Alex Fitzgerald, vagy ahogy online ismerik, Assassinato, elismert oktató, aki egyszerűen és érthetően képes átadni a kisebb téteken játszó játékosok számára a legfontosabb stratégiákat. A hero callokkal kapcsolatos gondolatait sokan olvastátok itt az Akadémián, és számos pozitív visszajelzés érkezett.
Fitzgerald ismét egy egyszerű, de rendkívül hasznos stratégiai írással jelentkezett a napokban, amelyben a dobás fontosságára hívta fel a figyelmet. Reméljük, ezt az írást is hasonlóan értékesnek találjátok.
"Ami igazán megkülönbözteti a profikat az átlagos játékosoktól, az a dobásra való képesség. Egy profi képes eldobni egy flösst, ha úgy gondolja, hogy az ellenfele nagyobb flössel rendelkezik. Egy átlagos játékos viszont egyszerűen nem képes erre.
A legtöbben a kezük ereje alapján hoznak döntéseket. Az emberek szeretik a könnyű utakat. Aki pókerezni kezd, hamar megtapasztalja, hogy nem könnyű két párt, szettet, sort vagy flösst összeállítani, ezeknél erősebb kombinációkat pedig még kevésbé. Emiatt automatikusan kialakul bennük az érzés, hogy mivel olyan sokáig kell várni egy erős kombinációra, ha végre kialakul egy, akkor annak biztosan nyerőnek kell lennie.
A legtöbb ember nem hajlandó dobni, ha két párja vagy még erősebb lapja van. Sőt, a legtöbben még egy pár esetén sem tudnak dobni. Végre van valamim, és dobjam el? Akkor mi a szórakoztató a pókerben?
Könnyű felismerni, ki a profi az asztalnál: azok, akik a fentiekkel ellentétben kényelmesen eldobják az erős lapjaikat is. Egyáltalán nem viseli meg őket, hogy pénzük van a kasszában, erős lap van náluk, és mégis fel kell adniuk a partit. Nem érdekli őket az sem, ha néha kiblöffölik őket.
Nem attól profi egy játékos, hogy preflop türelmes, és képes megvárni egy jó indulólapot. Ezek a játékosok türelmesnek gondolják magukat, de a türelmesen megvárt lapjaiktól már alig-alig hajlandóak megválni. Amikor pedig az ellenfél elviszi a kasszát, nem ritkán nyíltan ellenségessé válnak, mintha a türelmüket kötelessége lenne a pókernek nyertes partival jutalmazni.
Valójában ezek a játékosok legfeljebb a veszteségeiket csökkentik valamelyest a nit játékukkal, de összességében rossz játékosok. A profik nem így játszanak. Ők minden tekintetben képesek megvárni a megfelelő szituációt. Ha ez órákba telik, akkor órákba telik. Nem örülnek ők sem, hogy várakozniuk kell, de képesek ezt elfogadni. Tudják, hogy nem szabad erőltetni a dolgokat; idővel a pillanat eljön hozzájuk. Nem akarják türelmetlenségtől vezérelve megteremteni a pillanatot.
A profik nem nitek, aktívan játszanak, de képesek check/foldot játszani a rossz flopoknál, és nem zavarja őket, ha ezzel az adott pillanatban pénzt veszítenek. Felismerik, ha elpazarolt pénz a cbet egy adott flopon. Nem fognak több pénzt tenni a potba, és ezzel valójában nem veszítenek, hanem nyernek, csak nem az adott pillanatban, hanem hosszú távon. Értik, hogy a jó dobás, vagyis hogy nem veszítenek többet a szükségesnél az adott partiban, éppen olyan fontos, mint a potok megnyerése.
Az átlagos játékosok nem így gondolkodnak. Legyenek nitek, calling stationök, maniac agresszorok, vagy gyengébb regularok, a pot feladását egyaránt a gyengeségnek tekintik. A kassza megnyerése siker, az elvesztése pedig kudarc.
Nem látják a valóságot annak valódi mivoltában. Hiába tudják mélyen belül, hogy az ellenfelük handjét jó eséllyel eltalálta egy koordinált board, mégsem hajlandók ezt elfogadni. Ez az amatőr játék egyértelmű jele. A profi kizárja az érzelmeit. Lehet, hogy ő is ugyanazt érzi az adott pillanatban, de figyelmen kívül hagyja az érzést, és a stratégiailag helyes lépést választja.
És a helyes lépés a legtöbbször a dobás. Ha egy full ring asztalnál ülsz, nyolc ellenfél játszik ellened. Nyolc véletlenszerű kéz majdnem mindig meg fogja verni a te egyetlen véletlenszerű kezedet. Néha órákig fogsz játszani anélkül, hogy nyernél.
Képzeld el, hogy egy utcai verekedésben nyolc ember támad egyet. Az egyetlen helyes válaszlépés a futás! Hasonló helyzetben vagy a pókerben is. A feladatod szinte mindig az, hogy elfuss. Csak akkor szállhatsz szembe nyolc ellenféllel, ha találsz egy erős fegyvert egy erős kéz formájában. De ha a kéz tönkremegy a flopon, értéktelenné válik, akkor újra futnod kell.
Nincs esélyed hosszú távon nyerni, ha az első adandó alkalommal kockára teszed a zsetonjaid, mert találtál egy gyengébb fegyvert. És akkor sem, ha ész nélkül szállsz szembe nyolc ellenféllel. Várd meg a megfelelő pillanatot, amikor elkaphatod őket. Nem siettetheted a munkát; a türelem és a körültekintés a siker kulcsa.
Az emberek ugyanazért pókereznek, amiért harminc másodpercenként a telefonjukért nyúlnak. Nagyon gyorsan unatkozni kezdenek, és izgalmat, ingereket keresnek. Részt venni egy leosztásban szórakoztató, dobni unalmas. Emiatt a legtöbben több kezet játszanak meg, mint amennyit kellene. Hajlamosak vagyunk mindössze azért játszani, mert unatkozunk, és az rossz érzés.
Amikor egy közepes kezet akarunk megjátszani, gyanakodnunk kell. Valóban jó helyzetben vagyok, vagy csak unatkozni kezdtem, és akciót keresek? A póker egyszerre stratégiai- és szerencsejáték. A stratégiai játék gyakran unalmas, a szerencsejáték viszont szórakoztató.
A legtöbb játékos nem tud ellenállni a szerencsejáték csábításának. Ez pedig hosszú távon veszteségeket okoz számukra. Nekünk másnak kell lennünk, hosszú távban gondolkodó stratégiai játékosnak!
Ha úgy érzed, hogy túl sokat dobsz, és sorra viszik el ellened a kis kasszákat, jó eséllyel épp akkor játszol helyesen. A belső iránytűnk el van állítva. Ne hallgass rá!"