Shannon Shorr
A Shannon Shorr interjú 1. részét ide kattintva olvashatjátok.
2. rész:
Az Alabama Egyetemen tanultál, ami nyilvánvalóan tele volt olyan fiatalokkal, akiknek rendkívül fontos volt a jövőjük szempontjából a diploma megszerzése. Te viszont ekkor már sikeres és gazdag voltál, bejártad a világott. Hogyan tudtad motiválni magad az iskolában, mennyire ment könnyen a beilleszkedés?
Ez egy nagyszerű időszak volt számomra. Emlékszem, amikor először beléptem a terembe, átfutott rajtam, mi a fenét fogok itt csinálni, másrészről izgatott is voltam és boldog, amiért ott voltam. Szerencsésnek tartom magam, hogy Alabamában nőttem fel, ami nagyon konzervatív hely ugyan, a csodálatos szüleim viszont egyáltalán nem azok. Sokat segítettek abban, hogy szélesebb legyen a világlátásom, arra ösztönöztek, hogy próbáljak ki új dolgokat, merjek kockáztatni. Mindig támogattak az utamon, sosem gyakoroltak rám nyomást amiatt, hogy menjek vissza az iskolába, végezzem el az egyetemet. Ezt én akartam, magaménak éreztem a célt, és nagyon örülök, hogy lediplomáztam.
Könnyű volt ismerkedni, barátokat szerezni, vagy megnehezítette, hogy nem a hétköznapi srácok életét élted?
Sajnos voltak nehézségek. Bárcsak már 22 évesen is úgy gondolkodtam volna, úgy viszonyultam volna az emberekhez, mint manapság. A póker megváltoztat, főként ha nonstop csinálod. Amikor sok ellenféllel játszol, egy idő után érdektelenné válnak, semmitmondó személyekké, akik elfoglaltak egy széket. Azt hiszem, egy idő után a való életben is ilyenné vált a viszonyom az emberekkel. Örülök, hogy ez már nem így van.
Mint említetted, Alabama konzervatív állam, és te ennek a közösségnek voltál a része, akkor is, ha a szüleid nyílt gondolkodásúak. Gondolom emiatt még nagyobb jelentősége van annak, hogy a pókernek köszönhetően bejártad a világot, más nézőpontokat, kultúrákat ismertél meg...
Igen, errefelé kevés a világlátott ember, ezért is örültem nagyon, amikor a karrierem elején Ausztráliába nyertem csomagot. Az emberek el sem hitték, hogy oda utazom. Később rendszeressé váltak az utazások, hiszen jöttek a sikerek.
Vannak olyan birminghami (Alabama) barátaid, akiket már a pókerezés előtt ismertél, és a mai napig jóban vagytok?
Igen, van néhány ilyen. Sok srác, akivel együtt jártam gimibe a mai napig Birminghamben, vagy a környékén él. A póker ritkán kerül velük szóba. Ha itt vagyok, vagy a családommal vagyok, vagy velük lógok. Olyan mintha egy másik világba lépnék át, amikor hazajövök.
Ismerik a pókeres életed?
Valamennyire, de nem hiszem, hogy bármelyikük is megérti, mennyire őrült ez az egész, például mekkora érzelmi nyomást jelent a variancia. Néha kérdezgetnek, és igyekszem válaszolni, de aki nincs benne a játékban, sosem fogja teljesen megérteni ezeket a dolgokat.
De ez elmondható a te oldaladról is, nehéz lehet megérteni az ő hétköznapi problémáikat...
Így van.
Mekkora jelentősége van a pénznek az életedben?
Sokkal kisebb, mint életem bármely korábbi szakaszában. Érdekes, hogyan változik a dolgok értéke, mennyi másképp látok mindent, mint akár csak a 6-7 hónappal ezelőtt. Korábban csak a póker és az üzleti lehetőségek körül forogtak a gondolataim, de mára visszevettem, helyette inkább utazok például. Sokkal többet olvasok, legfőképpen pedig sokkal boldogabb vagyok. Persze itt újra hozzá kell tennem, könnyen beszélek, nincsenek anyagi gondjaim.
Néhány korábbi interjúdban elmondtad, mindig saját pénzből pókereztél. Mi az oka annak, hogy sosem próbáltál backerrel játszani, leszámítva persze azt az egyértelmű indokot, hogy így a nyereményed 100%-ban a tiéd?
Általában is igaz a pókerre, de az élőversenyekre különösen az, hogy egyre kisebb és kisebb a jó játékosok edge-e. Ahhoz, hogy az ember igazán nyereséges legyen a versenyekkel járó költségek mellett, nagy nevezési díjú tornákon kell játszania. Lenne lehetőség bizonyos megállapodásokra, de akkor körülbelül fele akkora versenyeken indulhatnék, mint így. Amikor nem megy a póker az embernek, nem jönnek az eredmények, akkor persze jól jön, hogy nem a saját pénzét veszti, de hosszabb távon, figyelembe véve a költségeket, az átlagosnál magasabb életszínvonalat, nem éri meg szerintem. Mindig jó érzéssel töltött el, hogy a saját pénzem kockáztatom.
Hogyan gondolkodsz a backelt játékosokról?
Nincs ezzel semmi problémám, szerintem sok embernek megéri, csak nem nekem. De egyáltalán nem gondolom, hogy az én utam az egyetlen helyes út. Ez az egész a bankroll managementről szól. Nálam is van egy meghatározott összeg, amit ha nem ér el a vagyonom, nem fogom kockáztatni a saját pénzem. Szerencsés vagyok, mert hosszú ideje el tudom különíteni a bankrollom, miközben sokaknak keményen grindolnia kell, hogy fedezzék a kiadásaikat. Sok játékos számára jó a backelés és sokan lehetnek olyanok, akiknek nincs más választása.
Tavaly nyáron két nagy score-t is szereztél, amivel kapcsolatban azt írtad: "Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, ha nincs a két eredmény, ezek a versenyek lettek volna az utolsók a nyáron (és a karrieremben)". Hogy értetted ezt? Mégis anyagi nehézségeid voltak? Ki akartál szállni a pókerből?
Nem voltak anyagi nehézségeim, de a visszavonulás gondolata valóban megfordult a fejemben. Ekkoriban már nagyon frusztrált voltam, mert semmyilen jelentős eredményt nem sikerült elérnem másfél év alatt.
Mekkora összeget buktál?
Talán 300 ezer dollárt. Ez elég kemény volt, és szerencse, hogy pont abban az időszakban történt, amikor nagyot lépett előre a személyiségem, képes voltam valamivel könnyedebben venni a dolgot. Képes voltam koncentrált maradni, és ez végül eredményekben jelentkezett.
Különösen fájdalmas lehetett ez a széria úgy, hogy a 2011-es WSOP-n te indultál az egyik legtöbb versenyen, 42 eventre neveztél, de csak kétszer értél pénzbe...
Az ilyen statisztikák jellemzően csak motiváltabbá tesznek. Aki tisztában van a varianciával, az tudja, hogy akár 55 verseny is könnyen elmehet eredmény nélkül. A 2011-es WSOP-n 42 versenyre neveztem, és 41 lejátszása után egy kisebb fizető helyezést tudtam felmutatni, majd vékonyan pénzbe értem a Main Eveneten. Van ilyen. Nem az volt az oka, hogy minden éjjel Las Vegasban buliztam, vagy ilyesmi, egyszerűen csak játszottam a játékomat, és semmi sem sikerült. Utálok panaszkodni, de tényleg borzasztó pechszériában voltam. Könnyen belefut az ember, de nem a legszerencsésebb, amikor ez a WSOP-n történik, amit ráadásul mindenki figyel. Ettől függetlenül senki sem támadta a játékom, senki nem mondott semmi negatívat.
Ha nem jön a két említett score, kénytelen lettél volna változtatni a megszokott életszínvonaladon?
Nemrég csodálkoztam rá arra, hogy jelenleg hol tartok. Az eredmények után szabadságoltam magam egy hónapra, majd három hónapra Európába mentem. Ha nincsenek az eredmények, valószínűleg nem lett volna ekkora szabású az európai túra, illetve a versenynaptáram is megváltoztatom. Talán ráfeküdtem volna az online pókerre, hogy kemény grinddal csökkentsem a veszteségeim. Örülök, hogy végül úgy történt, ahogy történt.
Ha a nulláról kellene kezdened, vagy mondjuk nincs a két nagy tavalyi nyeremény, és már nem játszhatnál tovább kényelmesen a saját tőkédből, képes lennél alacsonyabb szintre lépni, és onnan visszaküzdeni magad?
Úgy gondolom, hogy igen, de kétségtelen, még gondolni is rossz erre. Alapvetően úgy gondolom, ha mindenem elveszteném, és előlről kéne kezdenem, nem pókereznék, hanem valami más dologban próbálnék professzinális szintet elérni. Ugyanakkor tudom, ez nagyon nehéz lenne.
A valós értékén kezelsz mondjuk 10 ezer dollárt? Ez nagy pénz számodra?
Igen. Tisztában vagyok a pénz értékével, sokkal jobban, mint korábban. Egy 10 ezer dolláros tornáról fájdalmas a kiesés. Persze ha sokat játszol nagy nevezési díjú tornákat, valamennyire immunissá válsz a swingekre, például ha a WSOP-n napi rendszerességgel játszol $2.000-$3.000-$5.000 versenyeket, egyre kisebbnek láttod az értéküket. De ha elrepülsz egy $10.000 versenyre, ott fájdalmas a kiesés. Minden alkalommal, amikor elvesztek 10 ezer dollárt, átérzem az értékét, sosem könnyű ezt feldolgozni, de ilyen a póker, és félelemmel játszva nem lehet eredményeket elérni.
Nem gondolod, hogy rosszat tesz a játékodnak, ha valós értékén kezeled a pénzt?
Természetesen játék közben nem jut eszembe. Nincs olyan, hogy azt gondoljam: "Ó, itt nem tudok megadni, mert kieshetek egy $10.000 eventről". Inkább akkor gondolkodom ezen, amikor a könyveléssel foglalkozom.
Olyasvalaki vagy, aki egyedül tartja kézben az életét minden területen, például te szervezed az utazásaidat, kezeled a pénzed, stb?
Igen, igyekszem kézben tartani a dolgaimat. Mindig is nyomon követtem a nyeremények alakulását, illetve a költekezésemet, viszont például az időm beosztásában nem voltam túl hatékony. Ma már erre is próbálok odafigyelni, és szinte azonnal éreztem a pozitív hatását. A pókeres utazásokat is szeretem előre megtervezni, bár sok pókeres nem kedveli a fix menetrendet, nekem sokat segít.
Ezek szerint az ébresztőóra is ott van az ágyad mellett, ahelyett, hogy addig aludnál, amíg jólesik?
Ma épp nem órára keltem, de rendszerint arra szoktam. Most kicsit felborult a napom, mert végigutaztam öt hetet, és ki akartam pihenni magam. Emiatt három órával tovább aludtam. De mindig szól az ébresztő, nem akarok többé 13-14 óra magasságában ébredni. Túl sok minden vár rám az életben ahhoz, hogy az egész napot az ágyban töltsem.
Dolgozol valamit olyankor, amikor nem a világot járod versenyekre utazva? Például van üzleti vállalkozásod?
Jelenleg kizárólag pókeres vagyok, nincs érdekeltségem üzleti vállalkozásban. Miután felébredek az edzőtermet veszem célba, illetve a családommal vagyok, olvasok. És persze amikor öt hétig távol vagy, mindig összegyűlnek olyan ügyek, amiket el kell intézni.
Az egészséges életmód mekkora szerepet játszhat a pókeres sikerekben?
Igyekszem egészségesen élni, és ez nemcsak a pókerben, mindenben pozitív hatást hozott. Sokkal magabiztosabb vagyok, bármihez is fogok. Képes vagyok a legtöbbet kihozni magamból ennek köszönhetően. Korábban ezen a területen is messze voltam az ideálistól. Büszke vagyok erre. Többek közt 105 kilóról 85-re fogytam. Úgy gondolom, ez szép teljesítmény.
Arról is mesélsz a blogodban, amikor Amszterdamban jártál, és összebarátkoztál pár helyi sráccal. Ez rávilágított számodra, mennyire más az európai és amerikai gondolkodás. Gondolok itt arra, hogy az európai emberek kevésbé aggódnak amiatt, mit gondolnak róluk mások. Azt írod, hogy te is szeretnéd elsajátítani ezt. Szerinted az amerikai társadalomban lényegesen nagyobb szerepe van a másoknak való megfelelésnek?
Egyértelműen, különösen Európával összehasonlítva. Amikor ott tartózkodtam, nagyon sokat tanultam erről az életszemléletről: "éld az életed, ahogy jólesik, és ne ítéld el azokat, akik másként élnek". Nemrégiben Kaliforniában jártam, és ott is jellemző volt ez, ami nagyon tetszett. Sokáig zavart, hogy mások miként ítélnek meg, de már kevésbé foglalkoztat, ez is hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozottabb vagyok.
Milyen tanácsot adnál azoknak a pókereseknek, akik szintén küzdenek ezzel, például hogy bizonyos emberek elítélik őket a munkájuk, vagyis a póker miatt?
Ha úgy érzed, rendben mennek a dolgaid, nem szabad azzal fogalalkozni, mit gondolnak mások. Tedd azt, ami a legjobb neked, a többivel ne törődj. Én így gondolom. Jól érzem magam, és nem fogalkozom a haterekkel, nem érdemlik meg, hogy időt pazaroljak rájuk. Én sajnos túl sokáig vettem őket komolyan. Ma már csak teszem a dolgom, és ha ez valakinek nem tetszik, hát nem tetszik.
Azt mondtad, nincs érdekeltséged üzleti vállalkozásban, ugyanakkor azt is mondtad, kevesebb időt töltesz pókerrel és nehéz lenne visszatérni a folyamatos grindoláshoz. Ez azt jelenti, hogy jelenleg az új célod keresed és hamarosan felhagysz a pókerrel?
Nem, profi pókerjátékos vagyok, csak mivel igyekszem megteremteni az egyensúlyt az életemben, kevesebb időt töltök pókerrel. Nagy változás volt, hogy nem érem el az online játékokat. Sokan elköltöztek emiatt, de én nem akarok Kanadába vagy Mexikóba menni. Mivel sok időt töltök önmagam fejlesztésével, kevés idő marad a játékom csiszolására. Lehet, hogy valóban kifelé tartok a pókerből, de ez legfeljebb egy folyamat eleje, továbbra is imádom a játékot. Szeretem a póker kínálta kihívást, és jó is vagyok benne. Egyelőre nincs okom arra, hogy felhagyjak vele, de azt nem tudom, mit hoz a jövő. Egy új üzleti vállalkozás, amelyben mondjuk 80 órát kellene dolgozni hetente, teljesen felborítaná a mostani egyensúlyt, ilyen szempontból a póker jobb, több szabadságot ad. Szóval egy ideig még biztosan a játékban maradok.
Mindig tűzöl ki célokat magad elé?
Igyekszem. Legutóbb a félmaraton lefutását tűztem ki célul, és bár nagy munka volt, sikerült teljesítenem. Most valami új célt kell keresnem. Ezek nagyon fontosak, szeretnék találni valamit a következő hónapokban.
Nem jelent túl nagy nyomást számodra az, ha a pókerben maradsz?
Nem hiszem, egyszerűen csak megyek, és próbálom a legjobbam nyújtani, amikor játszom. Szeretném megszerezni az első helyet a GPI-n, igaz, erre csak akkor lenne valódi esélyem, ha minden jelentős versenyen indulnék. Erre pedig azért biztosan nem kerül sor.
Nehézséget jelent a fiatal, feltörekvő játékosokkal való ismerkedés? Hiszen ők még nem tartanak ott személyiségükben, mint te?
Egy kicsit igen, de a póker mindig ott van közös témának. Úgy érzem, a pókerközösség egy jó hely most, sok a pozitív gondolkodású ember. Úgy érzem, néhány évvel ezelőtt még más volt. Sokkal több jó emberrel találkoztam az elmúlt 1-2 évben pókerversenyen, mint az azt megelőző években. Optimista vagyok a póker jövőjét illetően.
Az idő távlatából kijelenthetjük, hogy a Fekete Péntek az egyik legjobb dolog volt az életedben?
Igen, így van. Lehetőséget adott, hogy rendbe szedjem az életem. Előtte szinte minden nap játszottam, és minden a játék körül forgott, folyamatosan az kattogott a fejemben, hogy mekkora pluszban vagy mínuszban vagyok az adott hónapban, hány játékot játszottam, hasonlók. A Fekete Péntekkel ez elmúlt, új dolgok kezdtek érdekelni. Emlékszem, amikor beütött a krach, ültem a szobámban kétségbe esve, és azt kérdeztem magamtól: "Mi a fenét fogok most csinálni?". Szinte azonnal elhatároztam, nem zuhanok össze, nem szabad ennyit aggódni egy játék miatt.
A póker már káros módon volt jelen az életedben?
Túlnyomórészt igen. Az a kis idő, amit a pókeren kívül töltöttem is egydimenzióssá vált. Csak azok az őrült órák okoztak igazi örömet, amikor nagy pénzt nyertem.
