A kanadai Andrew Pantling azoknak az álmát testesíti meg, akik a pókerre kiugrási lehetőségként tekintenek, annyit szeretnének nyerni, hogy megvalósítsák más jellegű vágyaikat, például elindítsanak egy saját vállalkozást.
Pantling - saját várakozását is felülmúlva - 2 millió dollárt nyert élőtornákon és körülbelül ugyanekkora összeget vágott zsebre online cash game asztaloknál. Ugyanakkor ma már keveset pókerezik, több vállalkozásban van érdekeltsége, például a Matchbook sportfogadó irodában, ahol a vezérigazgató tisztséget is betölti.
Pantling augusztusi, iGamingnek adott intejújában pókeres és vállalkozói karrierjéről mesélt, de azt is kifejtette, mi a véleménye Daniel Negreanu őt érintő kritikájáról.
Andrew "Clockwyze" Pantling
Idén tavasszal második helyen végeztél az EPT Grand Final főversenyén. Korábban is voltak szép élőversenyes eredményeid, de közel sem ekkora nagyságrendűek. Milyen érzés volt ezt megélni?
Nagyszerű volt. Korábban is voltam már közel a tűzhöz nagyobb versenyeken, de végül soha nem jutottam el a döntő asztalig. Nem úgy, mint Monte Carlóban. Remekül alakultak a dolgok, úgy érzem, hogy a legjobb játékomat nyújtottam.
Kevés pókeres mondhatja el magáról, hogy 800 ezer eurós score-t szerzett karrierje során. Hogy élted meg, hogy ilyen nagy nyereményekért pókerezhettél a verseny késői szakaszában?
Izgalmas volt, de nekem nem csak a pénzről szólt ez. Mostanában ritkán tudok versenyeken indulni, csak szórakozásból játszom. Amikor felajánlották a deal lehetőségét a háromfős szakaszban és a heads-upban, azonnal elutasítottam. Végig akartam játszani. Ne értsetek félre, 800 ezer eurót nyerni nagyszerű, de meg akartam nyerni a versenyt, hiszen ezért regisztráltam rá.
Amikor elutasítottad a dealt az nagy port kavart a pókervilágban. Csak azért tetted, mert a pénz nem volt olyan nagy ügy számodra? Vagy talán úgy érezted, hogy ha pénzügyi nyomás alá helyezed az ellenfeled, akkor az előnyt jelent számodra a heads-upban?
Két okom is volt. Az egyik, hogy nagyon ritkán jut az ember döntő asztalra. Itt végre sikerült, és szerettem volna, hogy úgy emlékezzek majd vissza rá: a legjobb tudásom szerint játszottam és végig az első helyre hajtottam. Ezért nem mentem bele az alkuba, szimplán meg akartam nyerni a versenyt.
A másik, hogy profi pókeresként short handed specialista voltam, így nem éreztem magam hátrányban.
A döntő asztal alatt mindenki láthatta a zárt kártyákat, késleltetve. Daniel Negreanu, aki szintén ott volt a döntő asztalon és 5. helyen végzett, később kifejtette véleményét a játékodról. Nem volt lenyűgözve. Mit gondolsz erről?
Amikor először hallottam, hogy Daniel becsmérelte a játékomat, kicsit bosszantott. Ennek oka, hogy már a döntő asztal előtt is játszottam vele, volt néhány nagy blöfföm ellene. Úgy éreztem, ez nagyon zavarta őt, és miután kiesett, az élő közvetítés közben tiszteletlenül beszélt a játékomról. Azóta már volt lehetőségem visszanézni a döntő asztal közvetítését, és csak nevettem rajta, azt kívántam, bárcsak több lehetőségem lett volna Daniellel játszani.
Az igazat megvallva, mint a PokerStars nagykövete, szerintem meglehetősen gyengén képviselte a céget. Ha amatőr játékos lennék, nem szívesen játszanék TV-s asztalon, ha tudnám, hogy egy közismert PokerStars profi nyilvánosan kritizáljá a képességeimet a barátaim és a családom előtt, akik ráadásul keveset tudnak a pókerről. Azt tudom, hogy a saját cégemet, a Matchbookot nem szeretném, ha így képviselnék.
Sokat beszélnek arról manapság, mennyire fontosak a jó alapok a pókerben. A legtöbb játékos úgy véli, hogy még az old school játékosok is küzdenek az alapokkal. Ugyanakkor szerinted nincs szükség az alapokra ahhoz, hogy nagy eredményeket érjünk el, mivel a te szokatlan, kreatív stílusoddal is nyerni lehet...
Igen, így gondolom, de attól is függ, hogy milyen típusú játékossal játszol. Ha cash game-et játszottunk volna, akkor fele addig sem jutok, mint itt a verseny alatt. A versenyjátékosok nagyon jók preflop és flopon, nyomást gyakorolnak ellenfeleikre és számításba veszik az ICM-et. Általánosságban véve ritkán látják a turnt és rivert úgy, hogy nincsenek all-in. Az én stílusom arra épül, hogy belekényszerítsem őket a turn és river játékba, ezáltal hibát kövessenek el, kifizessék a handjeimet vagy nagy dobásokat hajtsanak végre. A későbbi utcákon próbálom nyomás alá helyezni őket, így próbáltam játszani a Monte Carlo-i versenyen is.
Úgy véled, hogy amikor nagy élőversenyeken játszol, kényelmetlenül érzik magukat ellened a tornajátékosok a későbbi utcákon?
Teljes mértékben. A stílusom rendkívüli módon kényelmetlen és unortodox a legtöbb játékosnak. Észreveszem, hogy az emberek egyre frusztráltabbak, ez szerintem néhányszor a döntő asztalon is megfigyelhető volt.
És mi van azzal a partival, amelyikben Negreanu check-raise-elte a turnt
J 4-gyel a Q-6-J-6 boardon?
Daniel nagyon büszke, ő a PokerStars arca, úgyhogy sok múlott a dolgon. Nem sűrűn látni, hogy nagy hibát vagy gyenge játékot hajtson végre, de szerintem az ebben a handben mutatott játékának semmi értelme sem volt. Én sem játszottam olyan jól, mint kellett volna, de tőle ez meglehetősen szokatlan volt.
A parti (8-handed szakasz):
Andrew Pantling 88.000-ig emelt cutoffból A8o-ra (vak: 20.000/40.000-5.000), Negreanu nagyvakon tartottJ 4-gyel. Flopon Q-6-J érkezett, Negreanu check-callolta a 100.000-es hívást. Turnön 
6 érkezett, színesély alakult ki. Pantling 290.000-ig hívott, Negreanu 620.000-ig check-raise-elt, Pantling dobott. Pantling a második helyen állt 3,8 millió zsetonnal a partit követően, Negreanunak 2 milliója lett.
Később azt nyilatkozta Negreanu, hogy ha all-in mész, megadta volna, mert jó readje volt rajtad. Mit gondolsz erről?
Nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Ez tökéletes példa arra, mennyire igyekszik, hogy mások tiszteljék. Amikor ezt mondta, a többi játékos kinevette, és valószínűleg ez vezetett ahhoz, ahogy viselkedett az élő közvetítésben.
Már nem vagy profi pókeres. Szánsz még időt a játékod fejlesztésére?
Nem különösebben. Már nem veszek részt ilyen módon a pókeres közösségben. Ugyanakkor sok Matchbook felhasználó high stakes játékos, vagyis sok időt töltök kitűnő játékosok társaságában. Sokat beszélgetek velük pókerről, ezért nem hiszem, hogy nagyon lemaradtam volna. Daniel egyébként valami olyasmit is mondott rólam, hogy new school/old school játékos vagyok, és szerintem ez igaz. A játék változott, de nem akkorát, hogy már ne lenne előnyöm a többi játékossal szemben. Ebben biztos vagyok.
Menjünk vissza kicsit az időben: emlékszel, mikor határoztad el, hogy profi pókerjátékos leszel?
Egyetemista voltam, pénzügyi szakon, és elvállaltam egy gyakornoki állást egy banknál. Ez a "poker boom" környékén lehetett. Jól végeztem a munkám, de nem különösebben szerettem a hosszú munkaórák miatt. Úgy éreztem, hogy egy jó kereskedelmi karrierhez vezethet, ami mindig is érdekelt. A gyakornoki állás nem fizetett jól, és ekkoriban kapták fel a pókert, a PartyPoker a csúcson volt. A tízszeresét kerestem meg az akkori fizetésemnek úgy, hogy csak esténként és hétvégente játszottam, ezért pénzügyi szemmel nézve nem volt nehéz döntés, hogy otthagyjam a gyakornoki állást.
Amikor lediplomáztam, ahelyett, hogy egy hasonló állást kerestem volna, úgy döntöttem, hogy adok magamnak egy-két évet az online pókerben. Két-három évet játszottam félprofi szinten, majd elindítottam a saját üzletem.
Sosem tekintettél magadra teljes munkaidős profiként?
Azt hiszem, profi voltam, de sosem tekintettem úgy magamra. Mindig mást akartam csinálni, mivel vállalkozói vénám van. Elég jól teljesítettem, és ez megfelelő pénzügyi alapot biztosított, amikor elindítottam a vállalkozásom.
Az "elég jól" enyhe kifejezés, hiszen a PokerTableRatings egy elképesztő grafikont mutat a neved alatt. Ilyen nagy volt az edge-ed a CAP játékokban?
Azt hiszem, az volt. A legtöbb játékos még nem tudott játszani akkoriban. Ez olyan, mint bármely más területen, ha korán kezded, akkor a többiek előtt jársz egy darabig, míg végül a többiek is felzárkóznak. Folyamatosan kísérletezned, újítanod kell, és nálam ez az újítás egy pókeren kívüli élethez vezetett.
A PokerTableRatingset nem szerettem akkoriban, mert megölte az akcióimat, ami sok pénzembe került. 2009-2010-re olyan rossz lett a helyzet, hogy volt, hogy órákat, sőt napokat vártam, és nem tudtam játszani. Utólag úgy gondolom, hogy ez motivált abban, hogy a pókeren kívül is csináljak valamit, így végül jót tett nekem, ha ezt akkor nem is fogtam fel.
Úgy gondolod, hogy a tracking oldalak, mint a SharkScope, OPR, PTR és a szoftverek, mint a PokerTracker vagy a HoldemManager rosszat tesznek a játéknak?
Igen. Egyiket sem szabadna engedélyezni. Mindenkinek magának kellene vezetni az eredményeit, és semmilyen HUD-nak vagy tracking oldalnak nem szabadna jelen lennie a piacon.
Azt mondod, hogy az online pókernek anonimnek kellene lennie és a játékosoknak csak saját eredményeikről szabadna tudniuk?
Pontosan.
Nem az a helyzet, hogy a legnagyobb nyerők és vesztők kivételével mindenkinek hasznosak a póker szoftverek?
Szerintem senkinek sem hasznosak. Semmilyen előnyét nem látom a használatuknak, csak a mániákus bumhuntereknek fontos, akik őrülten szelektálnak. Miattuk tűnnek el a játékosok a pókertermekből. Egyáltalán nem szabadna ezeket a játékosokat segíteni.
Próbáltad már magad törölni ezekről az oldalakról?
Nem, nem foglalkoztam vele. 2009-2010 környékén hagytam abba a komolyabb játékot, akkor még nem lehetett magad törölni. Azt hiszem, azóta a PokerStars tett lépéseket az ügyben, és talán már ki tudod zárni magad, de régebben nem volt választásod. Akkoriban ez nagyon bosszantott, tényleg teljesen megölte az akcióimat. Nagyon keményen dolgoztam, hogy kialakítsam a stílusom, de mint korábban mondtam, nem panaszkodom, nem is alakulhattak volna jobban a dolgaim utólag nézve. Vicces, hogy változnak a dolgok, az idő mindent elsimít.
Folyt köv.
Pantling - saját várakozását is felülmúlva - 2 millió dollárt nyert élőtornákon és körülbelül ugyanekkora összeget vágott zsebre online cash game asztaloknál. Ugyanakkor ma már keveset pókerezik, több vállalkozásban van érdekeltsége, például a Matchbook sportfogadó irodában, ahol a vezérigazgató tisztséget is betölti.
Pantling augusztusi, iGamingnek adott intejújában pókeres és vállalkozói karrierjéről mesélt, de azt is kifejtette, mi a véleménye Daniel Negreanu őt érintő kritikájáról.
Andrew "Clockwyze" Pantling
Idén tavasszal második helyen végeztél az EPT Grand Final főversenyén. Korábban is voltak szép élőversenyes eredményeid, de közel sem ekkora nagyságrendűek. Milyen érzés volt ezt megélni?
Nagyszerű volt. Korábban is voltam már közel a tűzhöz nagyobb versenyeken, de végül soha nem jutottam el a döntő asztalig. Nem úgy, mint Monte Carlóban. Remekül alakultak a dolgok, úgy érzem, hogy a legjobb játékomat nyújtottam.
Kevés pókeres mondhatja el magáról, hogy 800 ezer eurós score-t szerzett karrierje során. Hogy élted meg, hogy ilyen nagy nyereményekért pókerezhettél a verseny késői szakaszában?
Izgalmas volt, de nekem nem csak a pénzről szólt ez. Mostanában ritkán tudok versenyeken indulni, csak szórakozásból játszom. Amikor felajánlották a deal lehetőségét a háromfős szakaszban és a heads-upban, azonnal elutasítottam. Végig akartam játszani. Ne értsetek félre, 800 ezer eurót nyerni nagyszerű, de meg akartam nyerni a versenyt, hiszen ezért regisztráltam rá.
Amikor elutasítottad a dealt az nagy port kavart a pókervilágban. Csak azért tetted, mert a pénz nem volt olyan nagy ügy számodra? Vagy talán úgy érezted, hogy ha pénzügyi nyomás alá helyezed az ellenfeled, akkor az előnyt jelent számodra a heads-upban?
Két okom is volt. Az egyik, hogy nagyon ritkán jut az ember döntő asztalra. Itt végre sikerült, és szerettem volna, hogy úgy emlékezzek majd vissza rá: a legjobb tudásom szerint játszottam és végig az első helyre hajtottam. Ezért nem mentem bele az alkuba, szimplán meg akartam nyerni a versenyt.
A másik, hogy profi pókeresként short handed specialista voltam, így nem éreztem magam hátrányban.
A döntő asztal alatt mindenki láthatta a zárt kártyákat, késleltetve. Daniel Negreanu, aki szintén ott volt a döntő asztalon és 5. helyen végzett, később kifejtette véleményét a játékodról. Nem volt lenyűgözve. Mit gondolsz erről?
Amikor először hallottam, hogy Daniel becsmérelte a játékomat, kicsit bosszantott. Ennek oka, hogy már a döntő asztal előtt is játszottam vele, volt néhány nagy blöfföm ellene. Úgy éreztem, ez nagyon zavarta őt, és miután kiesett, az élő közvetítés közben tiszteletlenül beszélt a játékomról. Azóta már volt lehetőségem visszanézni a döntő asztal közvetítését, és csak nevettem rajta, azt kívántam, bárcsak több lehetőségem lett volna Daniellel játszani.
Az igazat megvallva, mint a PokerStars nagykövete, szerintem meglehetősen gyengén képviselte a céget. Ha amatőr játékos lennék, nem szívesen játszanék TV-s asztalon, ha tudnám, hogy egy közismert PokerStars profi nyilvánosan kritizáljá a képességeimet a barátaim és a családom előtt, akik ráadásul keveset tudnak a pókerről. Azt tudom, hogy a saját cégemet, a Matchbookot nem szeretném, ha így képviselnék.
Sokat beszélnek arról manapság, mennyire fontosak a jó alapok a pókerben. A legtöbb játékos úgy véli, hogy még az old school játékosok is küzdenek az alapokkal. Ugyanakkor szerinted nincs szükség az alapokra ahhoz, hogy nagy eredményeket érjünk el, mivel a te szokatlan, kreatív stílusoddal is nyerni lehet...
Igen, így gondolom, de attól is függ, hogy milyen típusú játékossal játszol. Ha cash game-et játszottunk volna, akkor fele addig sem jutok, mint itt a verseny alatt. A versenyjátékosok nagyon jók preflop és flopon, nyomást gyakorolnak ellenfeleikre és számításba veszik az ICM-et. Általánosságban véve ritkán látják a turnt és rivert úgy, hogy nincsenek all-in. Az én stílusom arra épül, hogy belekényszerítsem őket a turn és river játékba, ezáltal hibát kövessenek el, kifizessék a handjeimet vagy nagy dobásokat hajtsanak végre. A későbbi utcákon próbálom nyomás alá helyezni őket, így próbáltam játszani a Monte Carlo-i versenyen is.
Úgy véled, hogy amikor nagy élőversenyeken játszol, kényelmetlenül érzik magukat ellened a tornajátékosok a későbbi utcákon?
Teljes mértékben. A stílusom rendkívüli módon kényelmetlen és unortodox a legtöbb játékosnak. Észreveszem, hogy az emberek egyre frusztráltabbak, ez szerintem néhányszor a döntő asztalon is megfigyelhető volt.
És mi van azzal a partival, amelyikben Negreanu check-raise-elte a turnt
J 4-gyel a Q-6-J-6 boardon?Daniel nagyon büszke, ő a PokerStars arca, úgyhogy sok múlott a dolgon. Nem sűrűn látni, hogy nagy hibát vagy gyenge játékot hajtson végre, de szerintem az ebben a handben mutatott játékának semmi értelme sem volt. Én sem játszottam olyan jól, mint kellett volna, de tőle ez meglehetősen szokatlan volt.
A parti (8-handed szakasz):
Andrew Pantling 88.000-ig emelt cutoffból A8o-ra (vak: 20.000/40.000-5.000), Negreanu nagyvakon tartott
J 4-gyel. Flopon Q-6-J érkezett, Negreanu check-callolta a 100.000-es hívást. Turnön 6 érkezett, színesély alakult ki. Pantling 290.000-ig hívott, Negreanu 620.000-ig check-raise-elt, Pantling dobott. Pantling a második helyen állt 3,8 millió zsetonnal a partit követően, Negreanunak 2 milliója lett.Később azt nyilatkozta Negreanu, hogy ha all-in mész, megadta volna, mert jó readje volt rajtad. Mit gondolsz erről?
Nem hiszem, hogy ez igaz lenne. Ez tökéletes példa arra, mennyire igyekszik, hogy mások tiszteljék. Amikor ezt mondta, a többi játékos kinevette, és valószínűleg ez vezetett ahhoz, ahogy viselkedett az élő közvetítésben.
Már nem vagy profi pókeres. Szánsz még időt a játékod fejlesztésére?
Nem különösebben. Már nem veszek részt ilyen módon a pókeres közösségben. Ugyanakkor sok Matchbook felhasználó high stakes játékos, vagyis sok időt töltök kitűnő játékosok társaságában. Sokat beszélgetek velük pókerről, ezért nem hiszem, hogy nagyon lemaradtam volna. Daniel egyébként valami olyasmit is mondott rólam, hogy new school/old school játékos vagyok, és szerintem ez igaz. A játék változott, de nem akkorát, hogy már ne lenne előnyöm a többi játékossal szemben. Ebben biztos vagyok.
Menjünk vissza kicsit az időben: emlékszel, mikor határoztad el, hogy profi pókerjátékos leszel?
Egyetemista voltam, pénzügyi szakon, és elvállaltam egy gyakornoki állást egy banknál. Ez a "poker boom" környékén lehetett. Jól végeztem a munkám, de nem különösebben szerettem a hosszú munkaórák miatt. Úgy éreztem, hogy egy jó kereskedelmi karrierhez vezethet, ami mindig is érdekelt. A gyakornoki állás nem fizetett jól, és ekkoriban kapták fel a pókert, a PartyPoker a csúcson volt. A tízszeresét kerestem meg az akkori fizetésemnek úgy, hogy csak esténként és hétvégente játszottam, ezért pénzügyi szemmel nézve nem volt nehéz döntés, hogy otthagyjam a gyakornoki állást.
Amikor lediplomáztam, ahelyett, hogy egy hasonló állást kerestem volna, úgy döntöttem, hogy adok magamnak egy-két évet az online pókerben. Két-három évet játszottam félprofi szinten, majd elindítottam a saját üzletem.
Sosem tekintettél magadra teljes munkaidős profiként?
Azt hiszem, profi voltam, de sosem tekintettem úgy magamra. Mindig mást akartam csinálni, mivel vállalkozói vénám van. Elég jól teljesítettem, és ez megfelelő pénzügyi alapot biztosított, amikor elindítottam a vállalkozásom.
Az "elég jól" enyhe kifejezés, hiszen a PokerTableRatings egy elképesztő grafikont mutat a neved alatt. Ilyen nagy volt az edge-ed a CAP játékokban?
Azt hiszem, az volt. A legtöbb játékos még nem tudott játszani akkoriban. Ez olyan, mint bármely más területen, ha korán kezded, akkor a többiek előtt jársz egy darabig, míg végül a többiek is felzárkóznak. Folyamatosan kísérletezned, újítanod kell, és nálam ez az újítás egy pókeren kívüli élethez vezetett.
A PokerTableRatingset nem szerettem akkoriban, mert megölte az akcióimat, ami sok pénzembe került. 2009-2010-re olyan rossz lett a helyzet, hogy volt, hogy órákat, sőt napokat vártam, és nem tudtam játszani. Utólag úgy gondolom, hogy ez motivált abban, hogy a pókeren kívül is csináljak valamit, így végül jót tett nekem, ha ezt akkor nem is fogtam fel.
Úgy gondolod, hogy a tracking oldalak, mint a SharkScope, OPR, PTR és a szoftverek, mint a PokerTracker vagy a HoldemManager rosszat tesznek a játéknak?
Igen. Egyiket sem szabadna engedélyezni. Mindenkinek magának kellene vezetni az eredményeit, és semmilyen HUD-nak vagy tracking oldalnak nem szabadna jelen lennie a piacon.
Azt mondod, hogy az online pókernek anonimnek kellene lennie és a játékosoknak csak saját eredményeikről szabadna tudniuk?
Pontosan.
Nem az a helyzet, hogy a legnagyobb nyerők és vesztők kivételével mindenkinek hasznosak a póker szoftverek?
Szerintem senkinek sem hasznosak. Semmilyen előnyét nem látom a használatuknak, csak a mániákus bumhuntereknek fontos, akik őrülten szelektálnak. Miattuk tűnnek el a játékosok a pókertermekből. Egyáltalán nem szabadna ezeket a játékosokat segíteni.
Próbáltad már magad törölni ezekről az oldalakról?
Nem, nem foglalkoztam vele. 2009-2010 környékén hagytam abba a komolyabb játékot, akkor még nem lehetett magad törölni. Azt hiszem, azóta a PokerStars tett lépéseket az ügyben, és talán már ki tudod zárni magad, de régebben nem volt választásod. Akkoriban ez nagyon bosszantott, tényleg teljesen megölte az akcióimat. Nagyon keményen dolgoztam, hogy kialakítsam a stílusom, de mint korábban mondtam, nem panaszkodom, nem is alakulhattak volna jobban a dolgaim utólag nézve. Vicces, hogy változnak a dolgok, az idő mindent elsimít.
Folyt köv.
