Mint arról beszámoltunk, 35 éves korában elhunyt az online MTT műfaj egyik legendás alakja, Chad Batista, azaz lilholdem954. A floridai kártyás az "online poker boom" idején vált ismert játékossá, és haláláig az elitjátékosok között tartották számon. 2007 augusztusában az online MTT világranglista éllovasa volt, kisebb megszakításokkal egészen 2008 júliusáig uralkodott. A Fekete Péntek után egy ideig Mexikóból pókerezett tovább.
A nehéz körülmények között felnövő, tragikus sorsú zseni életéről és haláláról az őt felnevelő nagynéni, Louise Batista nyilatkozott a CardPlayer magazin számára.
KÉP
Hogyan hatott a Fekete Péntek Chad életére?
Nagyon rosszul élte meg. Akkoriban Floridában lakott a család, Chad pedig Las Vegasban élt. Számunkra úgy tűnt, sosem lett a régi a Fekete Péntek után. Nem tudta elfogadni, hogy ahhoz, hogy a korábbi szinten folytassa a játékot, vagy az élő játékokra kell váltania, vagy el kell hagynia az Egyesült Államokat. Ez utóbbi egyben azt is jelentette volna, hogy távol kerül a családjától, nem találkozhat velünk rendszeresen. Olyan volt ez az egész számára, mint amikor kirántják a szőnyeget az ember lába alól. Sosem gondolt arra, hogy ilyesmi megtörténhet. A Fekete Péntek mindenkit megviselt, akit érintett, de őt különösen, hiszen nem volt szakmája, amihez visszamehetett volna, a pókerre tette fel az életét, csak ehhez értett. Végül hazaköltözött Floridába egy évre, aztán úgy döntött, kiköltözik Mexikóba, mert a lehetőségekhez mérten közel volt, vezethetett, és a kutyáit is magával vihette. A kutyái nélkül soha nem ment sehová. Mexikó mégis maga a pokol lett számára.
Miért nem szeretett ott lenni?
Mexikó egyáltalán nem jó hely. Egy korrupt ország, az utcákon pedig nincs biztonságban egy 50 kilós, kiskutyákkal sétálgató srác, mint amilyen ő is volt. Céltáblát jelentett. Végül amilyen gyorsan csak tudott, elköltözött onnan.
Mi történt Mexikó után?
A kaliforniai Oceanside-ra költözött, és egy ideig ott maradt, ekkoriban a Commerce kaszinóban pókerezett. Körülbelül öt hónapig maradt a városban, aztán visszament Vegasba. Az összes cuccát egy raktárban tartotta.
Ez a sok, gyakori költözés összfüggésben állt a depressziójával?
Igen, egyértelműen. Mexikó nem volt neki való, a hazatérés után pedig az élő játékokban nem találta a helyét. Nem szerette, ha tömeg veszi körül, sosem vágyott hírnévre, nem azért pókerezett. Chad a családjával szeretett volna élni, egy időre ki is költöztünk hozzá Vegasba. Aztán Hendersonba mentünk. Igazából az együttélés is nehéz volt. Több felnőtt élt egy fedél alatt, mindenkinek megvolt a véleménye a dolgokról, Chad pedig szeszélyes alkat volt, sokszor alakult ki konfliktus. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk Floridába, Chad pedig a saját útját járta.
Mennyi pénze ragadt bent termekben a Fekete Péntek idején?
Rengeteg pénze odalett. Chadnek nem volt türelme ahhoz, hogy harcoljon érte, megpróbálja visszaszerezni. Ez az én feladatom lett. Rengeteg dokumentumot kellett összegyűjteni, illetve megállapodásokat kellett kötni, mert nem tudtuk egyértelműen bizonyítani, mennyi pénz volt a számláján. Végül csak bizonyos százalékát kapta vissza a pénzének, de nem tudtunk mit tenni, elfogadtuk, amit adtak. Erre is sokat kellett várni, de szerencsére a megélhetése nem forgott veszélyben.
A póker hogyan hatott rá?
Chad bármihez kezdett, az jól ment neki. Gyerekként ügyesen fociziott, és kevesen tudják, de remek bowling játékos volt. A biliárd is nagyon ment neki. A gimnázium alatt már a felnőtt mezőnyben bowlingozott, ami aztán ahhoz vezetett, hogy otthagyta az iskolát. Folyamatosan versenyeken indult, egész éjszaka játszott, és hiába próbálkoztunk bármivel, nem akart iskolába járni, nem tudtul lebeszélni róla, hogy otthagyja. Aztán jött a póker, és a bowling háttérbe szorult. Chad nem tudott veszíteni, még a 2. helyezéssel sem tudott megbékélni. Mindig nyerni akart. Agresszív játékstílusa volt, hiszen mindig a győzelemre hajtott, és tudta, hogy ehhez kockáztatnia kell, sosem félt a kieséstől. Sosem remegett meg, ha úgy gondolta, hogy meg kell adnia, akkor megadott. Igazi szenvedély volt számára a játék. Nagy erőssége volt az ellenfelek readelése. Valahogy mindig kitalálta, mi van náluk, és többnyire úgy vitte el a kasszákat, hogy nem volt hozzá lapja.
Ha a játékostársak jobban odafigyelnek rá, másképp alakultak volna a dolgok?
Nem, nem hiszem, hogy bármin változtatott volna. Chad a saját törvényei szerint élte az életét. Sosem érdekelte, hogy mondjuk karkötőt nyerjen. Neki ez a játékról szólt, és persze a pénzről, nyereményekről. A címek nem érdekelték. Nem szeretett középpontban lenni. Volt egy nagy versenye, ahol miután alkut kötöttek a heads-upban, szándékosan második lett, mert nem akarta, hogy rá irányuljon a figyelem.
Beszélnél egy kicsit a Chad életét kísérő árnyékos dolgokról?
Sajnos nem úgy nőtt fel, ahogy egy gyereknek fel kellene nőnie. Nem voltak szülei, nem volt szép ház, fehér kerítéssel. A nővérem is kábítószer- és alkoholproblémákkal küzdött. Amikor a nővérem meghalt, akkor került hozzám Chad véglegesen, és igyekeztem legjobb tudásom szerint felnevelni két gyermekem mellett, de nem volt könnyű. Chad sosem tudta feldolgozni azokat a szörnyűségeket, amik vele történtek. Mindig volt egy sötét oldala a lelkének. Aztán jött a póker. Mondtam neki, hogy ez túl nehéz szakma számára. Ha valaki hajlamos a depresszióra, akkor a pókerrel járó magaslatok és mélységek jobban megviselik. Egy pókeresnek nagyon erősnek kell lennie lelkileg, csak így lehet a rossz szériákat problémamentesen átvészelni. Nem lehet mindig nyerni, ez nem az a játék. Végül az egész élete egy érzelmi hullámvasúttá vált.
Az utolsó időkben is szerette a játékot?
Az egyik utolsó beszélgetésünk témája is a póker volt. Arról mesélt, hogy Arizónába utazik egy versenyre, és hogy meg kell oldania a kutyák szállítását. Az online játékot mindig nagyon szerette, az élőt meg nem annyira. Azt hiszem, összességében már nem tette boldoggá a játék az utolsó időkben, de tudta, hogy az ő választása volt ez az út. Mi máshoz kezdhetett volna? Voltak olyan napok, amikor alig várta, hogy játszhasson, de olyanok is, amikor beszélni sem akart róla.
Sok pletyka kering a haláláról az interneten. Képes beszélni erről? Esetleg tisztázhatná a dolgokat.
Két dolgot szeretnék tisztázni. Chad sosem ült börtönben. Valóban volt egy letartóztatása, de sosem került börtönbe. Illetve nem hetedikesként hagyta ott az iskolát, hanem tizenegyedikesként. Ezek rengeteg helyen tévesen jelentek meg. És a haláláról... A halálához máj- és veseelégtelenség vezetett. Rosszul lett, elájult, elesett, és beverte a fejét. Az ütéstől bevérzés keletkezett az agyában. A máj- és veseelégtelenséget a túlzott alkoholfogyasztás okozta. Vékony, alacsony fiú volt, aki sosem edzett, és a szervezete egyszerűen nem bírta, megadta magát. Nem akart orvoshoz fordulni, segítséget elfogadni. Ennek ellenére évekig próbáltunk segíteni. Sosem volt hajlandó arra, hogy gyógyszert szedjen. A saját szabályai szerint élt, és az alkoholhoz menekült a lelki problémák elől. Az alkohol pedig felemésztette. Chadre nagyon sokan felnéznek, és ha az, amit elmondtam, csak egy embernek is megmenti az életét, csak egy ember is úgy gondolja, hogy emiatt leteszi a poharat, akkor már megérte beszélnem erről.
Mit gondolsz, a pókerközösség hogyan őrzi őt meg az emlékezetében?
Én és a család elsősorban azt szeretnénk, ha arra a fiatal, élesnyelvű, agresszív stílusban pókerező Chadre emlékeznének, akinek aranyból volt a szíve. Igazi egyéniség volt, mindenkire hatott valahogyan. Nagyon sokan szerették, és persze olyanok is akadtak, akik utálták. A kettő között azonban nem volt átmenet.
Mint arról beszámoltunk, 35 éves korában elhunyt az online MTT műfaj egyik legendás alakja, Chad Batista, azaz lilholdem954. A floridai kártyás az "online poker boom" idején vált ismert játékossá, és haláláig az elitjátékosok között tartották számon. 2007 augusztusában az online MTT világranglista éllovasa volt, kisebb megszakításokkal egészen 2008 júliusáig uralkodott. A Fekete Péntek után egy ideig Mexikóból pókerezett tovább.
A nehéz körülmények között felnövő, tragikus sorsú zseni életéről és haláláról az őt felnevelő nagynéni, Louise Batista nyilatkozott a CardPlayer magazin számára.
Chad "lilholdem954" Batista
Hogyan hatott a Fekete Péntek Chad életére?
Nagyon rosszul élte meg. Akkoriban Floridában lakott a család, Chad pedig Las Vegasban élt. Számunkra úgy tűnt, sosem lett a régi a Fekete Péntek után. Nem tudta elfogadni, hogy ahhoz, hogy a korábbi szinten folytassa a játékot, vagy az élő játékokra kell váltania, vagy el kell hagynia az Egyesült Államokat. Ez utóbbi egyben azt is jelentette volna, hogy távol kerül a családjától, nem találkozhat velünk rendszeresen. Olyan volt ez az egész számára, mint amikor kirántják a szőnyeget az ember lába alól.
Sosem gondolt arra, hogy ilyesmi megtörténhet. A Fekete Péntek mindenkit megviselt, akit érintett, de őt különösen, hiszen nem volt szakmája, amihez visszamehetett volna, a pókerre tette fel az életét, csak ehhez értett. Végül hazaköltözött Floridába egy évre, aztán úgy döntött, kiköltözik Mexikóba, mert a lehetőségekhez mérten közel volt, vezethetett, és a kutyáit is magával vihette. A kutyái nélkül soha nem ment sehová. Mexikó mégis maga a pokol lett számára.
Miért nem szeretett ott lenni?
Mexikó egyáltalán nem jó hely. Egy korrupt ország, az utcákon pedig nincs biztonságban egy 50 kilós, kiskutyákkal sétálgató srác, mint amilyen ő is volt. Céltáblát jelentett. Végül amilyen gyorsan csak tudott, elköltözött onnan.
Mi történt Mexikó után?
A kaliforniai Oceanside-ra költözött, és egy ideig ott maradt, ekkoriban a Commerce kaszinóban pókerezett. Körülbelül öt hónapig maradt a városban, aztán visszament Vegasba. Az összes cuccát egy raktárban tartotta.
Ez a sok, gyakori költözés összfüggésben állt a depressziójával?
Igen, egyértelműen. Mexikó nem volt neki való, a hazatérés után pedig az élő játékokban nem találta a helyét. Nem szerette, ha tömeg veszi körül, sosem vágyott hírnévre, nem azért pókerezett. Chad a családjával szeretett volna élni, egy időre ki is költöztünk hozzá Vegasba. Aztán Hendersonba mentünk. Igazából az együttélés is nehéz volt. Több felnőtt élt egy fedél alatt, mindenkinek megvolt a véleménye a dolgokról, Chad pedig szeszélyes alkat volt, sokszor alakult ki konfliktus. Végül úgy döntöttünk, visszamegyünk Floridába, Chad pedig a saját útját járta.
Mennyi pénze ragadt bent termekben a Fekete Péntek idején?
Rengeteg pénze odalett. Chadnek nem volt türelme ahhoz, hogy harcoljon érte, megpróbálja visszaszerezni. Ez az én feladatom lett. Rengeteg dokumentumot kellett összegyűjteni, illetve megállapodásokat kellett kötni, mert nem tudtuk egyértelműen bizonyítani, mennyi pénz volt a számláján. Végül csak bizonyos százalékát kapta vissza a pénzének, de nem tudtunk mit tenni, elfogadtuk, amit adtak. Erre is sokat kellett várni, de szerencsére a megélhetése nem forgott veszélyben.
A póker hogyan hatott rá?
Chad bármibe kezdett, az jól ment neki. Gyerekként ügyesen fociziott, és kevesen tudják, de remek bowling játékos volt. A biliárd is nagyon ment neki. A gimnázium alatt már a felnőtt mezőnyben bowlingozott, ami aztán ahhoz vezetett, hogy otthagyta az iskolát. Folyamatosan versenyeken indult, egész éjszaka játszott, és hiába próbálkoztunk bármivel, nem akart iskolába járni, egyszerűen nem tudtuk lebeszélni róla, hogy otthagyja. Aztán jött a póker, és a bowling háttérbe szorult. Chad nem tudott veszíteni, még a 2. helyezéssel sem tudott megbékélni. Mindig nyerni akart. Agresszív játékstílusa volt, hiszen mindig a győzelemre hajtott, és tudta, hogy ehhez kockáztatnia kell, sosem félt a kieséstől. Sosem remegett meg, ha úgy gondolta, hogy meg kell adnia, akkor megadott. Igazi szenvedély volt számára a játék. Nagy erőssége volt az ellenfelek readelése. Valahogy mindig kitalálta, mi van náluk, és többnyire úgy vitte el a kasszákat, hogy nem volt hozzá lapja.
Ha a játékostársak jobban odafigyelnek rá, másképp alakultak volna a dolgok?
Nem, nem hiszem, hogy bármin változtatott volna. Chad a saját törvényei szerint élte az életét. Sosem érdekelte, hogy mondjuk karkötőt nyerjen. Neki ez a játékról szólt, és persze a pénzről, nyereményekről. A címek nem érdekelték. Nem szeretett középpontban lenni. Volt egy nagy versenye, ahol miután alkut kötöttek a heads-upban, szándékosan második lett, mert nem akarta, hogy rá irányuljon a figyelem.
Beszélnél egy kicsit a Chad életét kísérő árnyékos dolgokról?
Sajnos nem úgy nőtt fel, ahogy egy gyereknek fel kellene nőnie. Nem voltak szülei, nem volt szép ház, fehér kerítéssel. A nővérem is kábítószer- és alkoholproblémákkal küzdött. Amikor a nővérem meghalt, akkor került hozzám Chad véglegesen, és igyekeztem legjobb tudásom szerint felnevelni két gyermekem mellett, de nem volt könnyű. Chad sosem tudta feldolgozni azokat a szörnyűségeket, amik vele történtek. Mindig volt egy sötét oldala a lelkének. Aztán jött a póker. Mondtam neki, hogy ez túl nehéz szakma számára. Ha valaki hajlamos a depresszióra, akkor a pókerrel járó magaslatok és mélységek jobban megviselik. Egy pókeresnek nagyon erősnek kell lennie lelkileg, csak így lehet a rossz szériákat problémamentesen átvészelni. Nem lehet mindig nyerni, ez nem az a játék. Végül az egész élete egy érzelmi hullámvasúttá vált.
Az utolsó időkben is szerette a játékot?
Az egyik utolsó beszélgetésünk témája is a póker volt. Arról mesélt, hogy Arizónába utazik egy versenyre, és hogy meg kell oldania a kutyák szállítását. Az online játékot mindig nagyon szerette, az élőt meg nem annyira. Azt hiszem, összességében már nem tette boldoggá a játék az utolsó időkben, de tudta, hogy az ő választása volt ez az út. Mi máshoz kezdhetett volna? Voltak olyan napok, amikor alig várta, hogy játszhasson, de olyanok is, amikor beszélni sem akart róla.
Sok pletyka kering a haláláról az interneten. Képes beszélni erről? Esetleg tisztázhatná a dolgokat.
Két dolgot szeretnék tisztázni. Chad sosem ült börtönben. Valóban volt egy letartóztatása, de sosem került börtönbe. Illetve nem hetedikesként hagyta ott az iskolát, hanem tizenegyedikesként. Ezek rengeteg helyen tévesen jelentek meg. És a haláláról... A halálához máj- és veseelégtelenség vezetett. Rosszul lett, elájult, elesett, és beverte a fejét. Az ütéstől bevérzés keletkezett az agyában. A máj- és veseelégtelenséget a túlzott alkoholfogyasztás okozta. Vékony, alacsony fiú volt, aki sosem edzett, és a szervezete egyszerűen nem bírta, megadta magát. Nem akart orvoshoz fordulni, segítséget elfogadni. Ennek ellenére évekig próbáltunk segíteni. Sosem volt hajlandó arra, hogy gyógyszert szedjen. A saját szabályai szerint élt, és az alkoholhoz menekült a lelki problémák elől. Az alkohol pedig felemésztette. Chadre nagyon sokan felnéznek, és ha az, amit elmondtam, csak egy embernek is megmenti az életét, csak egy ember is úgy gondolja, hogy emiatt leteszi a poharat, akkor már megérte beszélnem erről.
Mit gondolsz, a pókerközösség hogyan őrzi őt meg az emlékezetében?
Én és a család elsősorban azt szeretnénk, ha arra a fiatal, élesnyelvű, agresszív stílusban pókerező Chadre emlékeznének, akinek aranyból volt a szíve. Igazi egyéniség volt, mindenkire hatott valahogyan. Nagyon sokan szerették, és persze olyanok is akadtak, akik utálták. A kettő között azonban nem volt átmenet.
