Patrick "pads1161" Leonard aktív tagja a pókerközösségnek. Rendszeresen posztol stratégiai írásokat, handelemzéseket. Volt újságíróként szívesen ír, nemcsak stratégiáról, szintén fontosnak tartja, hogy megossza gondolatait, érzelmeit a játékkal kapcsolatban. Néha a történések hatása alatt, mondjuk közvetlenül egy session után.
Akkor is ez történt, amikor az EPT Grand Final €25.000 High Rollerén pókerezett, és elvesztett egy nagy potot Dan Smith ellen. A játékot követően bejegyzéssel jelentkezett, aminek részleteit a €25.000 High Roller bloggerei is leközölték "Patrick Leonard egzisztenciális krízisben a €25k High Roller után" címmel. Az alábbi gondolatokat idézték Leonardtól.
"Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, nem hangzik jól a befektetők számára, egyáltalán nem érzem, hogy játszanom kéne ezeket a 25k-s tornákat... ... ...Amikor bad beatet kapok, 99,9%-ban jól viselem, de itt nagyon érzékenyen érintett. A nap utolsó partija volt. Előtte teljesen rendben voltam, amikor nem alakultak jól a dolgok, akkor is optimista voltam, és közel a lehetséges legjobbam nyújtottam. De amikor beesett az a river, nem tudom megmagyarázni, miért, de sokkal jobban megviselt, mint szabadna... ... ...Amikor visszaértem a szállodába, nagyon, nagyon letört voltam, és ez rossz. A bad beatek az élet részét képezik, el kell fogadni, és menni tovább. Ezúttal viszont nem sikerült, szomorú voltam és ideges, ami nem a legjobb idegállapot" - idézték, hozzátéve, úgy tűnik, Leonardnak is meg kellett fizetnie a High Rollerek tanulópénzét.
A Budapesten élő, de jelenleg a WSOP-n pókerező kártyás a napokban a PokerListingsnek adott interjút. A témát a High Roller versenyek jelentették.
A 25k High Roller bloggerei közzétették személyes gondolataid az event "live reporting" szekciójában. Ez hogyan érintett?
A magas nevezési díj miatt ezeken a versenyeken kis mezőny indul. Ez azt jelenti, hogy akik játszanak, szinte mind olvassák ezeket a bejegyzéseket. A legtöbb játékosnak érdekeltsége van más játékosokban, ezért folyamatosan figyelik, ki hogyan teljesít. Az 1. nap után hazamentem, és megírtam ezt a depresszív bejegyzést. Aztán visszatértem a 2. napra, és megjelent a live reportingban a posztom egy része. Valószínűleg mindenki olvasta, és úgy gondolták, teljesen összeroppantam, a 25 ezer eurós nevezés túl sok nekem.
Ezeken a versenyeken nagyon magas az egó. Sokan csak azért játszanak, mert ez High Roller. Pedig vannak, akik rengeteget buknak, mert nincs meg a bankrolljuk ehhez a szinthez, sokan pedig jó, ha 10%-ot tartanak meg az akciójukból. Mégis inkább úgy döntenek, hogy ezeket játsszák, körülbelül 5% ROI-ért, ahelyett, hogy mondjuk egy 2 ezer eurós eventen indulnának, könnyű mezőnyben, több mint 100% ROI-ért. Kizárólag az egó vezérli őket.
Én nem szeretem a High Rollereket. A WSOP alatt minden héten van $25k High Roller. Megvan hozzá a bankrollom, megvan a tudásom és százalékot is el tudok adni. De ez nem az én terepem. Érdekes, mennyire elterjedtek. Régebben egyetlen 25k-s verseny volt a nyáron, és mindenki azt várta, mindenki nagyon izgatott volt. Manapság minden második héten van egy. Ugyanazok az emberek játszanak rajtuk, ugyanazok a szponzorok is. Ha feltűnik egy-egy fish, gyakorlatilag elosztják egymás közt a pénzét.
Emellett megfigyeltem magamon, miután Monacóban és Máltán is játszottam a 25 ezer euróson, hogy ehhez kezdem viszonyítani a pénz értékét. Nagyobb nevezési díjú versenyekre kezdtem nevezni, és nagyobb szponzorációs dealeket kezdtem kötni. Korábban 10%-ot vettem a versenyjátékosokból, most 50%-ot. Ha elkezdesz ennyit költeni nevezési díjra, szép lassan mindent növelni kezdesz anyagi értelemben, kitolod a határokat. Ez az elérhető legjobb Rolex óra? Tök jó, megveszem, hiszen csak fél buy-in! Ez az oka, hogy nem akarok Vegasban ekkora versenyeket játszani. Amikor vége a vébének, mi lesz ezekkel a játékosokkal? Hogy térnek vissza az online játékokhoz? Hogy fognak beülni a szerdai esti online versenyekre, és koncentráltan játszani, miután két hónapig 25k-s versenyeken pókereztek?
Korábban sok High Rollereken pókerező játékost jelöltem meg rózsaszínnel, ami nálam azt jelenti, "top-top reg". De ezek a játékosok rengeteget romlottak az utóbbi időben. Nem azért, mert baj van a képességeikkel, hanem mert nem összeszedett a játékuk. Nem találnak többé kihívást az online versenyekben. Rendszeresen ellőnek 300 ezer dollárt nevezési díjra a 100 ezres versenyeken. Ezek után viszont a kisebb versenyek nem jelentenek presztízst számukra. Nagy kihívás a High Roller játékosoknak, hogy olyan komolyan vegyék az online pókert, mint korábban. Néhány éve még ha elvesztettek $5.000-t egy vasárnapi sessionön, arra gondoltak, fenébe, ez rengeteg pénz.
Szerintem a High Roller játékosok legnagyobb kihívása, hogy képesek maradjanak téttől függetlenül jó játékra. Tudom, Timex például nagyon keményen dolgozik, hogy jó mid-stakes cash game játékossá váljon. Ez olyan dolog, amit tisztelek. De összességében sok High Roller játékos elveszíti a motivációját.
Mérges voltál, amiért megjelentek gondolataid a tornabeszámolóban?
Egyáltalán nem. Ha nem lettem volna érintett, csak a játék egy rajongója, és elolvasom, szerintem nagyon tetszett volna. Általánosságban ritka, hogy a pókeresek az érzéseikről írjanak. Én viszont szeretek erről írni. Azt akarom, hogy a befektetőim izgulhassanak értem. Néha elmondom, hogy sikerült végig az "A" játékomat hoznom, de azt is megírom, ha hibáztam.
Szeretem a póker emocionális oldalát. Én ilyen vagyok. Szeretek írni, újságíró is voltam, szeretem megosztani az érzéseim. Amikor végigjátszottam egy napot, legszívesebben elvonulok a hotelszobámban, ölembe kapom a laptopot, és írok. Azt hiszem, ilyenkor hatnak rám leginkább a játék érzelmei, és jól esik kiadni magamból, emellett szeretném legalább ilyenformán megőrizni.
A fent említett verseny 1. napján nagyon összeszedett voltam. Az első nevezési díjam AQ-val vesztettem el AJ ellen, preflop all-inben, van ilyen, egyáltalán nem okozott törést. Re-entry-ztem, és továbbra is jól játszottam. Aztán jött az utolsó parti, a legtöbben már elkezdték összepakolni a cuccaikat. Mindenki dobott előttem, nálam pedig királyok voltak kisvakban.
Alapvetően fel voltam készülve arra, hogy ha szükséges, eldobom a lapom, és jó stackkel megyek a 2. napra. Már láttam, amint dicsérgetem magam az esti bejegyzésemben, hiszen végig jól játszottam. Aztán jött néhány percnyi kihagyás. Riveren all-in kerültem a királyaimmal, és buktam. Elöntött a szomorúság. Nem voltam tilten, vagy ilyesmi, csak mély szomorúságot éreztem, olyat, amit pókerben korábban soha. Persze düh is volt bennem, úgy éreztem, én érdemeltem volna meg, hogy nyerjek. Ilyesmiket gondoltam: 'Nem fair, hogy ő nyert, hiszen én rengeteg energiát ölök a játékom fejlesztésébe, ő meg nem. Én heti hatszor grindolok online, ő meg alig játszik". Csomó ilyen gondolat cikázott a fejemben.
A világ legjobbjai ellen pókereztem, a legnagyobb nevezési díj mellett, amit valaha kifizettem, és szomorúan, leverten, depressziósan kullogtam haza. Hát mi szükségem van erre? Én heti hat napot pókerezem, a $109 tornákból érkezik a betevőm. A High Rollerek viszont nem nekem valók.
Nem lehet, hogy téged is az egó befolyásol, emiatt voltál ennyire csalódott?
De, biztos benne van. Nézzük például a focit. Sokat játszottam fiatalabb koromban, és ott aztán tényleg jelen van az egó. Tulajdonképpen azért játszol, hogy végül a csapattársaid azt mondják, mekkora király vagy. Ha kikaptok, még ha tudod is, hogy rosszul játszottál, gyakran a többiekre fogod, ahelyett, hogy azt mondanád, te voltál béna. Így van ez a pókerben is. Úgy éreztem, hogy jól játszottam, kevés hibát követtem el, mégis, ha visszanézek a dologra, azt látom, hogy kidobtam 50 ezer eurót az ablakon. Nagy stackkel akartam befejezni a napot, ezt meg akartam írni, azt akartam, hogy az emberek azt mondják, milyen jól játszottam, milyen jó játékos vagyok. Hiszen én is így teszek... Ha látom Timexet, hogy nagy stackkel zár egy napot, rögtön arra gondolok, mekkora játékos ez a srác. Viszont ha 10 órát tanulsz minden nap, jól játszol egész héten, de veszítesz, még ha tudod is legbelül, hogy jól játszottál, úgy fogod gondolni, ez nem elég. Azt akarod, hogy mások is jónak tartsanak, és pókerezhetsz akármilyen jól, ha nem nyersz, ez nem fog megtörténni.
Gondolom, vannak olyan bosszantó játékosok is, akik egyáltalán nem teszik bele a megfelelő mennyiségű munkát a játékukba, mégis nyernek, tisztelik őket...
Több olyan srác van, akik lejátszottak már vagy 50 High Rollert, és bár közismert, hogy keveset foglalkoznak a játékukkal, nagyszerűen futnak. Ez erősíti bennük, hogy nincs szükségük tanulásra. Ettől függetlenül nem pókereznek optimálisan, nagy hibákat is elkövetnek. Mielőtt beneveztem az első 25 ezres versenyemre, sok High Rollert megnéztem a Youtube-on. Kijegyzeteltem a játékosokat, a stílusukat, a hibáikat. Elég sok jegyzet összegyűlt. Bizonyos játékosok bizonyos line-jai rendszeresen rosszak, ugyanazokat a hibákat követik el versenyről versenyre. Nagy önbizalmat adott, amikor kielemeztem néhány klasszis leosztását, és rájöttem, hogy közel sem jó, amit csinálnak. Ilyenkor mindig megnéztem, én hogyan játszanám ugyanezt a spotot.
Én nem sorolom magam a világ legjobbjai közé, de keményen dolgozom, és tudom, holnap jobb játékos leszek, mint ma vagyok. Ha ezt nem érezném többé, nagyon aggódnék. De a póker nem mindig a kemény munkát jutalmazza.
Híreinket a Póker Akadémia hivatalos Facebook-oldalán is megtalálhatod
Akkor is ez történt, amikor az EPT Grand Final €25.000 High Rollerén pókerezett, és elvesztett egy nagy potot Dan Smith ellen. A játékot követően bejegyzéssel jelentkezett, aminek részleteit a €25.000 High Roller bloggerei is leközölték "Patrick Leonard egzisztenciális krízisben a €25k High Roller után" címmel. Az alábbi gondolatokat idézték Leonardtól.
"Annak ellenére mondom ezt, hogy tudom, nem hangzik jól a befektetők számára, egyáltalán nem érzem, hogy játszanom kéne ezeket a 25k-s tornákat... ... ...Amikor bad beatet kapok, 99,9%-ban jól viselem, de itt nagyon érzékenyen érintett. A nap utolsó partija volt. Előtte teljesen rendben voltam, amikor nem alakultak jól a dolgok, akkor is optimista voltam, és közel a lehetséges legjobbam nyújtottam. De amikor beesett az a river, nem tudom megmagyarázni, miért, de sokkal jobban megviselt, mint szabadna... ... ...Amikor visszaértem a szállodába, nagyon, nagyon letört voltam, és ez rossz. A bad beatek az élet részét képezik, el kell fogadni, és menni tovább. Ezúttal viszont nem sikerült, szomorú voltam és ideges, ami nem a legjobb idegállapot" - idézték, hozzátéve, úgy tűnik, Leonardnak is meg kellett fizetnie a High Rollerek tanulópénzét.
A Budapesten élő, de jelenleg a WSOP-n pókerező kártyás a napokban a PokerListingsnek adott interjút. A témát a High Roller versenyek jelentették.
A 25k High Roller bloggerei közzétették személyes gondolataid az event "live reporting" szekciójában. Ez hogyan érintett?
A magas nevezési díj miatt ezeken a versenyeken kis mezőny indul. Ez azt jelenti, hogy akik játszanak, szinte mind olvassák ezeket a bejegyzéseket. A legtöbb játékosnak érdekeltsége van más játékosokban, ezért folyamatosan figyelik, ki hogyan teljesít. Az 1. nap után hazamentem, és megírtam ezt a depresszív bejegyzést. Aztán visszatértem a 2. napra, és megjelent a live reportingban a posztom egy része. Valószínűleg mindenki olvasta, és úgy gondolták, teljesen összeroppantam, a 25 ezer eurós nevezés túl sok nekem.
Ezeken a versenyeken nagyon magas az egó. Sokan csak azért játszanak, mert ez High Roller. Pedig vannak, akik rengeteget buknak, mert nincs meg a bankrolljuk ehhez a szinthez, sokan pedig jó, ha 10%-ot tartanak meg az akciójukból. Mégis inkább úgy döntenek, hogy ezeket játsszák, körülbelül 5% ROI-ért, ahelyett, hogy mondjuk egy 2 ezer eurós eventen indulnának, könnyű mezőnyben, több mint 100% ROI-ért. Kizárólag az egó vezérli őket.
Én nem szeretem a High Rollereket. A WSOP alatt minden héten van $25k High Roller. Megvan hozzá a bankrollom, megvan a tudásom és százalékot is el tudok adni. De ez nem az én terepem. Érdekes, mennyire elterjedtek. Régebben egyetlen 25k-s verseny volt a nyáron, és mindenki azt várta, mindenki nagyon izgatott volt. Manapság minden második héten van egy. Ugyanazok az emberek játszanak rajtuk, ugyanazok a szponzorok is. Ha feltűnik egy-egy fish, gyakorlatilag elosztják egymás közt a pénzét.
Emellett megfigyeltem magamon, miután Monacóban és Máltán is játszottam a 25 ezer euróson, hogy ehhez kezdem viszonyítani a pénz értékét. Nagyobb nevezési díjú versenyekre kezdtem nevezni, és nagyobb szponzorációs dealeket kezdtem kötni. Korábban 10%-ot vettem a versenyjátékosokból, most 50%-ot. Ha elkezdesz ennyit költeni nevezési díjra, szép lassan mindent növelni kezdesz anyagi értelemben, kitolod a határokat. Ez az elérhető legjobb Rolex óra? Tök jó, megveszem, hiszen csak fél buy-in! Ez az oka, hogy nem akarok Vegasban ekkora versenyeket játszani. Amikor vége a vébének, mi lesz ezekkel a játékosokkal? Hogy térnek vissza az online játékokhoz? Hogy fognak beülni a szerdai esti online versenyekre, és koncentráltan játszani, miután két hónapig 25k-s versenyeken pókereztek?
Korábban sok High Rollereken pókerező játékost jelöltem meg rózsaszínnel, ami nálam azt jelenti, "top-top reg". De ezek a játékosok rengeteget romlottak az utóbbi időben. Nem azért, mert baj van a képességeikkel, hanem mert nem összeszedett a játékuk. Nem találnak többé kihívást az online versenyekben. Rendszeresen ellőnek 300 ezer dollárt nevezési díjra a 100 ezres versenyeken. Ezek után viszont a kisebb versenyek nem jelentenek presztízst számukra. Nagy kihívás a High Roller játékosoknak, hogy olyan komolyan vegyék az online pókert, mint korábban. Néhány éve még ha elvesztettek $5.000-t egy vasárnapi sessionön, arra gondoltak, fenébe, ez rengeteg pénz.
Szerintem a High Roller játékosok legnagyobb kihívása, hogy képesek maradjanak téttől függetlenül jó játékra. Tudom, Timex például nagyon keményen dolgozik, hogy jó mid-stakes cash game játékossá váljon. Ez olyan dolog, amit tisztelek. De összességében sok High Roller játékos elveszíti a motivációját.
Mérges voltál, amiért megjelentek gondolataid a tornabeszámolóban?
Egyáltalán nem. Ha nem lettem volna érintett, csak a játék egy rajongója, és elolvasom, szerintem nagyon tetszett volna. Általánosságban ritka, hogy a pókeresek az érzéseikről írjanak. Én viszont szeretek erről írni. Azt akarom, hogy a befektetőim izgulhassanak értem. Néha elmondom, hogy sikerült végig az "A" játékomat hoznom, de azt is megírom, ha hibáztam.
Szeretem a póker emocionális oldalát. Én ilyen vagyok. Szeretek írni, újságíró is voltam, szeretem megosztani az érzéseim. Amikor végigjátszottam egy napot, legszívesebben elvonulok a hotelszobámban, ölembe kapom a laptopot, és írok. Azt hiszem, ilyenkor hatnak rám leginkább a játék érzelmei, és jól esik kiadni magamból, emellett szeretném legalább ilyenformán megőrizni.
A fent említett verseny 1. napján nagyon összeszedett voltam. Az első nevezési díjam AQ-val vesztettem el AJ ellen, preflop all-inben, van ilyen, egyáltalán nem okozott törést. Re-entry-ztem, és továbbra is jól játszottam. Aztán jött az utolsó parti, a legtöbben már elkezdték összepakolni a cuccaikat. Mindenki dobott előttem, nálam pedig királyok voltak kisvakban.
Alapvetően fel voltam készülve arra, hogy ha szükséges, eldobom a lapom, és jó stackkel megyek a 2. napra. Már láttam, amint dicsérgetem magam az esti bejegyzésemben, hiszen végig jól játszottam. Aztán jött néhány percnyi kihagyás. Riveren all-in kerültem a királyaimmal, és buktam. Elöntött a szomorúság. Nem voltam tilten, vagy ilyesmi, csak mély szomorúságot éreztem, olyat, amit pókerben korábban soha. Persze düh is volt bennem, úgy éreztem, én érdemeltem volna meg, hogy nyerjek. Ilyesmiket gondoltam: 'Nem fair, hogy ő nyert, hiszen én rengeteg energiát ölök a játékom fejlesztésébe, ő meg nem. Én heti hatszor grindolok online, ő meg alig játszik". Csomó ilyen gondolat cikázott a fejemben.
A világ legjobbjai ellen pókereztem, a legnagyobb nevezési díj mellett, amit valaha kifizettem, és szomorúan, leverten, depressziósan kullogtam haza. Hát mi szükségem van erre? Én heti hat napot pókerezem, a $109 tornákból érkezik a betevőm. A High Rollerek viszont nem nekem valók.
Nem lehet, hogy téged is az egó befolyásol, emiatt voltál ennyire csalódott?
De, biztos benne van. Nézzük például a focit. Sokat játszottam fiatalabb koromban, és ott aztán tényleg jelen van az egó. Tulajdonképpen azért játszol, hogy végül a csapattársaid azt mondják, mekkora király vagy. Ha kikaptok, még ha tudod is, hogy rosszul játszottál, gyakran a többiekre fogod, ahelyett, hogy azt mondanád, te voltál béna. Így van ez a pókerben is. Úgy éreztem, hogy jól játszottam, kevés hibát követtem el, mégis, ha visszanézek a dologra, azt látom, hogy kidobtam 50 ezer eurót az ablakon. Nagy stackkel akartam befejezni a napot, ezt meg akartam írni, azt akartam, hogy az emberek azt mondják, milyen jól játszottam, milyen jó játékos vagyok. Hiszen én is így teszek... Ha látom Timexet, hogy nagy stackkel zár egy napot, rögtön arra gondolok, mekkora játékos ez a srác. Viszont ha 10 órát tanulsz minden nap, jól játszol egész héten, de veszítesz, még ha tudod is legbelül, hogy jól játszottál, úgy fogod gondolni, ez nem elég. Azt akarod, hogy mások is jónak tartsanak, és pókerezhetsz akármilyen jól, ha nem nyersz, ez nem fog megtörténni.
Gondolom, vannak olyan bosszantó játékosok is, akik egyáltalán nem teszik bele a megfelelő mennyiségű munkát a játékukba, mégis nyernek, tisztelik őket...
Több olyan srác van, akik lejátszottak már vagy 50 High Rollert, és bár közismert, hogy keveset foglalkoznak a játékukkal, nagyszerűen futnak. Ez erősíti bennük, hogy nincs szükségük tanulásra. Ettől függetlenül nem pókereznek optimálisan, nagy hibákat is elkövetnek. Mielőtt beneveztem az első 25 ezres versenyemre, sok High Rollert megnéztem a Youtube-on. Kijegyzeteltem a játékosokat, a stílusukat, a hibáikat. Elég sok jegyzet összegyűlt. Bizonyos játékosok bizonyos line-jai rendszeresen rosszak, ugyanazokat a hibákat követik el versenyről versenyre. Nagy önbizalmat adott, amikor kielemeztem néhány klasszis leosztását, és rájöttem, hogy közel sem jó, amit csinálnak. Ilyenkor mindig megnéztem, én hogyan játszanám ugyanezt a spotot.
Én nem sorolom magam a világ legjobbjai közé, de keményen dolgozom, és tudom, holnap jobb játékos leszek, mint ma vagyok. Ha ezt nem érezném többé, nagyon aggódnék. De a póker nem mindig a kemény munkát jutalmazza.
Híreinket a Póker Akadémia hivatalos Facebook-oldalán is megtalálhatod
