Az alábbi interjú idején Jay Farber a Las Vegas-i Aria kaszinó high stakes termében, az Ivey's Roomban játszott $150/$300 mixed game-et többek közt Jean-Robert Bellande, Shaun Deeb, és Ben Lamb társaságában. Mivel Farber nem szerette volna megszakítani a játékot, az amerikai megkérte a CardsChat munkatársát, Jennifer Newellt, húzzon egy széket az asztal mellé, és ott beszélgessenek. A beszélgetésre tehát egy high stakes játék kellős közepén került sor.
Jay Farber
CardsChat (CC): Mesélj nekünk pókeres karriered kezdetéről...
Jay Farber (JF): A haverokkal kezdtem pókerezni, még kölyök koromban. A konyhaasztalt használtuk pókerasztalként.
CC: A póker miatt költöztél Las Vegasba, vagy az a barátod hívott, akinek a nightclubjában dolgoztál a WSOP előtt?
JF: Mindkettő igaz. Azért jöttem Vegasba, hogy bulizzak és pókerezzek. Jó cash game akciókban akartam részt venni, de nem úgy, hogy közben nincs munkám, nincs biztos bevételi forrásom. Szóval először melót kerestem, így lettem promóter, a szabadidőmben pedig pókereztem. Idővel egyre sikeresebb lettem a munkámban, emiatt egyre kevesebb idő jutott kártyázásra.
CC: Milyen játékokban vettél részt a munka mellett?
JF: Minden jöhetett. Ha a tét $25/$50 vagy $50/$100 volt, akkor jó volt nekem. Magas téteken játszom, amióta Vegasban vagyok.
CC: NLHE játékos vagy?
CC: A WSOP után is folytatod a promóteri munkát?
JF: Igen, az üzletben maradtam, szeretnénk terjeszkedni kicsit. Épp a napokban vettem fel egy asszisztenst.
CC: Tavaly is játszottál a Main Eventen...
JF: És tavaly előtt is...
CC: Azt olvastam, hogy idén szatellitről jutottál be.
JF: Nem, közvetlenül bevásároltam magam. Nem is stake-eltek. Néhány százalékot azért eladtam haveroknak, de nem azért, mert szükséges volt. Egy szatellitet játszottam, inkább mulatságból. Nem nyertem, szóval megvettem a helyet.
CC: Volt valamiféle megérzésed idén, hogy ez az év más lesz, mint a többi?
JF: Nem igazán. Tavaly a 3. napig jutottam, de nem volt elvárás, hogy idén jobban szerepeljek, vagy ilyesmi. Játszottam, és valahogy mindegyik nap végén volt zsetonom. Elvárás viszont nem volt, pókerezni akartam, ennyi.
CC: Szerinted jobb játékos vagy, mint tavaly voltál?
JF: Nem.
CC: Volt olyasféle lendületed a 7. napon, ami után sajnáltad, hogy csak novemberben folytatjátok? Egy olyan lendület, ami szerinted győzelemig vihetett volna...
JF: Kétségtelenül erősnek éreztem magam a 7. napon. Most is úgy érzem, hogy alábecsülték az ellenfelek a tudásom. Összességében egyik asztallal sem volt gondom, a szünet végeredményben keveset változtatott számomra.
CC: Csak mert azt hallottam, hogy nagyon keményen készültél a döntőre, fejlesztetted magad, felkészültél az ellenfelekből, stb...
JF: Ez nem igaz. Ben (itt Lambhez fordul), mennyi időt töltöttünk WSOP Main Event felkészüléssel?
Ben Lamb (BL): Nem is tudom. Kábé 2000 órát.
JF: Ne hazudj már neki!
BL: Úgy értem, két óra lehetett. A saját játékát vitte a döntőbe.
JF: Leültünk, beszélgettünk stratégiáról, hogy kábé mit kellene játszani egyes helyzetekben a stackemhez mérten, de alapvetően bíztam magamban, a játékomban, illetve, hogy minden jól alakul. Azt viszont kifejezetten reméltem, hogy az ellenfelek azt hiszik, másképp játszom majd a döntőben, mert az itt ülő srácok felkészítettek.
CC: Mire alapoztad, hogy te vagy a legjobb játékos?
JF: Én ezt sosem gondoltam. Annyit gondoltam, hogy én vagyok a legjobb játékos a döntő 2. napján, vagyis a heads-upban. Az 1. napon nem, hiszen messze én voltam a legtapasztalatlanabb. JC Tran fantasztikus játékos, David Benefield meg gyakorlatilag a high stakes színtéren született, világéletében a legmagasabb téteken játszott.
CC: Mire alapoztad, hogy edge-ed van Ryan Riessen?
JF: Szerintem elkövetett néhány hibát a short-handed szakaszban, én pedig magabiztos voltam a játékomat illetően.
CC: Mégis kikaptál tőle...
JF: Godmode-ban futott a srác. Lejátszott néhány spotban, de a kulcs az volt, hogy minden partiban, amikor flopot néztünk, top párt vagy jobbat kapott, ami eléggé leegyszerűsítette számára a heads-upot.
CC: Hogy érezted magad, miután elkapta a blöfföd?
JF: Annyit mondhatok erről, hogy ha én is kapok néha normális lapokat, legyőztem volna a kölyköt. Akkor is így éreztem, amikor lecallolt dáma magassal. Az járt a fejemben, hogy ha most nyerek, le fogom győzni.
CC: Édesapád is ott volt a szurkolók között. Hogyan viszonyul a családod a pókerhez, illetve hogyan élték meg a versenyt?
JF: Apám nagyon büszke rám, mindenben támogat. Jól szerepeltem a pókerben, és realizálta, hogy ez egy olyan dolog, amihez értek, amiben jó vagyok, vagyis ezt kell csinálnom. Tényleg 100%-osan támogat. Igazán szép tőle, hogy eljött a döntőre, örültem, hogy ott van.
CC: Mi volt a pókeres célod a világbajnokságot megelőzően?
JF: Igazából csak arra koncentráltam, hogy a munkahelyi elfoglaltság ellenére is valamivel rendszeresebben játsszak, mert kezdtem kiesni a pókerből. Az éjszakai élet miatt, gondolom. Sikeres vagyok a munkámban, ami nagyon kényelmes életet biztosít. A vébét megelőzően is elégedett voltam. Időnként felmerültek bennem más lehetőségek, esetleg más karrier, de mivel szeretem a munkám, igazán komolyan soha. Enyém a világ egyik legjobb melója. Az a dolgom, hogy jól érezzem magam emberekkel, és ez megy.
CC: Mi változott a vébé óta?
JF: Számtalan ajtó nyílt meg előttem. Be fogom uatzni a világot, miközben pókerezem. Jó nagykövete szeretnék lenni a pókernek.
CC: Mit jelent számodra a jó nagykövet?
JF: Azt az oldalát szeretném megmutatni a pókernek, amit a legtöbb ember nem megfelelően lát, torz képe van róla. Emellett a legtöbb ember azt gondolja a tornajátékosokról, a póker szupersztárjairól, mint például Phil Ivey, hogy megközelíthetetlenek. Nekem a döntő ismertséget hozott, de nem vagyok profi, emiatt sokkal könnyebben jönnek oda hozzám beszélgetni, és úgy érzem, könnyebben érhetem el, hogy új játékosok kapjanak kedvet a pókerhez. Amolyan Moneymaker effektus ez kicsiben. Sokan mondják, hogy az átlagemberek bajnoka vagyok.
CC: Mik a pókeres terveid?
JF: Jelenleg nincsenek terveim. Decemberben Miaimiba utazom, kizárólag szórakozás céljából, majd szilveszter után talán Ausztráliába az Aussie Millionsra. Itt pihengetek egy hónapot. A terveim ugyanakkor a 888pokeren is múlnak.
CC: Tehát ez a szerződés nem csak a döntő idejére szólt?
JF: Nem. Ők egy remek szolgáltató, mindenkivel jól bánnak. Inkább egy közösség, akik a pókeres életmódra fókuszálnak, ez pedig tökéletes nekem.
CC: Korábban is volt lehetőséged arra, hogy annyit utazgass, mint most?
JF: Utazgattam, például a családommal gyerekkoromban, és persze utána is néhány alkalommal. De az össze sem hasonlítható azzal, amikor versenyről versenyre járod a világot.
CC: Volt már valami nagyobb beruházásod a Main Event óta?
JF: Semmi különös. A TMZ-nek elmondtam, hogy veszek egy Ferrarit és egy Aston Martint. De viszonylag okosan bánok a pénzzel. Ezeket az autókat viszont megveszem. Apám megérdemel egy Aston Martint. Veszek egy házat is. A tervem, hogy néhány év múlva eladom az autókat. Természetesen nem szeretném elszórni az összes pénzt.
CC: Van tapasztalatod a pénzügyi adminisztráció terén. Ez segít a pénz kezelésében?
JF: Igen, emellett nagyon sok okos embert tekinthetek barátomnak, ott van például Dan Shak. Rengeteg sikeres üzletemberrel találkoztam a munkámnak és a pókernek köszönhetően. Apám a Harvardon tanult, ingatlanfejlesztőként dolgozik. Amíg ők segítenek a pénzem kezelésében, nem kell aggódnom amiatt, hogy elszórom. Persze azért szeretném kiélvezni a nyereményt. Örülök, hogy a póker részévé váltam, amit nagyszerű lehetőségnek érzek, sok tapasztalatot gyűjthetek. Jó érzés, hogy sok pókerestől kaptam és kapok elismerést. Sokan mondják, hogy jól játszottam. Shaun azt mondta, az egyik legjobb döntő asztalos teljesítményt nyújtottam, amit valaha látott, ez nagyon jól esett. Nagyszerű érzés, ha olyan emberek dicsérnek, akiket sokra tartasz. Bár az is jó lett volna, ha inkább nyerek. (nevetés)
Jay Farber
CardsChat (CC): Mesélj nekünk pókeres karriered kezdetéről...
Jay Farber (JF): A haverokkal kezdtem pókerezni, még kölyök koromban. A konyhaasztalt használtuk pókerasztalként.
CC: A póker miatt költöztél Las Vegasba, vagy az a barátod hívott, akinek a nightclubjában dolgoztál a WSOP előtt?
JF: Mindkettő igaz. Azért jöttem Vegasba, hogy bulizzak és pókerezzek. Jó cash game akciókban akartam részt venni, de nem úgy, hogy közben nincs munkám, nincs biztos bevételi forrásom. Szóval először melót kerestem, így lettem promóter, a szabadidőmben pedig pókereztem. Idővel egyre sikeresebb lettem a munkámban, emiatt egyre kevesebb idő jutott kártyázásra.
CC: Milyen játékokban vettél részt a munka mellett?
JF: Minden jöhetett. Ha a tét $25/$50 vagy $50/$100 volt, akkor jó volt nekem. Magas téteken játszom, amióta Vegasban vagyok.
CC: NLHE játékos vagy?
JF: Igen, de más is jöhet. Shaun (Deeb) és én már régóta vívjuk mixed game csatáinkat Bennel (Lamb) kiegészülve. Shaun tanított mindenre, amit tudok a mixed game-ről, de keveset játszom, mert kisebb téten már nem akkora móka ez a játék. A nagy NLHE akciók sokkal inkább az én területem. Itt az asztalnál mindannyian barátok vagyunk, a ma esti játék sem a pénzről szól, csak kikapcsolódás számunkra.
CC: A WSOP után is folytatod a promóteri munkát?
JF: Igen, az üzletben maradtam, szeretnénk terjeszkedni kicsit. Épp a napokban vettem fel egy asszisztenst.
CC: Tavaly is játszottál a Main Eventen...
JF: És tavaly előtt is...
CC: Azt olvastam, hogy idén szatellitről jutottál be.
JF: Nem, közvetlenül bevásároltam magam. Nem is stake-eltek. Néhány százalékot azért eladtam haveroknak, de nem azért, mert szükséges volt. Egy szatellitet játszottam, inkább mulatságból. Nem nyertem, szóval megvettem a helyet.
CC: Volt valamiféle megérzésed idén, hogy ez az év más lesz, mint a többi?
JF: Nem igazán. Tavaly a 3. napig jutottam, de nem volt elvárás, hogy idén jobban szerepeljek, vagy ilyesmi. Játszottam, és valahogy mindegyik nap végén volt zsetonom. Elvárás viszont nem volt, pókerezni akartam, ennyi.
CC: Szerinted jobb játékos vagy, mint tavaly voltál?
JF: Nem.
CC: Volt olyasféle lendületed a 7. napon, ami után sajnáltad, hogy csak novemberben folytatjátok? Egy olyan lendület, ami szerinted győzelemig vihetett volna...
JF: Kétségtelenül erősnek éreztem magam a 7. napon. Most is úgy érzem, hogy alábecsülték az ellenfelek a tudásom. Összességében egyik asztallal sem volt gondom, a szünet végeredményben keveset változtatott számomra.
CC: Csak mert azt hallottam, hogy nagyon keményen készültél a döntőre, fejlesztetted magad, felkészültél az ellenfelekből, stb...
JF: Ez nem igaz. Ben (itt Lambhez fordul), mennyi időt töltöttünk WSOP Main Event felkészüléssel?
Ben Lamb (BL): Nem is tudom. Kábé 2000 órát.
JF: Ne hazudj már neki!
BL: Úgy értem, két óra lehetett. A saját játékát vitte a döntőbe.
JF: Leültünk, beszélgettünk stratégiáról, hogy kábé mit kellene játszani egyes helyzetekben a stackemhez mérten, de alapvetően bíztam magamban, a játékomban, illetve, hogy minden jól alakul. Azt viszont kifejezetten reméltem, hogy az ellenfelek azt hiszik, másképp játszom majd a döntőben, mert az itt ülő srácok felkészítettek.
CC: Mire alapoztad, hogy te vagy a legjobb játékos?
JF: Én ezt sosem gondoltam. Annyit gondoltam, hogy én vagyok a legjobb játékos a döntő 2. napján, vagyis a heads-upban. Az 1. napon nem, hiszen messze én voltam a legtapasztalatlanabb. JC Tran fantasztikus játékos, David Benefield meg gyakorlatilag a high stakes színtéren született, világéletében a legmagasabb téteken játszott.
CC: Mire alapoztad, hogy edge-ed van Ryan Riessen?
JF: Szerintem elkövetett néhány hibát a short-handed szakaszban, én pedig magabiztos voltam a játékomat illetően.
CC: Mégis kikaptál tőle...
JF: Godmode-ban futott a srác. Lejátszott néhány spotban, de a kulcs az volt, hogy minden partiban, amikor flopot néztünk, top párt vagy jobbat kapott, ami eléggé leegyszerűsítette számára a heads-upot.
CC: Hogy érezted magad, miután elkapta a blöfföd?
JF: Annyit mondhatok erről, hogy ha én is kapok néha normális lapokat, legyőztem volna a kölyköt. Akkor is így éreztem, amikor lecallolt dáma magassal. Az járt a fejemben, hogy ha most nyerek, le fogom győzni.
CC: Édesapád is ott volt a szurkolók között. Hogyan viszonyul a családod a pókerhez, illetve hogyan élték meg a versenyt?
JF: Apám nagyon büszke rám, mindenben támogat. Jól szerepeltem a pókerben, és realizálta, hogy ez egy olyan dolog, amihez értek, amiben jó vagyok, vagyis ezt kell csinálnom. Tényleg 100%-osan támogat. Igazán szép tőle, hogy eljött a döntőre, örültem, hogy ott van.
CC: Mi volt a pókeres célod a világbajnokságot megelőzően?
JF: Igazából csak arra koncentráltam, hogy a munkahelyi elfoglaltság ellenére is valamivel rendszeresebben játsszak, mert kezdtem kiesni a pókerből. Az éjszakai élet miatt, gondolom. Sikeres vagyok a munkámban, ami nagyon kényelmes életet biztosít. A vébét megelőzően is elégedett voltam. Időnként felmerültek bennem más lehetőségek, esetleg más karrier, de mivel szeretem a munkám, igazán komolyan soha. Enyém a világ egyik legjobb melója. Az a dolgom, hogy jól érezzem magam emberekkel, és ez megy.
CC: Mi változott a vébé óta?
JF: Számtalan ajtó nyílt meg előttem. Be fogom uatzni a világot, miközben pókerezem. Jó nagykövete szeretnék lenni a pókernek.
CC: Mit jelent számodra a jó nagykövet?
JF: Azt az oldalát szeretném megmutatni a pókernek, amit a legtöbb ember nem megfelelően lát, torz képe van róla. Emellett a legtöbb ember azt gondolja a tornajátékosokról, a póker szupersztárjairól, mint például Phil Ivey, hogy megközelíthetetlenek. Nekem a döntő ismertséget hozott, de nem vagyok profi, emiatt sokkal könnyebben jönnek oda hozzám beszélgetni, és úgy érzem, könnyebben érhetem el, hogy új játékosok kapjanak kedvet a pókerhez. Amolyan Moneymaker effektus ez kicsiben. Sokan mondják, hogy az átlagemberek bajnoka vagyok.
CC: Mik a pókeres terveid?
JF: Jelenleg nincsenek terveim. Decemberben Miaimiba utazom, kizárólag szórakozás céljából, majd szilveszter után talán Ausztráliába az Aussie Millionsra. Itt pihengetek egy hónapot. A terveim ugyanakkor a 888pokeren is múlnak.
CC: Tehát ez a szerződés nem csak a döntő idejére szólt?
JF: Nem. Ők egy remek szolgáltató, mindenkivel jól bánnak. Inkább egy közösség, akik a pókeres életmódra fókuszálnak, ez pedig tökéletes nekem.
CC: Korábban is volt lehetőséged arra, hogy annyit utazgass, mint most?
JF: Utazgattam, például a családommal gyerekkoromban, és persze utána is néhány alkalommal. De az össze sem hasonlítható azzal, amikor versenyről versenyre járod a világot.
CC: Volt már valami nagyobb beruházásod a Main Event óta?
JF: Semmi különös. A TMZ-nek elmondtam, hogy veszek egy Ferrarit és egy Aston Martint. De viszonylag okosan bánok a pénzzel. Ezeket az autókat viszont megveszem. Apám megérdemel egy Aston Martint. Veszek egy házat is. A tervem, hogy néhány év múlva eladom az autókat. Természetesen nem szeretném elszórni az összes pénzt.
CC: Van tapasztalatod a pénzügyi adminisztráció terén. Ez segít a pénz kezelésében?
JF: Igen, emellett nagyon sok okos embert tekinthetek barátomnak, ott van például Dan Shak. Rengeteg sikeres üzletemberrel találkoztam a munkámnak és a pókernek köszönhetően. Apám a Harvardon tanult, ingatlanfejlesztőként dolgozik. Amíg ők segítenek a pénzem kezelésében, nem kell aggódnom amiatt, hogy elszórom. Persze azért szeretném kiélvezni a nyereményt. Örülök, hogy a póker részévé váltam, amit nagyszerű lehetőségnek érzek, sok tapasztalatot gyűjthetek. Jó érzés, hogy sok pókerestől kaptam és kapok elismerést. Sokan mondják, hogy jól játszottam. Shaun azt mondta, az egyik legjobb döntő asztalos teljesítményt nyújtottam, amit valaha látott, ez nagyon jól esett. Nagyszerű érzés, ha olyan emberek dicsérnek, akiket sokra tartasz. Bár az is jó lett volna, ha inkább nyerek. (nevetés)