-en, kattanj ránk!
[h=3]Michael J. Sullivan: Avempartha – Az elfek tornya[/h]
Egy kellemes olvasmány, sodró lendületű stílussal.
Be kell vallanom, hogy nekem nem tetszett annyira, mint az első rész, viszont szépen lassan elindult a történeti háttér kibontakozása. Humorból sem volt volt annyi, mint korábban és az új szereplők sem voltak annyira magukkal ragadók.
Amikor befejeztem kettős érzés volt bennem, de nem tudtam miért. Kicsit később rájöttem, hogy az író stílusa olyan, mintha egy könnyed esti mesét olvasnék, ahol a jó győzedelmeskedik és a rossz elnyeri méltó jutalmát és minden rendben van. Itt viszont a kellemes stílus mellet sokan meghaltak és elég véres volt, főleg a vége. Mintha a Hófehérkét összegyúrták volna a Rémálom az Elm utcában című filmmel. :)
Összességében egy elég jó történet és biztosan folytatom, bár sajnos már csak a 3. kötet van meg a sorozatból.
8/10
Rick Riordan - A titán átka
Nagyon jó stílusban írták a könyvet, olvastatja magát, de a történet most egyáltalán nem szippantott be annyira. Értem én, hogy nagy tettet hajtottak végre, de olyan érzetem volt a végén, mintha Percy barátunk egyszerűen csak feltakarította volna a saját maga okozta koszt. Aztán, hogy ne érezze magát olyan kényelmesen gyorsan újabb (szerintem) baklövéssel tetézte.
Nem tudom ezt a részt kedvelni. Az előző 2 valahogy jobban feküdt.
6.5/10
Michael J. Sullivan - Birodalom születik
Ez a kötet sokkal jobb volt, mint a 2. Szokásos fordulatos, izgalmas stílus. Az író szépen csepegteti az információkat a főhősökről és a karakterfejlődések is egészen tetszetősek számomra. Arról is gondoskodik, hogy kellően elgondolkodtató és izgalmas legyen a lezárás.
Ennek ellenére most úgy érzem, hogy kicsit pihentetem a sorozatot, de biztosan visszatérek majd hozzá.
8/10
James Clavell - A sógun
Egy ideje már tologattam/halogattam a folytatását a könyvnek, de most elhatároztam magam és befejeztem.
Izgalmas bepillantás a Japán életbe és kultúrájába. Annyira különböző és annyira lenyűgöző, hogy teljesen beszippantott. A regény utolsó harmada pedig elég akciódúsra is sikerült. Volt pár bosszantó rész és karakterváltozás (a főhősnő szigorú neveltetése ellenére olyan érzelmi hullámvasútra ül, mintha egy James Bond filmet néznék, ahol a nő 2perc ismeretség után feláldozza az életét a derék Bond Jakabért), de ezt betudtam az írói szeszélynek :)
Toronaga karaktere, ha tényleg ekkora taktikus volt, akkor meg is érdemelte, hogy Sógun legyen. Lehet még a sorozatot is megnézem valamikor :)
Mindezek ellenére 9/10
Raana Raas - Csodaidők 1. Az ogfák vöröse
Magyar szerzőnő kötetéről van szó, de még mindig nem sikerült olyan női szerzőt találnom, aki különösen megragadott volna. Kettős érzéseim vannak a történettel kapcsolatban. Egyrészt olyan, mintha egy szappanoperát olvasnék, viszont egy kiemelkedően magas színvonalú szappanoperát.
Amikor elgondolkodtam a leírtakon, rájöttem, hogy egy elég szépen felvázolt társadalomkritikát is felfedeztem benne. A szereplőkben elég jól megjelentek azok a tulajdonságok, amelyek sok emberre jellemzőek a társadalmunkban, ugyanakkor egy-két romantikus elem is belekeveredett.
Összességében nem mondom, hogy rossz könyv volt, de szerintem a gyerekkoromból megmaradt ellenérzés a szappanoperákkal szemben (Dallas, Esmaralda stb) még túl erős, ahhoz, hogy folytassam. Talán később.
7/10
Peter F. Hamilton - Pandóra Csillaga
A vizsgaidőszakban nem nagyon tudtam időt szakítani az olvasásra, de végre befejeztem egy nagyobb volumenű sci-fi-t.
Briliánsan felépített és kivételes részletességgel bemutatott világ tárult elém a könyvben. Érdekes több szálon futó cselekmény. A fejlődő jellemű karakterek kivételesen tetszettek.
Számomra felépítésében hasonlít a Hyperion sorozatra. Ennél a könyvnél is az az érzésem, hogy egy kivételesen részletes, nagyon szemléletes bevezetése volt az igazi cselekménynek.
Ugyanaz az érzés van bennem, mint amikor a Trónok harcát fejeztem be. Nagyon jó, élvezetes történet, de egyáltalán nem érzem, hogy minden áron folytatni szeretném. (Jelen esetben mondjuk nincs is meg a folytatás :D ) Összességében remek kikapcsolódás volt, de számomra az a meghatározhatatlan extra hiányzott, ami igazán kivételes státuszba emelné.
8.5/10
A Setét Torony - A hármak elhívatása
Gondolkodtam, hogy mit kellene olvasni az előző könyv után és rátaláltam erre a könyvre. 2013-ban kezdtem olvasni, szóval pont itt volt az ideje, hogy befejezzem. :)
Hamisítatlan King stílus. Az íróra jellemző karakter- és érzelemábrázolás Egy egyedi posztapokaliptikus világ. Jócskán különbözik az első résztől. Kellemes olvasmány, de egyelőre nem fogok bele a 3. részbe.
7/10
Eric Berne - Emberi játszmák
Még az egyszerűsített nyelvezet is helyenként bonyolult, de ennek ellenére hihetetlen olvasmány. Nagyon jó volt olvasni ezekről és észrevenni magamon és másokon, amikor valamilyen játszmába bonyolódok/bonyolódunk. Biztos, hogy elő fogom még venni ezt a könyvet.
Akit érdekel a pszichológia, annak kiváló választás.
8/10
Stephen King - A Setét Torony - Puszta földek
Azt hiszem ebben a kötetben lettem ennek a világnak a rabja. A világ egyfajta nagyon fura elegye a fantasy – sci-fi – horror – misztikum – postapokaliptikus fantasy elemeknek. Sokkal felismerhetőbbek a rajta King jellegzetes írói eszközei. Könnyen lehetett olvasni és egészen perverzen alkalmazza a függő befejezést.
Most az érzem, hogy kedvem lenne azonnal folytatni.
Kis levonás néhány egyelőre kissé illogikus dolog miatt ment.
8,5/10
Lakatos Levente - Szétcsókolt szavak
Nem volt rossz, de nekem ebben a részben kicsit túl sok volt a „vívódás”. Azért írom idézőjelben, mert úgy éreztem, hogy ezt „illene” éreznem, de inkább csak egy kínlódás jött át számomra. Lehet nem megfelelő érzelmi állapotomban talált meg ez a rész, de ez most kevéssé tetszett, mint a korábbiak. Ettől függetlenül valamikor folytatni fogom.
Inkább hölgyek számára lehet izgalmas ez a sorozat, de néha beleférhet. Mint említettem az előző részek jobbak voltak.
6/10