1) Ide is beírom mert zavar, hogy sokan nem akarnak tudomást venni arról, hogy a póker egy kockázatos biznisz, sokszor kevés örömmel. Ne felejtsük el azt, hogy 10 emberből 9 veszít. Tehát a póker nem az a megváltó valami, ami akkor segít, ha más nincs. Kanrich cikkét mindenki emlegeti, de mindenki elolvasta ALAPOSAN?
2) Bocsi fiatalok, de nézzétek meg, blogbejegyzések tucatja fejezetekre bontva:
I. fejezet - kezdet, ki vagyok
II. fejezet - nagyon megy
III. fejezet - szintlépés, és ez is megy
IV. fejezet - mákolnak a fishek :(
V: fejezet - szar terem, váltás
VI. fejezet - ennyi hülyét, csak mákolnak
VII. fejezet - visszalépés/feljebb lépés (na ettől azonnal tiltra megyek)
VIII. fejezet - most egy kicsit abba...
és mindez miért? van alapos önvizsgálat? Mindenki tudja, hogy mi a gyengéje (de tényleg tudja?)? Alkalmas vagy erre a kemény munkára? nem viccelek, a megélhetési póker kemény munka. Kérdezzétek meg az itteni profikat, hogy mennyi a munka/szórakozás aránya, magasan 90% felett lesz az arány, nem mondom meg melyik irányba.
3) Még egy utolsó szurka - azon is ki vagyok akadva, amikor valaki úgy gondolja, hogy egy sportfogadó cég hosszútávon nem fog nyerni, ez pont olyan, mint a tuti nyerő rulettszisztéma. Na bocs, kipuffogtam magam.
4) Ezt írtam egy blogba:
Egy valami itt azért nem hangzik el. A póker veszélyesebb nagyüzem, mint egy alkalmazotti lét. Úgy hasonlítanám össze, mint egy vállalkozás, és egy alkalmazotti munkaviszony, nem kell magyarázni, hogy az egyik mennyivel kockázatosabb. Ha valaki csődbe megy, akkor meg kell fontolni, hogy utána mit csináljon...
Ezért már előtte is meg kell fontolni, hogy belevágjon-e valaki a pókeres vállalkozásba, ami azért nem csak szórakozás, gondoljunk csak a grindolásra, meg a bad beat hegyekre.
Mellesleg azt sem szabad elfelejteni, hogy a pókerezés színvolnala jelentősen emelkedett az elmúlt években, és emelkedni is fog. Tehát vége a hőskornak szerintem.
Na GL mindenkinek :)
chubbyhun: Egyet kell értenem veled. Én egyelőre minden hozzászólásomban azzal a kezdeti feltételezéssel éltem, hogy stabil nyerő játékosról van szó és így is vannak negatívumok. Azt nem is feltételezem, hogy egy nem stabilan nyerő valaki gondolkodik azon, hogy munkájának hátat fordítva pókerből éljen...
Én is egyetértek Csabival. Iszonyat sok buktatója van a dolognak, amikről nem szabad megfeledkezni.
Jó lenne, ha az oldalon lévő pro grinderek is hozzászólnának a témához, akár pro és kontra érvekkel szintén. Újrakezdve is ezt az utat választanák-e, tényleg sokkal erősebb-e a mezőny szerintük is, merre fejlődik a póker stb. Sok-sok érdekes téma.
3) Még egy utolsó szurka - azon is ki vagyok akadva, amikor valaki úgy gondolja, hogy egy sportfogadó cég hosszútávon nem fog nyerni, ez pont olyan, mint a tuti nyerő rulettszisztéma. Na bocs, kipuffogtam magam.
Nem akartam ennél jobban belefolyni a témába, de a sportfogadásra tett kijelentésed meglehetősen kicsi rálátásra vall, és ezzel nem megsérteni akarlak. Vannak hosszú távon nyerő sportfogadók, igaz a nyerők aránya itt lényegesen kisebb, mint online pókerben. Ráadásul a ruletthez hasonlítani a sportfogadást... Hát... Itt azért nagyon komoly szerepe van a szakmai felkészültségnek, a hozzáértésnek, a szorgalomnak, míg a rulettnél ott a 0, ami eleve értelmetlenné teszi a nyerő stratégiáról való fantáziálást. Vannak persze, akik egyéb módokon igyekeznek nyerők lenni, nem ismerem a pontos szakkifejezéseket, de ha jól tudom van például olyan, hogy "cilinderfigyelő", vagy valami hasonló, aki a krupié mozdulatait, a gurítás erősségét vagy éppen a golyó hangját figyeli, és megfelelő felkészültséggel ezekből következtet a gurítás helyére, de nagyon nem értek ehhez a témához. Az biztos, hogy piros-feketézésből csak szerencsével lehet kicsit hosszabb távon pozitívban kijönni, hiszen a matematikai esélyünk még 1 az 1-hez sincs meg.
Ráadásul ahhoz, hogy sikeres sportfogadó legyen valaki még sokkal több kitartás és szorgalom kell, mint ahhoz, hogy nyerő pókerjátékos legyen. Sokkal de sokkal több. Meg lehet találni a stílusodnak megfelelő és hosszú távon is hasznot hozó stratégiádat, csak iszonyatos szorgalom kell hozzá, és nem árt a szakmai felkészültség sem.
De hidd el, butaság és önámítás kijelenteni, hogy nem lehet sportfogadásból megélni. Világszerte azért van egy réteg, aki ebből él (és itt nem azokra gondolok, akik bundáztatják a csapatokat), de kétségtelen, hogy a 97-98 százalék stabil bukó, igaz nem is tesz semmit azért, hogy ne legyen az. Megrak 6-7 focimeccset egy esélyekben, aztán örül, ha időnként bejön, miközben összességében csak nő a mínusz, igaz a nagy többség szórakozásból csinálja, tehát nem is idegesíti túlzottan hogy bukóban van, és nem is tartja számon.
3) Még egy utolsó szurka - azon is ki vagyok akadva, amikor valaki úgy gondolja, hogy egy sportfogadó cég hosszútávon nem fog nyerni, ez pont olyan, mint a tuti nyerő rulettszisztéma. Na bocs, kipuffogtam magam.
Nem akartam ennél jobban belefolyni a témába, de a sportfogadásra tett kijelentésed meglehetősen kicsi rálátásra vall, és ezzel nem megsérteni akarlak. Vannak hosszú távon nyerő sportfogadók, igaz a nyerők aránya itt lényegesen kisebb, mint online pókerben. Ráadásul a ruletthez hasonlítani a sportfogadást... Hát... Itt azért nagyon komoly szerepe van a szakmai felkészültségnek, a hozzáértésnek, a szorgalomnak, míg a rulettnél ott a 0, ami eleve értelmetlenné teszi a nyerő stratégiáról való fantáziálást. Vannak persze, akik egyéb módokon igyekeznek nyerők lenni, nem ismerem a pontos szakkifejezéseket, de ha jól tudom van például olyan, hogy "cilinderfigyelő", vagy valami hasonló, aki a krupié mozdulatait, a gurítás erősségét vagy éppen a golyó hangját figyeli, és megfelelő felkészültséggel ezekből következtet a gurítás helyére, de nagyon nem értek ehhez a témához. Az biztos, hogy piros-feketézésből csak szerencsével lehet kicsit hosszabb távon pozitívban kijönni, hiszen a matematikai esélyünk még 1 az 1-hez sincs meg.
Ráadásul ahhoz, hogy sikeres sportfogadó legyen valaki még sokkal több kitartás és szorgalom kell, mint ahhoz, hogy nyerő pókerjátékos legyen. Sokkal de sokkal több. Meg lehet találni a stílusodnak megfelelő és hosszú távon is hasznot hozó stratégiádat, csak iszonyatos szorgalom kell hozzá, és nem árt a szakmai felkészültség sem.
De hidd el, butaság és önámítás kijelenteni, hogy nem lehet sportfogadásból megélni. Világszerte azért van egy réteg, aki ebből él (és itt nem azokra gondolok, akik bundáztatják a csapatokat), de kétségtelen, hogy a 97-98 százalék stabil bukó, igaz nem is tesz semmit azért, hogy ne legyen az. Megrak 6-7 focimeccset egy esélyekben, aztán örül, ha időnként bejön, miközben összességében csak nő a mínusz, igaz a nagy többség szórakozásból csinálja, tehát nem is idegesíti túlzottan hogy bukóban van, és nem is tartja számon.
Hát, azt hiszem ez a téma szoros összefüggésben van a "Mi a Te célod a pókererel?" című topikkal!
Nyilván való, hogy el kell dönteni, hogy a póker az egy eszköz csak a megélhetésért vagy maga a cél (és eszköz is).
Azok számára akik a koruknál fogva nem is dolgoztak, mert vagy suliba járt(n)ak vagy mert már a póker miatt nem is volt cél egy munkahely, hiszen a póker már betöltötte a helyét a megélhetésben - azok számára egyszerűen nincs mihez viszonyítani alkalmazotti vs. póker összefüggésben! Persze a nem döntés is döntés.. :) (Csak azt tudja, hogy nem akar 8 órázni sehol.)
Akinek van, mert tudja milyen a 8-tól 4-ig.... az meg a saját eddigi tapasztalatai alapján dönthet, hogy alkalmazott vagy póker.
Valójában sztem teljesen felesleges írnom bármit.. :)
Csak azt tudom mondani, hogy Ahol a tapasztalatod, ott a tudásod!
Minél több élethelyzetbe kerültél, annál több a tapasztalatod és annál több új, felmerülő problémára tudsz majd könnyebben, gyorsabban megoldást találni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy bármelyik oldal ne nyújtana lehetőséget a tapasztalat szerzésre, csak tudatosan kellene rá figyelni... már ha tud az ember.
Sajna manapság a mindennapi grindolás megy a megélhetésért és tök mind1, hogy pókeresként vagy alkalmazottként. Ezt társadalmi szintű probléma, mindamellett, hogy tartom azt, hogy mindenki saját maga a sikerének a kovácsa. De - véleményem szerint, mint minden sikernek -az alapja, az önismeret.
Húúú.. kicsit OFF-os lett. Bocs...
Vika: bocs, ha csúnyát írtam :) azért hasonlítottam a ruletthez, mert a fogadások esetében a fogadóirodák az ellentétes események oddsai között fenntartanak egy marzsot, tehát a színtiszta esély alatt lehet csak fogadni.
Azzal egyetértek, hogyha a pókerben 1/10 arány van, akkor a fogadásban 1/100, és lehet, hogy ekkor is sokat adtunk már az esélynek. A sportfogadást úgy látom, hogy egyedi eredmények fogadásával nem lehet hosszú távú eredémnyt elérni, hanem csak különböző kombinációkkal - ehhez viszont sok tőke kell, sokkal több, mint a pókerhez, ez a szerény véleményem.
Egyetértek azzal, hogy rengeteg munka kell a fogadáshoz is.
Polacheck: írtam a blogodba, de azt nem, hogy maximálisan egyetértek a leírtakkal :)
Dom: szerintem nem volt off, nekem tetszik a hozzászólás, idevaló
Szerintetek az emberek hány százaléka él ma kis hazánkban hónapról hónapra? Szerintetek hány százalék utálja a munkáját és hány százalék szereti?
Ja, és szerintetek a magyar emberek hány százaléka gondolja azt, hogy xar az élete?
Én nem bántam meg, hogy felmondtam, annak ellenére sem, hogy nem igazán megy úgy a póker (pontosabban, nem vagyok képes megfelelő alázatot és fegyelmezettséget produkálni), ahogy szeretném.
Én voltam már pár érdekes munkakörben, volt, ahol megaláztak, kiröhögtek, iszonyatosan alulfizettek, kurvára megfizettek, de 20+ órás munkaidő volt, volt saját sikeres vállalkozás (ez már nincs magánéleti okokból), voltam asszisztens és voltam manager is. Gyakorlatilag beleugrottam mindenbe, ami épp jött, mert kellett. Aztán a legutóbbi munkahelyemen - igaz, kőkemény vitákat követően - már egy normálisabbnak nevezhető fizúm volt, de a legutolsó hónapokban már csak tengődtem, nem volt mit csinálnom, amit felügyelnem kellett, az "meghalt", de az elvárások megvoltak - a sales tevékenység már csak ilyen. Úgyhogy szép kis nyomás volt rajtam, meg az egész cégen, baromira nem ment, úgyhogy 2 év után, miután kiderült, hogy így 30 környékén a szervezetem egy csöppet leépült, úgy döntöttem, hogy az egészségem fontosabb. Pá-pá munkahely. Pár hónap pihit terveztem, és ezen időszak alatt terveztem kipróbálni magam, mint profi pókeres.
A (stresszmentes) felmondási idő alatt nem ment rosszul a dolog, saját magamhoz mérten, de amikor teljesen enyém lett a nap 24 órája, valami nagyon megváltozott. Felborult minden, és a póker elvesztette a helyét a napjaimban, a koncentrációmmal együtt. Tök egyedül voltam egész nap és minden gondolat csak a póker körül forgott. A külvilág (és ezzel együtt a saját önkontrollom és objektivitásom) megszünt, időérzék megszünt, minden megszünt. Az eredmény siralmas.
De nem adtam fel, pár napon belül költözünk asszonykával új kecóba, nagynehezen elkészült, ahol jól fogom végre érezni magam, lesz sok fény, lesz rendje a napjaimnak - és nem leszek egyedül. Ott lesz asszonyka, meg a négylábúak. Úgyhogy ha a párom nem tud rám "felügyelni", a külvilágot néhány "rohadt dög" mégiscsak tudja képviselni.
Azoknak, akik vígan írtak a tanulás feleslegességéről csak annyit mondanék, hogy annak ellenére, hogy papírral a kézben is kurvára nehéz tud lenni az élet, azért az a papír igencsak fontos.