A pókeres élet, az élő pókeres éjszaka, illetve ennek a világnak a mély ismerete igazán jó alapot jelent egy könyv megírásához. A nagy nyereségek és veszteségek azonnal kirajzolják, ki milyen ember, ki milyen vérmérséklettel rendelkezik. A pókertermeknek saját, semmihez sem hasolítható hangulatuk van, valósággal tapintható a koncentráció, a feszültség, az öröm vagy éppen a csalódottság, harag a levegőben.
Gál Péter nagyon jól ismeri ezt a világot, 12 évig dolgozott pókertermekben. Ennek az időszaknak az élményanyagát foglalta össze most megjelent könyvében, az Éjjeli Pókerarcaimban. Egy olyan könyv kerülhet az olvasó kezébe, amely bemutatja a magyar pókertermek hangulatát, az élő póker karaktereit, köztük olyan játékosokat, akiket valószínűleg sokan ismernek közösségünkből is.
Gál Péterrel, az Éjjeli Pókerarcaim szerzőjével beszélgettünk.
Mielőtt rátérnénk a könyvre, beszélgessünk egy kicsit Gál Péterről. Bár sok pókeres ismer, biztosan vannak olyanok is a közösségünkben, akik még nem hallottak rólad. A legtöbben a pécsi Fordanból ismerhetnek, ahol szakmai vezető managerként dolgoztál. Mikor és hogyan csöppentél bele a pókerbe, illetve hogyan alakult a karriered a póker hátországában?
2006-ban, a hazai pókeres élet hajnalán kerültem kapcsolatba először a pókerrel. Nagyjából ekkor kezdődtek Korda Gyuri bácsi tévés pókerközvetítései. Én is innen kaptam hozzá kedvet. Szekszárdon, sörözőkben, baráti társaságokban kezdtük kipróbálni a játékot, hogy nekünk hogyan is megy az, amit a tévében láttunk. Aztán egy jó barátom szólt, hogy nyitnak egy termet Szekszárdi Póker Sportegyesületként, és mehetnék oda osztani. Később úgy alakult az életük a tulajdonosoknak, hogy mégsem fért bele az éjszakai életmód. Megvettem a termet.
Persze ne úgy képzeljétek el, mint valami hatalmas pókerkolosszust, picinyke terem volt mindössze négy asztallal és egy kis bárral a sarokban. Aztán jött egy jobb lehetőség: egy helyi vállalkozó megvásárolt egy éjszakai clubot, és átalakította gyönyörű pókerteremmé. Megkeresett, hogy csináljuk együtt. Nem volt egyszerű a döntés, de belementem. Később egy másik clubban voltam üzlettárs, de aztán jött a pókertörvény, ezért 2010. augusztusától a Fordan Poker Club csapatába "igazoltam".
2006-2010 között Szekszárdon minden szakmai dolog az én kezemben volt. A vezetői karrierem kezdeti szakasza a próbálkozásokból, kísérletezésekből állt. Persze akkor még könnyű helyzetben voltam, voltunk, mivel szinte mindenki pókerezni akart, és nagyon sokan jelentős pénzeket tudtak a szenvedélyükre áldozni.
Aztán 2010-ben Pécsre kerültem, ahol a tulajdonos nem csak szimpatikus volt, hanem okos is. Összeszedte a környék legjobb csapatát! Profi és nagyon lelkes személyzet jött össze. A szakmai vezetés kezdetben az általam oly nagyra becsült kaposvári Topin kezében volt. Nyugodtan mondhatom, hogy amit pókerszervezés terén tudok, annak legnagyobb részét tőle lestem el, tanultam meg. Köszönet neki ezért itt is!
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy valamit jól csináltam, jól csináltunk, ugyanis 8 évig vezettem nyereségesen a pécsi termet. Abban az időben, amikor a nyíló pókertermek nagyjából egy éven belül bezártak… Persze több induló pókerteremnek segítettünk, segítettem. A nyitásban és a szakmai részekben egyaránt. A zalaegerszegi No Limit Club nyitónapján például még dolgoztam is náluk, örök emlék marad, nagyon jó volt a csapat és nagyon jó volt a vezetés!
Feltételezzük, nem kerülhetted el, hogy a póker játékosként is beszippantson. Milyen tétekig jutottál, milyen játékokban mozogsz leginkább otthonosan?
Jól látod, anno senki sem úgy lett osztó, vagy teremvezető, hogy ne a játékkal kezdte volna. Kezdetben az élő cash asztalok kacsájának szerepét töltöttem be, később, Topin keze alatt, egy pécsi backing csoportban casheztem. Ha jól emlékszem NL10, vagy talán NL20 volt a limit. Azonban már ekkor rájöttem, hogy a szervezés és a játék külön embert kíván. Így inkább csak kirándultam az online cash game területén, és ez sem tartott sokáig.
2016 környékén viszont előjött belőlem a játékéhség. Gyerekkori barátommal, Barbárral (online szaki07) minden pókeres dolgomat megbeszélem, ez egyébként a mai napig így van. Vele kezdtük anno a pókeres életet. Ő a profi játék felé ment el, én a szervezés felé. Jelenleg is a ProPokerBacking csoport tagja. Szóval nekiszegeztem a kérdést, hogy szerinte mit kellene játszanom, ami nem eszik meg sok időt, mert az nekem nincs, de azért a nyerés és szórakozás iránti vágyam is kielégíti. A Spin&Go-t javasolta. Neki is álltam, $3-on a PokerStarson. Nagyjából egy év leforgása alatt, $100-ból, szépen összenyertem $3500-t. Valószínűleg sok upswing is volt benne. Kábé úgy tekintettem a Spinre, mint egy számítógépes játékra, ahol szinteket kell lépni, egyre magasabb szintű pályákra kell eljutni. Minden egész $100 elhagyása egy következő pálya volt… :)
Így szórakoztattam magam, és egészen szép pénzt nyeregettem. Később viszont már úgy éreztem, ideje magasabb tétre kacsintani. $7-ra, majd később $15-ra másztam fel, és azóta is ott játszogatok. Mostanság a spanyol oldalon vagyok inkább jelen. Havi átlag 1000-1300 db megy le, kényelmesen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy most is szórakozás az egész… Néha szörnyen tiltes tudok lenni... Egy időben talán a kínai egérgyártók belőlem éltek. :)
Bár vannak megrögzött online játékosok, akik nem szívesen mozdulnak el a monitor elől, az élő póker egyik szépsége éppen az, hogy itt aztán tényleg mindenki összefut, élő reg, online reg, amatőr, na meg persze mindenféle személyiségtípus, csendes, harsány, vagy akár balhés. Ebből adódóan biztos, hogy a 12 év alatt, amit a szakmában eltöltöttél, számos érdekes sztori tanúja voltál, számos érdekes karaktert megismertél. Hogyan jött az ötlet, hogy könyvben foglald össze az élményeid? Miért volt fontos számodra, hogy megírd ezeket a történeteket?
A hajnali cash asztaloknál a csapat hangulatának javítása céljából mindig be-bedobtam egy régi, vicces sztorit. Persze csak amikor elfért, és a játékosok is vevők voltak rá. Nagyon jókat nevettünk ezeken! Mikor már körülbelül 10 éve dolgoztam a pókeres éjszakában, elgondolkodtam rajta, milyen kalandos élet ez, mennyi minden történt velem, és milyen jó lenne megörökíteni mindezt! Ehhez még hozzátartozik, hogy szeretek első lenni! Ilyen könyvet itthon még soha senki nem írt!
Aztán elfogyott a hirtelen jött lendület és motivació… Így végül csak 2019 januárjában írtam meg.
Ne lőjj le poént persze, de kedvcsinálóként mesélj egy kicsit arról, milyen történetek találhatók az Éjjeli Pókerarcaimban?
Van benne minden, ami játék, pókerszervezés és teremvezetés közben velem megtörtént a 12 év alatt. Írok osztókról, játékosokról, hajnali, vicces cash asztalokról, nagy csalásról, rendőrségi balhékról… Tényleg mindenről, és természetesen a legizgalmasabb történeteket szedtem össze! ;)
Egyelőre csak néhány részletet olvastam a könyvedből. Ezek nagyon szórakoztatóak, de talán egy kicsit sötét képet festenek az élő pókeres éjszakáról. Ahogy említetted, van minden, balhék, nehézfiúk, és a fegyverek is előkerülnek... Online játékosként kérdezem, valóban ilyen a pókeres éjszaka?
A könyvemhez, végtelenül megtisztelő módon, Botond Bazsi írta az egyik ajánlót. Ő persze emiatt elolvasta a kéziratot, és beszélgettem vele pont erről a kérdésről akkoriban. Elmondta, hogy szerinte azért messze nem ilyen "sötét" a pókeres éjszaka, mint ahogyan a könyvem alapján érezhető. Ezzel egyet is értek. De! A Fordan Pokerben az ott eltöltött 8 évem alatt kábé 5-6 balhé volt, a többi nap minden ilyesmi nélkül telt el. Költői a kérdés, egy olvasónak mi lesz izgalmasabb, ha a 2842 balhémentes napról írok, vagy ha arról a 6 balhésról?
Kezeljük inkább úgy a könyvet, hogy egy régi pókerszervező 12 év során összegyűlt izgalmas történeteinek a gyűjteménye. Nem azt vállaltam, hogy a póker népszerűsítése céljából írok könyvet, hanem azt, hogy egy olyan könyvet írok, aminek az olvasása szórakoztó lesz!
A kérdésedre a válaszom tehát, nem, nem ilyen "sötét" a pókeres éjszaka. Sőt, meg kell, hogy jegyezzem: véleményem szerint minden szervezőnek az egyik legfontosabb feladata lenne, hogy biztonságos, nyugis, jó légkört teremtsen, mikor játékot szervez! Ma Magyarországon az élő játékosok túlnyomó többsége hobbista, akinek a játék élvezete talán fontosabb is, mint maga a pénznyeremény. Szerintem.
Egy beszélgetésünk során említetted, hogy talán az volt a legnehezebb része a könyv megírásának, hogy mindenképpen őszinte akartál lenni, ebből adódóan viszont nehéz volt elkerülni, hogy ne válts ki sértődést, haragot. Hogy érzed, milyen lett a könyv ilyen szempontból? Valós neveken, beceneveken szerepelnek a játékosok? Egyáltalán minden megtörtént, vagy a fikció is teret kapot?
Érzékeny téma ez számomra. Vékony jég. Akadtak komoly gondjaim is az éjszakában… Ezeknek az elintézése hol békésen, hol kevésbé békésen sikerült. Volt életveszélyes fenyegetés, sok álmatlan éjszaka. Nem akarom túldramatizálni a dolgokat, nem vagyok egy félős gyerek, de sokszor tényleg nem volt egyszerű. És jobb volt félni, mint megijedni… Ha ezeket a sztorikat teljesen kihagyom a könyvből, akkor nem lett volna kerek a mű.
Úgy kellett megírnom, hogy régi sebeket már ne tépjek fel. Tudod, az okos ember tudja, mikor kell földet szórni a parázsra… Pont emiatt mindenki csak keresztnévvel vagy becenévvel szerepel a könyvben, és ha valakit picit is neccesebbnek éreztem, teljesen megváltoztattam a nevét.
Hogy is van a mondás? Mindennemű egyezés csak a véletlen műve. :) Sok fikció nincs benne, pusztán néhol kicsit színesebbé tettem egy-egy sztorit.
Mekkora munka volt 12 év élményanyagának a megírása? Mennyi idő alatt született meg a könyv, és hogyan néztek ki a napjaid íróként?
Sosem tanultam az írást. Semmi ilyesmit. "Mindössze" szeretek olvasni. Minden reggelem egy óra szakmai, vagy motivációs anyag olvasásával indul, majd este, általában lefekvés előtt is olvasok, ekkor már inkább regényt. Ez havi két-három könyv elfogyasztását jelenti. Ennyi az írással kapcsolatos "szakmai hátterem".
Mindezek tükrében azt mondhatom, hogy hatalmas munka volt! Ahogy már mondtam, 2016-ban álltam neki először az írásnak. Nagyjából 50-60 oldalig jutottam. Aztán elfogyott a lendület, elfogyott a motiváció… És kicsit bekerült az asztal mélyére, vagyis pihent a laptopomon. 2018. novemberében, amikor a Fordan Pokertől távoztam, akkor viszont biztos voltam benne, hogy az első dolgaim között lesz a könyvet befejezni. A december bulikkal, családozással, ünnepekkel telt. Januárban viszont nekifeküdtem, és február 1-re kész volt a kézirat! Nagyon sok olyan nap volt, amikor reggel 6-kor keltem, és délig folyamatosan írtam.
Még meg sem jelent, de máris nagy visszhangot kapott a könyv, hiszen, mondjuk ki, egy hiánypótló alkotás, az első magyar szerző által jegyzett pókeres könyv született meg neked köszönhetően. Aki már olvasta, szinte kivétel nélkül dicséri. Hogyan éled meg, hogy ennyire előtérbe kerültél?
Picit messzebbről indítom a választ. Pókertermet vezetni csakis úgy lehet, legalábbis szerintem, ha a játékosoknak adni akarsz. Kevés ember fog pénzt nyerve távozni. Azoknak, akik nem nyernek, élményt kell, hogy adj, hogy legközelebb is visszajöjjenek. A függő játékosokat tegyük most félre... Egy jó szó, egy beszélgetés, egy üveg bor, egy csoki az otthon váró gyereknek… Általában ezek magamtól jöttek, nem pedig a cél, azaz a cég érdekében. Egyszerűen törekedtem arra, hogy jó szájízzel távozzanak a játékosok. És talán emiatt is, bátran mondhatom, hogy nagyon sokan megkedveltek, és kedvelnek a mai napig is. Pozitív személyiség vagyok, és szerettem mindig is előtérben lenni.
A könyvem kapcsán árad az extra szeretet, extra érdeklődés. Ez nagyon jó érzés! Nem kell ezt máshogy megélni, egyszerűen csak élvezni kell! Mindenkinek őszintén kívánom, hogy az életben valamilyen formában legyen ilyenben része!
Maradtak még benned történetek? Esetleg számíthatunk további könyvekre tőled? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Történetek maradtak, sőt, olyanok is, amiket ki kellett vegyek a jogi problémák miatt. Sajnos mindig akad irigy ember, mindig lesz olyan, aki a dögöljön meg a szomszéd lova is elvet vallja…
A bátyám Pécsen a bűntetőjogi tanszéket vezeti, professzor, mellette Budapesten van ügyvédi irodája. Neki is átküldtem a kéziratot, hogy tüzetesen vizsgálja át. Miután megtette, leültem vele, és néhány fejezetet kihúztunk. Ezek a sztorik azonban pár év múlva már kiadhatóvá válnak, így nincs kizárva, hogy megjelenik majd egy bővített kiadás is. Természetesen minden attól függ, milyen lesz az első kiadás visszhangja.
Van egy másik könyvre vonatkozó ötletem is, azonban többet egyelőre nem szeretnék elárulni erről. Mindent a maga idejében. Legyen elég annyi, hogy ez is biztosan egy hiánypótló írás lesz! Nagyon szeretem a Karácsonyt, úgyhogy ha minden jól alakul, akkor a fa alá tud majd kerülni. :)
Végezetül mesélj egy kicsit Gál Péterről, a magánemberről...
Nehéz kérdés, mármint az a nehéz, hogy mit is tegyek bele pár mondatba. A pókeres éjszakának búcsút intve saját vállalkozás felé indulok el. Rendezvényszervezés, borvacsorák, ilyesmik vannak tervben. Mindig is szerettem a több lábon állást, nem szeretek senkitől sem függeni, és ez a jövőben sem lesz másképp. Hozzátéve, hogy a pécsi vezetésnek, tulajdonsoknak nagyon sokat köszönhetek természetesen!
Hiszek a holtig tartó tanulásban. Folyamatosan képzésekre járok. A következő ilyen képzés a KÖNYV 2019 Konferencia lesz május végén, ami a könyvkiadásról, könyveladásól szól.
Imádok utazni! Hiszem, hogy csakis akkor tudsz értékesen dolgozni, ha mellette időt szentelsz a kikapcsolódásra is. Lehet ez több hetes nyaralás, pár napos wellness, vagy akár egy baráti sörözős délután...
Újra látogatom az edzőtermet, illetve újra hódolok régi nagy hobbimnak, a sakknak! A Decs 1990 SE csapatát erősítem az NB II-ben.
Végül, de korántsem utolsó sorban a családalapítás lesz célkeresztben a közeljövőben. Az éjszakázás mellett ezt eddig nem akartam, pláne nem sok kilóméterre az otthonomtól… Most azonban minden lehetőség adott. Gyönyörű mennyasszonyom van, immáron 11 éve együtt vagyunk. Judit minden nyűgöm elviseli, fantasztikus nő! Lagzi, gyerek, öröm, boldogság, ezek vannak tervben! :) Merjünk, nevessünk, szeressünk! Másképp nem is lehet élni.
Sok sikert kívánunk a terveidhez, a könyvhöz és köszönjük az interjút!
Én is nagyon köszönöm Neked, Nektek! Végszóként, egy kicsit sem bújtatott reklám formájában, hadd említsem meg, hogy a www.ejjelipokerarcaim.hu weboldalon tudod megrendelni a könyvem. Nyitott vagyok PokerStarsos fizetésre is! ;)
Gál Péter nagyon jól ismeri ezt a világot, 12 évig dolgozott pókertermekben. Ennek az időszaknak az élményanyagát foglalta össze most megjelent könyvében, az Éjjeli Pókerarcaimban. Egy olyan könyv kerülhet az olvasó kezébe, amely bemutatja a magyar pókertermek hangulatát, az élő póker karaktereit, köztük olyan játékosokat, akiket valószínűleg sokan ismernek közösségünkből is.
Gál Péterrel, az Éjjeli Pókerarcaim szerzőjével beszélgettünk.
Mielőtt rátérnénk a könyvre, beszélgessünk egy kicsit Gál Péterről. Bár sok pókeres ismer, biztosan vannak olyanok is a közösségünkben, akik még nem hallottak rólad. A legtöbben a pécsi Fordanból ismerhetnek, ahol szakmai vezető managerként dolgoztál. Mikor és hogyan csöppentél bele a pókerbe, illetve hogyan alakult a karriered a póker hátországában?
2006-ban, a hazai pókeres élet hajnalán kerültem kapcsolatba először a pókerrel. Nagyjából ekkor kezdődtek Korda Gyuri bácsi tévés pókerközvetítései. Én is innen kaptam hozzá kedvet. Szekszárdon, sörözőkben, baráti társaságokban kezdtük kipróbálni a játékot, hogy nekünk hogyan is megy az, amit a tévében láttunk. Aztán egy jó barátom szólt, hogy nyitnak egy termet Szekszárdi Póker Sportegyesületként, és mehetnék oda osztani. Később úgy alakult az életük a tulajdonosoknak, hogy mégsem fért bele az éjszakai életmód. Megvettem a termet.
Persze ne úgy képzeljétek el, mint valami hatalmas pókerkolosszust, picinyke terem volt mindössze négy asztallal és egy kis bárral a sarokban. Aztán jött egy jobb lehetőség: egy helyi vállalkozó megvásárolt egy éjszakai clubot, és átalakította gyönyörű pókerteremmé. Megkeresett, hogy csináljuk együtt. Nem volt egyszerű a döntés, de belementem. Később egy másik clubban voltam üzlettárs, de aztán jött a pókertörvény, ezért 2010. augusztusától a Fordan Poker Club csapatába "igazoltam".
2006-2010 között Szekszárdon minden szakmai dolog az én kezemben volt. A vezetői karrierem kezdeti szakasza a próbálkozásokból, kísérletezésekből állt. Persze akkor még könnyű helyzetben voltam, voltunk, mivel szinte mindenki pókerezni akart, és nagyon sokan jelentős pénzeket tudtak a szenvedélyükre áldozni.
Aztán 2010-ben Pécsre kerültem, ahol a tulajdonos nem csak szimpatikus volt, hanem okos is. Összeszedte a környék legjobb csapatát! Profi és nagyon lelkes személyzet jött össze. A szakmai vezetés kezdetben az általam oly nagyra becsült kaposvári Topin kezében volt. Nyugodtan mondhatom, hogy amit pókerszervezés terén tudok, annak legnagyobb részét tőle lestem el, tanultam meg. Köszönet neki ezért itt is!
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy valamit jól csináltam, jól csináltunk, ugyanis 8 évig vezettem nyereségesen a pécsi termet. Abban az időben, amikor a nyíló pókertermek nagyjából egy éven belül bezártak… Persze több induló pókerteremnek segítettünk, segítettem. A nyitásban és a szakmai részekben egyaránt. A zalaegerszegi No Limit Club nyitónapján például még dolgoztam is náluk, örök emlék marad, nagyon jó volt a csapat és nagyon jó volt a vezetés!
Feltételezzük, nem kerülhetted el, hogy a póker játékosként is beszippantson. Milyen tétekig jutottál, milyen játékokban mozogsz leginkább otthonosan?
Jól látod, anno senki sem úgy lett osztó, vagy teremvezető, hogy ne a játékkal kezdte volna. Kezdetben az élő cash asztalok kacsájának szerepét töltöttem be, később, Topin keze alatt, egy pécsi backing csoportban casheztem. Ha jól emlékszem NL10, vagy talán NL20 volt a limit. Azonban már ekkor rájöttem, hogy a szervezés és a játék külön embert kíván. Így inkább csak kirándultam az online cash game területén, és ez sem tartott sokáig.
2016 környékén viszont előjött belőlem a játékéhség. Gyerekkori barátommal, Barbárral (online szaki07) minden pókeres dolgomat megbeszélem, ez egyébként a mai napig így van. Vele kezdtük anno a pókeres életet. Ő a profi játék felé ment el, én a szervezés felé. Jelenleg is a ProPokerBacking csoport tagja. Szóval nekiszegeztem a kérdést, hogy szerinte mit kellene játszanom, ami nem eszik meg sok időt, mert az nekem nincs, de azért a nyerés és szórakozás iránti vágyam is kielégíti. A Spin&Go-t javasolta. Neki is álltam, $3-on a PokerStarson. Nagyjából egy év leforgása alatt, $100-ból, szépen összenyertem $3500-t. Valószínűleg sok upswing is volt benne. Kábé úgy tekintettem a Spinre, mint egy számítógépes játékra, ahol szinteket kell lépni, egyre magasabb szintű pályákra kell eljutni. Minden egész $100 elhagyása egy következő pálya volt… :)
Így szórakoztattam magam, és egészen szép pénzt nyeregettem. Később viszont már úgy éreztem, ideje magasabb tétre kacsintani. $7-ra, majd később $15-ra másztam fel, és azóta is ott játszogatok. Mostanság a spanyol oldalon vagyok inkább jelen. Havi átlag 1000-1300 db megy le, kényelmesen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy most is szórakozás az egész… Néha szörnyen tiltes tudok lenni... Egy időben talán a kínai egérgyártók belőlem éltek. :)
Bár vannak megrögzött online játékosok, akik nem szívesen mozdulnak el a monitor elől, az élő póker egyik szépsége éppen az, hogy itt aztán tényleg mindenki összefut, élő reg, online reg, amatőr, na meg persze mindenféle személyiségtípus, csendes, harsány, vagy akár balhés. Ebből adódóan biztos, hogy a 12 év alatt, amit a szakmában eltöltöttél, számos érdekes sztori tanúja voltál, számos érdekes karaktert megismertél. Hogyan jött az ötlet, hogy könyvben foglald össze az élményeid? Miért volt fontos számodra, hogy megírd ezeket a történeteket?
A hajnali cash asztaloknál a csapat hangulatának javítása céljából mindig be-bedobtam egy régi, vicces sztorit. Persze csak amikor elfért, és a játékosok is vevők voltak rá. Nagyon jókat nevettünk ezeken! Mikor már körülbelül 10 éve dolgoztam a pókeres éjszakában, elgondolkodtam rajta, milyen kalandos élet ez, mennyi minden történt velem, és milyen jó lenne megörökíteni mindezt! Ehhez még hozzátartozik, hogy szeretek első lenni! Ilyen könyvet itthon még soha senki nem írt!
Aztán elfogyott a hirtelen jött lendület és motivació… Így végül csak 2019 januárjában írtam meg.
Ne lőjj le poént persze, de kedvcsinálóként mesélj egy kicsit arról, milyen történetek találhatók az Éjjeli Pókerarcaimban?
Van benne minden, ami játék, pókerszervezés és teremvezetés közben velem megtörtént a 12 év alatt. Írok osztókról, játékosokról, hajnali, vicces cash asztalokról, nagy csalásról, rendőrségi balhékról… Tényleg mindenről, és természetesen a legizgalmasabb történeteket szedtem össze! ;)
Egyelőre csak néhány részletet olvastam a könyvedből. Ezek nagyon szórakoztatóak, de talán egy kicsit sötét képet festenek az élő pókeres éjszakáról. Ahogy említetted, van minden, balhék, nehézfiúk, és a fegyverek is előkerülnek... Online játékosként kérdezem, valóban ilyen a pókeres éjszaka?
A könyvemhez, végtelenül megtisztelő módon, Botond Bazsi írta az egyik ajánlót. Ő persze emiatt elolvasta a kéziratot, és beszélgettem vele pont erről a kérdésről akkoriban. Elmondta, hogy szerinte azért messze nem ilyen "sötét" a pókeres éjszaka, mint ahogyan a könyvem alapján érezhető. Ezzel egyet is értek. De! A Fordan Pokerben az ott eltöltött 8 évem alatt kábé 5-6 balhé volt, a többi nap minden ilyesmi nélkül telt el. Költői a kérdés, egy olvasónak mi lesz izgalmasabb, ha a 2842 balhémentes napról írok, vagy ha arról a 6 balhésról?
Kezeljük inkább úgy a könyvet, hogy egy régi pókerszervező 12 év során összegyűlt izgalmas történeteinek a gyűjteménye. Nem azt vállaltam, hogy a póker népszerűsítése céljából írok könyvet, hanem azt, hogy egy olyan könyvet írok, aminek az olvasása szórakoztó lesz!
A kérdésedre a válaszom tehát, nem, nem ilyen "sötét" a pókeres éjszaka. Sőt, meg kell, hogy jegyezzem: véleményem szerint minden szervezőnek az egyik legfontosabb feladata lenne, hogy biztonságos, nyugis, jó légkört teremtsen, mikor játékot szervez! Ma Magyarországon az élő játékosok túlnyomó többsége hobbista, akinek a játék élvezete talán fontosabb is, mint maga a pénznyeremény. Szerintem.
Egy beszélgetésünk során említetted, hogy talán az volt a legnehezebb része a könyv megírásának, hogy mindenképpen őszinte akartál lenni, ebből adódóan viszont nehéz volt elkerülni, hogy ne válts ki sértődést, haragot. Hogy érzed, milyen lett a könyv ilyen szempontból? Valós neveken, beceneveken szerepelnek a játékosok? Egyáltalán minden megtörtént, vagy a fikció is teret kapot?
Érzékeny téma ez számomra. Vékony jég. Akadtak komoly gondjaim is az éjszakában… Ezeknek az elintézése hol békésen, hol kevésbé békésen sikerült. Volt életveszélyes fenyegetés, sok álmatlan éjszaka. Nem akarom túldramatizálni a dolgokat, nem vagyok egy félős gyerek, de sokszor tényleg nem volt egyszerű. És jobb volt félni, mint megijedni… Ha ezeket a sztorikat teljesen kihagyom a könyvből, akkor nem lett volna kerek a mű.
Úgy kellett megírnom, hogy régi sebeket már ne tépjek fel. Tudod, az okos ember tudja, mikor kell földet szórni a parázsra… Pont emiatt mindenki csak keresztnévvel vagy becenévvel szerepel a könyvben, és ha valakit picit is neccesebbnek éreztem, teljesen megváltoztattam a nevét.
Hogy is van a mondás? Mindennemű egyezés csak a véletlen műve. :) Sok fikció nincs benne, pusztán néhol kicsit színesebbé tettem egy-egy sztorit.
Mekkora munka volt 12 év élményanyagának a megírása? Mennyi idő alatt született meg a könyv, és hogyan néztek ki a napjaid íróként?
Sosem tanultam az írást. Semmi ilyesmit. "Mindössze" szeretek olvasni. Minden reggelem egy óra szakmai, vagy motivációs anyag olvasásával indul, majd este, általában lefekvés előtt is olvasok, ekkor már inkább regényt. Ez havi két-három könyv elfogyasztását jelenti. Ennyi az írással kapcsolatos "szakmai hátterem".
Mindezek tükrében azt mondhatom, hogy hatalmas munka volt! Ahogy már mondtam, 2016-ban álltam neki először az írásnak. Nagyjából 50-60 oldalig jutottam. Aztán elfogyott a lendület, elfogyott a motiváció… És kicsit bekerült az asztal mélyére, vagyis pihent a laptopomon. 2018. novemberében, amikor a Fordan Pokertől távoztam, akkor viszont biztos voltam benne, hogy az első dolgaim között lesz a könyvet befejezni. A december bulikkal, családozással, ünnepekkel telt. Januárban viszont nekifeküdtem, és február 1-re kész volt a kézirat! Nagyon sok olyan nap volt, amikor reggel 6-kor keltem, és délig folyamatosan írtam.
Még meg sem jelent, de máris nagy visszhangot kapott a könyv, hiszen, mondjuk ki, egy hiánypótló alkotás, az első magyar szerző által jegyzett pókeres könyv született meg neked köszönhetően. Aki már olvasta, szinte kivétel nélkül dicséri. Hogyan éled meg, hogy ennyire előtérbe kerültél?
Picit messzebbről indítom a választ. Pókertermet vezetni csakis úgy lehet, legalábbis szerintem, ha a játékosoknak adni akarsz. Kevés ember fog pénzt nyerve távozni. Azoknak, akik nem nyernek, élményt kell, hogy adj, hogy legközelebb is visszajöjjenek. A függő játékosokat tegyük most félre... Egy jó szó, egy beszélgetés, egy üveg bor, egy csoki az otthon váró gyereknek… Általában ezek magamtól jöttek, nem pedig a cél, azaz a cég érdekében. Egyszerűen törekedtem arra, hogy jó szájízzel távozzanak a játékosok. És talán emiatt is, bátran mondhatom, hogy nagyon sokan megkedveltek, és kedvelnek a mai napig is. Pozitív személyiség vagyok, és szerettem mindig is előtérben lenni.
A könyvem kapcsán árad az extra szeretet, extra érdeklődés. Ez nagyon jó érzés! Nem kell ezt máshogy megélni, egyszerűen csak élvezni kell! Mindenkinek őszintén kívánom, hogy az életben valamilyen formában legyen ilyenben része!
Maradtak még benned történetek? Esetleg számíthatunk további könyvekre tőled? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Történetek maradtak, sőt, olyanok is, amiket ki kellett vegyek a jogi problémák miatt. Sajnos mindig akad irigy ember, mindig lesz olyan, aki a dögöljön meg a szomszéd lova is elvet vallja…
A bátyám Pécsen a bűntetőjogi tanszéket vezeti, professzor, mellette Budapesten van ügyvédi irodája. Neki is átküldtem a kéziratot, hogy tüzetesen vizsgálja át. Miután megtette, leültem vele, és néhány fejezetet kihúztunk. Ezek a sztorik azonban pár év múlva már kiadhatóvá válnak, így nincs kizárva, hogy megjelenik majd egy bővített kiadás is. Természetesen minden attól függ, milyen lesz az első kiadás visszhangja.
Van egy másik könyvre vonatkozó ötletem is, azonban többet egyelőre nem szeretnék elárulni erről. Mindent a maga idejében. Legyen elég annyi, hogy ez is biztosan egy hiánypótló írás lesz! Nagyon szeretem a Karácsonyt, úgyhogy ha minden jól alakul, akkor a fa alá tud majd kerülni. :)
Végezetül mesélj egy kicsit Gál Péterről, a magánemberről...
Nehéz kérdés, mármint az a nehéz, hogy mit is tegyek bele pár mondatba. A pókeres éjszakának búcsút intve saját vállalkozás felé indulok el. Rendezvényszervezés, borvacsorák, ilyesmik vannak tervben. Mindig is szerettem a több lábon állást, nem szeretek senkitől sem függeni, és ez a jövőben sem lesz másképp. Hozzátéve, hogy a pécsi vezetésnek, tulajdonsoknak nagyon sokat köszönhetek természetesen!
Hiszek a holtig tartó tanulásban. Folyamatosan képzésekre járok. A következő ilyen képzés a KÖNYV 2019 Konferencia lesz május végén, ami a könyvkiadásról, könyveladásól szól.
Imádok utazni! Hiszem, hogy csakis akkor tudsz értékesen dolgozni, ha mellette időt szentelsz a kikapcsolódásra is. Lehet ez több hetes nyaralás, pár napos wellness, vagy akár egy baráti sörözős délután...
Újra látogatom az edzőtermet, illetve újra hódolok régi nagy hobbimnak, a sakknak! A Decs 1990 SE csapatát erősítem az NB II-ben.
Végül, de korántsem utolsó sorban a családalapítás lesz célkeresztben a közeljövőben. Az éjszakázás mellett ezt eddig nem akartam, pláne nem sok kilóméterre az otthonomtól… Most azonban minden lehetőség adott. Gyönyörű mennyasszonyom van, immáron 11 éve együtt vagyunk. Judit minden nyűgöm elviseli, fantasztikus nő! Lagzi, gyerek, öröm, boldogság, ezek vannak tervben! :) Merjünk, nevessünk, szeressünk! Másképp nem is lehet élni.
Sok sikert kívánunk a terveidhez, a könyvhöz és köszönjük az interjút!
Én is nagyon köszönöm Neked, Nektek! Végszóként, egy kicsit sem bújtatott reklám formájában, hadd említsem meg, hogy a www.ejjelipokerarcaim.hu weboldalon tudod megrendelni a könyvem. Nyitott vagyok PokerStarsos fizetésre is! ;)
