Régi motorosoknak azt hiszem nem kell bemutatkoznom :) de amióta inaktív(abb) vagyok az oldalon, biztos rengeteg új pókeres, pókert szerető ember csatlakozott a közösséghez.
Néhány szóban: 25 éves egyetemista vagyok, aki 2007 végén találkozott először a szeretett játék online verziójával és azóta koptatom az egérgombokat. Jelenleg NL400 és NL5000 között mindenhol játszom (főleg FR-et), ahol számomra +EV-s (-nek tűnő) játékot találok.
(a velem készült interjúkban kicsit részletesebben is betekintést nyerhettek a pókeres "pályafutásomba":
http://www.pokerakademia.com/hirek/interjuk/neomorf_interju_a_full_ring_ronnie_colemanje/http://www.pokerakademia.com/hirek/interjuk/interju_neomorffal_a_poker_akademia_uj_pro_team_tagjaval/)
Jelenleg Brazíliában, azon belül is São Pauloban tartózkodom barátnőmmel (továbbiakban: Mrs. Neo :) ). Életem első élő tornáját játszottam csütörtökön, ahova a Pokerstars egy VIP szatelitjén jutottam ki. A kaland (mármint a játék része) sajnos a vártnál kicsit rövidebbnek bizonyult, de erről kicsit később, lássuk előtte egy picit São Paulo városát.
A város a déli félteke legnagyobbika, közel 20 milliós lakossággal (kevesebb, mint 10 hely van a Földön, amely ekkora lakossággal bír), tényleg iszonyat nagy metropolisz. Hajdan az aranyláz, később a kávéültetvények vonzották a betelepülőket. São Paulo a legdinamikusabban fejlődő város Dél-Amerikában, Brazília kúltúrális és gazdasági központja is egyben. Az itt élők az iparból és a kereskedelemből élnek. A város jelentőségét jellemzi, hogy tíz brazil autóból kilenc itt készül. A város méreteiből adódóan rendkívül sokféle emberrel találkozhat az itt járó túrista, szinte a világ minden részéről települtek ide emberek.

São Paulotól néhány percre
A repülőút (egy átszálással Párizsban) viszonylag zökkenőmentesen eltelt, az egyetlen prolémát talán a mellettünk ülő 40-es üzletember jelentette a Párizs-São Paulo járaton, aki a felszállás másodperceit követően mély álomra hajtotta a fejét, amit megszakítások nélkül majdnem a leszállásig folytatott is. így néhányszor át kellett "repülnünk" felette, hogy ne nőjünk hozzá teljesen az üléshez és meg tudjuk mozgatni kicsit a lábainkat. A leszállás előtt kb 1,5 órával megébredt, és végülis sikerült vele összebarátkoznom, fel is írt néhány éttermet, ahova mindenképpen el kell mennünk. A legnagyobb értetlenséget számára az jelentette, hogy hogyan mehetünk egy óriás-metropoliszba, mikor még sosem jártunk Rioban :). Azt mondta, ha 1 napra is, de mindenképpen repüljünk át. Mondtam neki, hogy 14-ben foci vb, majd azt követően 2016-ban Olimpiát is rendeznek ott, tehát tervbe van véve. Egy pár percre ez megnyugtatta, majd felírta a lapra a légitársaság nevét és a repteret, ahonnan 50 perc alatt Rioban vagyunk :)). Még egy névjegykártyát is kaptam tőle, hogy nyugodtan keressük, ha bármi kérdésünk van.

Közeleg a leszállás :)
Ő repült tovább egy számomra ismeretlen déli városkába, mi pedig a szálloda felé vettük az irányt. A határon hatalmas sor állt, kb 1 órát kellet sorban állnunk. Eközben is volt egy kisebb "kalandunk". Több száz emberből minket sikerült kiszúrnia az egyik rendőrnek, mint potenciális drogcsempészeket :D. Elkért minden iratot, feltett ezer kérdést, csodálkozott, hogy csak 1 hetet maradunk stb. Végül közölte, hogy ilyen kis fehér, kék szemű, fiatal európaiakat szoktak "elcsábítani" a helyiek csempészésre, mert ránk nem gyanakszik senki (de Ők pont ezért igen :) ). Azzal zárta a beszélgetést, hogy ha bármilyen drogot próbálunk hazavinni, akkor én is és Mrs. Neo is LE LESZ TARTÓZTATVA. Ezt így szépen, mint az ovisoknak kihangszúlyozta, majd továbbállt. A sorban mindenki minket nézett :), majd folytattuk a várakozást...
Mivel reggel 9-kor érkeztünk meg és a szállodát elvileg csak 3-tól foglalhattuk el, így a kénylemesebb (?) taxizás helyett a tömközlekedést választottuk. Általában ezt választom minden új, számomra ismeretlen helyen, így az első tapasztalatokat hamar begyűjtöm a városról, az ott élőkről. Nem vagyok az a húde kényelmes, nyavajgós ember, aki taxi nélkül egy 3 centis zebrán sem tud átkelni, így ez nem okoz semmi problémát.
Mikor megérkeztünk a szállodába, az LAPT versenysorozat elnöke (David Carrion) személyesen segített megtalálni a regisztrációs pultot, még Mrs. Neo csomagját is vitte :). Miután minden formaságot elintéztünk, megkaptuk a szobát és a Starsos szeretetcsomagot (táska, póló, pulcsi, kulacs stb), közölték, hogy este koktélparti lesz, amire szívesen várnak minket is. Mondtam, ha nem esünk össze (itt kb 1 napja utaztunk már, "háztól-házig") addig, akkor mindenképpen ott leszünk :). Szerencsére egy kiadós ebéd-vacsora segítségével sikerült átlendülnük a holtponton (ideiglenesen), így megnéztük mit ért a Stars welcome partyn. Nem bántuk meg... :)

Koktél parti a verseny előtti estén
Az előre meghírdetetthez képest (8 óra), 1 órás késéssel érkeztünk, de ez is korainak bizonyult. Mindössze 10-20 ember lézengett a helyen, de így legalább az elején nagyobb figyelmet kaptunk a stufftól, egy másodpercet sem kellett várnunk az italunkra :). Az este folyamán hostess lányok folyamatosan bombáztak minket mindenféle földi jóval, aminek a 90%-ról azt sem tudtam, hogy mi az, de annyit ettem, hogy Mrs. Neo már azt hitte, mentővel kell majd a hotelba szállítattni.

Egy, a sok ismeretlen falatból
Miután legurítottunk jópár Caipirinhat (Brazília nemzeti koktélja, amit többféle módon készítenek, általában Cachaça az alapital, de aznap este vodkával is ittam például :) ), és degeszre ettem magam, félrészegen és hulla fáradtan a szobánk felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy magamat ismerve nem lett volna jó vége, ha kipihent vagyok és még a pia is ingyen van, azért szívesen maradtam volna még, kár hogy aznap érkeztünk.
Akik követnek
twitteren, azok bizonyára tudják, hogy a verseny számomra elég hamar véget ért. Erről és az itteni élményekről a következő posztomban számolok be.
Hamarosan jelentkezem, vigyázzatok magatokra!