, életem legjobb döntése volt. Ha vissza szeretnék kerülni a póker közvetlen elitjébe, elsőként jóval több időt kell szánnom a játékra.
Szerinted egy live tournament játékosnál elfogadhatóbb, hogy kevesebb időt fordítson játéka fejlesztésére, mint például egy online cash game játékosnál?
Egyértelműen igen. Az online cash-ben nagyon sok apró részletre kell odafigyelni, ellenben a versenyeken jellemzően lényegesen kisebbek a stackek, kevesebb a nehéz döntés. Inkább az ellenfelek manipulálásáról és a megfelelő spotok megtalálásáról szól a játék. Ezek olyan dolgok, amikhez nincs szükség folyamatos tanulásra. Inkább egyfajta intuícióra van szükség.
Sok fiatal online játékos rossz véleménnyel van a live pókeresekről. Ők elsősorban matematikai alapokra támazkodnak, és keveset törődnek olyan dolgokkal, mint az intuíció, megérzés. Elmondanád, ezek a dolgok hogyan segítik a játékod?
Először is, magamat sem tartom live pókeresnek, hiszen online szintén rengeteg játék van mögöttem. Az említett dolgok csak egy részét képezik a játékomnak. De kétségtelenül úgy gondolom, hogy akik visszautasítják az intuíció szerepét, azok nagyot tévednek. Néhányan az új generáció tagjai közül - miközben magamat is a matematikai alapon gondolkodó játékosok közé sorolom - egyszerűen szűk látókörűek, végsőkig ragaszkodnak az online bevált sémákhoz, nem képesek elfogadni, hogy más módon is lehet tornákat nyerni. Van néhány játékos, akik komoly eredményeket szállítanak, és bár mint mondtam, egy-egy eredményből nem szabad messzemenő következtetést levonni, jól csinálják, amit csinálnak. Ott van például Andy Frankenberger, akit sok kritika ér, pedig csak bízik magában és a megérzéseiben, tudja, mikor kell támadnia, és ez kiválóan működik. El kell fogadni, hogy az élő játék más, másképp is lehet nyerni. Nagyon fárasztó, amikor azokat a játékosokat szidják, akik nem az online játék tapasztalataira építve érik el eredményeiket élőben.
Ismét felolvasnék egy idézetet a blogodból: "Az év végén rápillantottam az eredményeimet összegző excel táblázatra, és a rajta szereplő számok alapján határoztam meg a boldogságomat. Jó, hogy sikerült kiirtani magamból ezt a gondolkodásmódot, aminek köszönhetően sokkal komplexebb személlyé váltam, hobbikkal, érzelmekkel és célokkal". Nem lehet, hogy könnyű kijelentés ez egy olyan fiatalembertől, akinek vaskos összeg található a bankszámláján és valószínűleg élete végéig nem lesznek anyagi gondjai?
De igen. Kíváncsi is voltam, hogyan fognak reagálni erre, hiszen könnyű ilyen kijelentést tenni, miközben sok pénz van az ember számláján. Ma már úgy tekintek erre, hogy jó időben voltam jó helyen, működtek a dolgok, ennek köszönhetően nincs pénzügyi nyomás az életemben. Ha a karrierem breakeven eredményt hozott volna mostanáig, nem biztos, hogy képes lettem volna leírni a fentieket. Mindig hálás leszek a sorsnak, függetlenséget, szabadságot kaptam. Ha nincs a póker, vagy nem megy ilyen jól, akkor nem lenne meg ez a szabadság, más életet élnék, nem tehetném meg azokat a dolgokat, amiket megteszek.
Természetesen pénzért nem vásárolható boldogság, de talán a pénz segített abban, hogy megtaláld azt az utat, ami a boldogsághoz vezet...
Így van. Ott van mindjárt az utazás, ami sokat segített a személyiségem fejlődésében, és erre pénz nélkül nem lett volna lehetőségem.
A póker mellett lediplomáztál, amit sok hasonló korú pókeres társad nem tett meg. Emiatt könnyebb lett volna, hogy visszatérj a normális polgári életbe a Fekete Péntek után, vagy ennek ellenére is szinte lehetetlennek gondolod, mert mondjuk folytonosan ott motoszkálna a fejedben, hogyan éltél pókeresként, milyen nagyszerű volt ez a szabad élet?
Nagyon nehéz lett volna. Körülbelül 3 éve döntöttem el, hogy visszamegyek az iskolába és befejezem. Tulajdonképpen csak azért, hogy bizonyítsam magamnak, képes vagyok a keményebb munkára, ha bármi történik. A póker szabadsága csodálatos dolog, de túlságosan is elkényezteti az embert, nagyon nehéz újra megszokni a kötöttségeket. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt megemlítettem, hogy visszamegyek az iskolába, és a barátaim egyenesen kinevettek: "Haha, esélytelen, hogy visszamenj, mit keresnél ott, miután beutaztad a világot?", ilyesmik. Tudtam, hogy nehéz lesz, de szerettem volna hinni, hogy képes vagyok rá.
Folyt köv.
Shorr tehát hatalmas pénzeket nyert, ugyanakkor nem is tagadja, volt idő, amikor rosszul kezelte a sikereket. A változást a Fekete Péntek hozta el számára. Az amerikai játékosnak nem volt lehetősége online pókerezni, és úgy döntött, nem hagyja el az USA-t, inkánn élőben pókerezik tovább. A napi grind megszűnésével sokkal több figyelmet fordított magára, tudatosan fejleszteni kezdte személyiségét, és mint mondja, mára sokkal jobb ember lett, mint a Fekete Pénteket megelőzően.
Shannon Shorr
Shorr az iGaminges Remko Rinkemának adott interjújában többek közt arról mesél, mennyiben látja másként a világot korábbi önmagához mérten, hogyan érte el, hogy mára nem a pénz határozza meg a boldogságát.
A két részes interjú 1. darabja:
Mielőtt leültünk beszélgetni, tanulmányoztam a blogodat. Egy idézet tőled: "Más bloggerek is megerősíthetik, milyen nehéz úgy írni önmagunkról, hogy közben ne tűnjünk önteltnek. Ez egy olyan dolog, amit én nagyon szeretnék elkerülni". Miért fontos számodra, hogy mit gondolnak rólad mások, miért akarod mindenképp elkerülni, hogy önteltnek tartsanak?
Valóban, ez fontos számomra, az oka pedig az, hogy néhány éve még eléggé arrogáns voltam. Most 27 éves vagyok, és a 20-as éveim elején valamilyen okból úgy éreztem, hogy a póker mások fölé helyez. Különbnek éreztem magam másoknál a pókerben elért sikereim miatt. Pedig ez badarság. Sokat tanultam ebből, rájöttem, mennyire unalmas, amikor valaki csak önmagáról beszél. Ez az oka, hogy korábban nagyon sokat blogoltam, manapság pedig csak ritkán. Főként magamról tudnék írni, de az emberek nem szeretik, ha valaki folytonosan önmagáról mesél. Ezért írtam, amit idéztél.
Mondhatjuk azt, hogy nem szereted azt a Shannon Shorrt, aki néhány évvel ezelőtt voltál?
Ezt nem mondanám, hiszen akkoriban is megvolt bennem az a képesség, aminek köszönhetően később változtatni tudtam. Egyszerűen csak gyerek voltam, nem láttam eleget, nem gyűjtöttem elég tapasztalatot. De ez mind része a felnőtté válásnak. A legtöbben átmennek ezen azt hiszem, de kétségtelen, sokkal boldogabbá tesz az, ahol most vagyok, nem szívesen lennék újra akkori önmagam.
A blogodban arról is írsz, hogy még mindig van néhány rossz szokásod, amiken változtatni szeretnél. Mik ezek, hogyan küzdesz ellenük?
Véleményem szerint túl sok időt elpocsékolok. Ez mindenképpen egy olyan dolog, amin változtatnom kell. A póker és a lustaság sokszor jár kéz a kézben. Igyekszem produktívan felhasználni az időmet és folyamatosan fejleszeni a személyiségem. Egyáltalán nem könnyű. Túlságosan egyszerű hátradőlni, pihenni, semmit sem csinálni, csak bámulni a szörnyű tévét.
Mire szeretnéd fordítani az idődet, illetve hogyan jött a felismerés, miszerint hasznosabban is tölthetnéd a napjaidat?
Nem tudok egy pillanatot kiemelni, a felismerés inkább egy folyamat eredménye. Az utazásoknak, a blogolásnak, az emberekkel való beszélgetéseknek köszönhető. Amikor bejárod a világot, nagyon sok intelligens emberrel találkozol, és amikor látod, hogy ők hogyan élnek, milyen céljaik vannak, az rendkívül motiváló. Arra ösztönöz, hogy te is többet tegyél. Semmiképpen nem időpocsékolás, amikor a családommal vagyok, illetve hasznos az önfejlesztő könyvek olvasása, ismeretterjesztő anyagok megnézése, úgy érzem, ezektől több leszek, és élvezem is. Ugyanakkor sok időt elfecsérlek sportközvetítések nézésével. Szeretem, és nem is gond, hogy nézek ilyesmit, a mennyiség azonban túlzás. Ezt mindenképp csökkenteni szeretném, és valami produktív elfoglaltságot találni helyette.
Néhány évvel ezelőtt sokat panaszkodtál a szerencsédre, ugyanakkor manapság azt mondod, sokkal szerencsésebb voltál, mint amilyennek gondoltad magad. Pláne ha más életutakhoz méred a sajátodat. Gondolod, hogy ez a hozzáállás hatással van a pókeres eredményeidre, illetve arra, hogyan tekintenek rád az emberek?
Abszolút. A pozitív hozzáállás sokat segített a játékomon, azzal együtt, hogy az elmúlt két évben elért eredményeimre sem lehet panasz. Elég sokat játszottam élőversenyeken ahhoz, hogy egy-egy jó vagy rossz eredménynek már ne tulajdonítsak túl nagy jelentőséget. Érzem, hogy a játékom rendben van, és ez a lényeg. Pozitívan gondolkodom, úgy érzem, jó dolgok várnak rám. Korábban nehezen viseltem a kudarcot, folyton azt kérdezgettem, hogy a fenébe ejthettek ki már megint? Mindenki ismeri a twitter vagy blogger személyiségeket, és jócskán vannak olyanok, akik csak a negatív dolgokat öntik magukból. Valószínűleg én is ilyen voltam egy kicsit, de ma már nem ilyen vagyok.
Jellemzően rendkívül csendes vagy a pókerasztalnál. Egy egyfajta nyugalom, amire szükséged van játék közben? Vagy nehezebben nyitsz mások felé, kicsit meg kell ismerned őket előtte?
Mindkettő. Tudom, másképp működöm, mint a legtöbb ember. Eléggé bezárkózom, gyakorlatilag teljesen elkülönülök a versenyeken. Nem vagyok tagja csoportoknak, nem igazán beszélgetek a szünetekben sem. Szeretem, ha semmi sem vonja el a figyelmem a játékról, folyamatosan koncentrálok az asztalnál. A szünetekben pedig kimegyek, friss levegőt szívok, közben átgondolom a játéktervem a következő 90 percre. Lehet, hogy ez a módszer jó, lehet, hogy nem - nem tisztem megítélni, és pláne nem szeretnék pálcát törni azok felett, akik nem így csinálják. Én így csinálom, és ennyi. Azt hiszem, az emberek zárkózottnak tartanak, mert mindig komoly vagyok az asztalnál és keveset beszélgetek. Igaz, manapság többet, mint korábban. Igen, valószínűleg ilyennek tartanak, és biztos van is benne valami, ez is egy olyan dolog, amin dolgoznom kell.
Fontos a jobb emberré válás folyamatában, hogy felismerd, hogyan gondolkodnak rólad mások?
Igen, mindenképp, ez is része a tudatosságnak. Felismertem, hogy az emberek nem néznek a felszín alá. Olyannak gondolnak, amilyennek látnak. Ezért ma már szeretek mosolygós, pozitív lenni a nyilvánosság előtt. Régen jellemző volt rám ez a bezárkózottság, ma már azért másképp van. Talán amiatt, hogy felnőttem, magabiztosabb lettem. Régebben alig volt olyan gondolatom, ami ne a pókerhez kötődött volna. Túl komolyan vettem az egészet.
Most a pókeres életmódra gondolsz, vagy csak a játékra?
Azt mondanám, hogy az életmódra. Ahogy visszanézek, olyan, mintha háborúban álltam volna mindenkivel. Pókereztem, és mindenki mást az ellenségemnek tekintettem. Úgy fogtam fel, mint valami profi sportot, talán 4-5 éven át ment ez.
Amiatt, mert nagy sportrajongó vagy, és idealizáltad a kedvenceidet, hozzájuk akartál hasonlítani?
Azt hiszem, hogy igen. Túlságosan is versenyző típus vagyok. Hosszú ideig atletizáltam, de egyébként is mindenben szeretem a veresengést. A legjobbak között akartam lenni a pókerben, ez volt a fő ok.
Gondolod, hogy a jelenlegi játékod elég ahhoz, hogy továbbra is a legmagasabb szinten versenyezz?
Igen, szerintem csak amiatt maradtam le az élmezőnytől kicsit, mert kevesebb energiát fordítok a pókerre. De mindig játszom online, ha Európában vagyok, van mögöttem néhány torna. Képes vagyok alkalmazkodni és újra felvenni a ritmust, nem aggódom emiatt. Kétségtelen, hogy kevés időt töltöttem a játékom feljesztésével az elmúlt 1-2 évben, lefoglalt, hogy rendbe tegyem az életem. Ez persze olyan dolog, amit nem sajnálok, életem legjobb döntése volt. Ha vissza szeretnék kerülni a póker közvetlen elitjébe, elsőként jóval több időt kell szánnom a játékra.
Szerinted egy live tournament játékosnál elfogadhatóbb, hogy kevesebb időt fordítson játéka fejlesztésére, mint például egy online cash game játékosnál?
Egyértelműen igen. Az online cash-ben nagyon sok apró részletre kell odafigyelni, ellenben a versenyeken jellemzően lényegesen kisebbek a stackek, kevesebb a nehéz döntés. Inkább az ellenfelek manipulálásáról és a megfelelő spotok megtalálásáról szól a játék. Ezek olyan dolgok, amikhez nincs szükség folyamatos tanulásra. Inkább egyfajta intuícióra van szükség.
Sok fiatal online játékos rossz véleménnyel van a live pókeresekről. Ők elsősorban matematikai alapokra támazkodnak, és keveset törődnek olyan dolgokkal, mint az intuíció, megérzés. Elmondanád, ezek a dolgok hogyan segítik a játékod?
Először is, magamat sem tartom live pókeresnek, hiszen online szintén rengeteg játék van mögöttem. Az említett dolgok csak egy részét képezik a játékomnak. De kétségtelenül úgy gondolom, hogy akik visszautasítják az intuíció szerepét, azok nagyot tévednek. Néhányan az új generáció tagjai közül - miközben magamat is a matematikai alapon gondolkodó játékosok közé sorolom - egyszerűen szűk látókörűek, végsőkig ragaszkodnak az online bevált sémákhoz, nem képesek elfogadni, hogy más módon is lehet tornákat nyerni. Van néhány játékos, akik komoly eredményeket szállítanak, és bár mint mondtam, egy-egy eredményből nem szabad messzemenő következtetést levonni, jól csinálják, amit csinálnak. Ott van például Andy Frankenberger, akit sok kritika ér, pedig csak bízik magában és a megérzéseiben, tudja, mikor kell támadnia, és ez kiválóan működik. El kell fogadni, hogy az élő játék más, másképp is lehet nyerni. Nagyon fárasztó, amikor azokat a játékosokat szidják, akik nem az online játék tapasztalataira építve érik el eredményeiket élőben.
Ismét felolvasnék egy idézetet a blogodból: "Az év végén rápillantottam az eredményeimet összegző excel táblázatra, és a rajta szereplő számok alapján határoztam meg a boldogságomat. Jó, hogy sikerült kiirtani magamból ezt a gondolkodásmódot, aminek köszönhetően sokkal komplexebb személlyé váltam, hobbikkal, érzelmekkel és célokkal". Nem lehet, hogy könnyű kijelentés ez egy olyan fiatalembertől, akinek vaskos összeg található a bankszámláján és valószínűleg élete végéig nem lesznek anyagi gondjai?
De igen. Kíváncsi is voltam, hogyan fognak reagálni erre, hiszen könnyű ilyen kijelentést tenni, miközben sok pénz van az ember számláján. Ma már úgy tekintek erre, hogy jó időben voltam jó helyen, működtek a dolgok, ennek köszönhetően nincs pénzügyi nyomás az életemben. Ha a karrierem breakeven eredményt hozott volna mostanáig, nem biztos, hogy képes lettem volna leírni a fentieket. Mindig hálás leszek a sorsnak, függetlenséget, szabadságot kaptam. Ha nincs a póker, vagy nem megy ilyen jól, akkor nem lenne meg ez a szabadság, más életet élnék, nem tehetném meg azokat a dolgokat, amiket megteszek.
Természetesen pénzért nem vásárolható boldogság, de talán a pénz segített abban, hogy megtaláld azt az utat, ami a boldogsághoz vezet...
Így van. Ott van mindjárt az utazás, ami sokat segített a személyiségem fejlődésében, és erre pénz nélkül nem lett volna lehetőségem.
A póker mellett lediplomáztál, amit sok hasonló korú pókeres társad nem tett meg. Emiatt könnyebb lett volna, hogy visszatérj a normális polgári életbe a Fekete Péntek után, vagy ennek ellenére is szinte lehetetlennek gondolod, mert mondjuk folytonosan ott motoszkálna a fejedben, hogyan éltél pókeresként, milyen nagyszerű volt ez a szabad élet?
Nagyon nehéz lett volna. Körülbelül 3 éve döntöttem el, hogy visszamegyek az iskolába és befejezem. Tulajdonképpen csak azért, hogy bizonyítsam magamnak, képes vagyok a keményebb munkára, ha bármi történik. A póker szabadsága csodálatos dolog, de túlságosan is elkényezteti az embert, nagyon nehéz újra megszokni a kötöttségeket. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt megemlítettem, hogy visszamegyek az iskolába, és a barátaim egyenesen kinevettek: "Haha, esélytelen, hogy visszamenj, mit keresnél ott, miután beutaztad a világot?", ilyesmik. Tudtam, hogy nehéz lesz, de szerettem volna hinni, hogy képes vagyok rá.
Folyt köv.