Póker Fórum Archívum > Póker Akadémia cikkek, hírek > PA Discord interjú - pszichológia és mental coaching

A lenyeg az, hogy egy jatekos kepben legyen a mental game fontossagaval. Fontos tudni es eszrevenni azokat az erzelmeket, amiken kb minden pokerjatekos atmegy: a tilt kulonbozo formai. Jared Tendler irt errol eleget a konyveben. Es ezt kezelni is tudni kell.

Fontos az is, hogy egy "lusta" ember kicsit osszeszedettebben alljon a pokerhez: X ora grind, Y ora tanulas/elemzes. Ha ez nem megy magatol, le kell irni, heti tervet kell csinalni. Egy ilyen embernek fontos lehet akar egy reggeli rutin, hogy ne ****** el a napjat. Kell a struktura, ha alapbol ez nehezen megy.

Az sem art, ha az elet mas teruletein is rendbe akarja szedni magat, pl. portolas/kajalas/szex/pia/drogok/bulik es egyeb hobbik vagy tevekenysegek, amik jobba tehetik az eletet (pl. nyelvtanulas, ha valaki nem tud angolul)

Ezek mind nagyon fontos dolgok, es sokan annyira vakon vannak, hogy igenis sokat segit nekik egy "mental coach". De szerintem egy sima "edzo" is ugyanennyit segitene, aki nem jatektechnikai dolgokat tanit, csak szimplan ad egy feladatot a jatekosnak, amit meg kell csinalnia (tervezes, stb) es utana azt betartatja vele, akar ugy, hogy minden nap rair, hogy sikerult-e betartania, amiket eltervezett.

Ugyanakkor en mindenkinek azt ajanlom, hogy olvassa el azt az 1-2 konyvet, amibol a mental coachok is epitkeznek, olvasson el 1-2 topikot ami ezzel foglalkozik, hallgasson meg 3-4 interjut es akkor nem kell orankent 15 rugokat kidobni az ablakon.

Egy ertelmes embernek nincs szuksege mental coachra, mert minden informacio beszerezheto. Ha valakinek nincs eleg anyaga, akkor meg nyisson egy topikot es biztosan sokan segitenek neki, kuldenek neki cuccokat.

Anettol kerdeznek, LUSTASAG temakoreben. Ez nagyon sok pokerest erint.
Azt szeretnem megkerdezni, ha valaki azzal megy hozza, hogy "lusta vagyok", akkor hogyan kezdi el a munkat? Hogy szokta ezt "kezelni"?

Mental coachok tobbsege ilyenkor azzal jon, hogy azert lusta a jatekos, mert nincsenek konkret, leirt, rovid es hosszutavu celjai. De szerintem egy kicsit tobbrol van szo. Egy lusta ember szinte minden teruleten lusta, akkor is, ha amugy fontos neki a terulet, mig egy szorgalmas ember a legtobb teruleten szorgalmas, megha kevesbe erdekli. Ez igaz a sok kis apro teendore, ami krvara nem fontos senkinek sem, de a szorgalmas megis elintezi, a lusta meg halogatja.

Sok lusta ember akkor is halogat, ha amugy szamara fontos celrol van szo, megha a mental coach ilyenkor azzal is reagal, hogy "ha olyan fontos, miert halogatod".
Mint mond ma a pszichologia a lusta emberekrol? Ezek is rossz gyerekkori mintak/emlekek miatt alakultak ki? Ha igen, akkor hogy lehet ezt javitani? Hipnoterapiarol velemeny? Mennyire genetika? Van-e abban valami, hogy fontos az is, hogy a csaladban hanyadik gyerekkent szuletett az illeto? Pl. most jott ki egy konyv: Szuletei sor(s)rend cimen (Kevin Leman) amit nagyon erdekesnek talaltam. Hogy viszonyulnak ehhez a temahoz a pszichologusok, mennyire humbug?

Kérlek feltétlenül rögzítsétek

volt itt cikk ezen dolgoknak a hasznáról és ahogy láttam a hozzászólók közt nem hemzsegtek azok az emberek akiknek segített volna...

Én is gondolkoztam azon hogy most írjak-e vagy nem.
Szerintem sokan nem akarják felvállalni az órákon keresztül tartó vitákat írásban, mert valószínű értékesebbnek tartják a saját idejüket, hogy egy olyan vitába menjenek bele amelynél már az elejétől fogva egyértelmű, hogy a két álláspont nem fog közelíteni egymáshoz.

Mint minden területen, biztosan vannak kóklerek, vagy eszméletlenül túlárazott coachok, pszichológusok, mágusok, természetgyógyászok stb.
Az hogy az ember mit hajlandó kifizetni és milyen értéket adhat neki döntse el maga. Még a hatékony coachok is lehetnek túlárazottak az olcsó coachok pedig nem hozzáértőek.
Wudant nem ismerem, Csabát viszont igen és én vettem tőle coachingot. Fejlődni szerettem volna a produktivitás, munka, póker, magánélet összehangolásával. Rájöttem hogy egyedül túl lassú folyamat, hiába olvastam el könyveket cikkeket róla. Nekem valahogy nem akaródzott fejlődni és visszatérő probléma volt. Megkerestem Csabát, beszélgettünk, mondott egy árat, én mérlegeltem (számomra megérte az árat), majd megbeszéltük a részleteket és belecsaptunk. Fejlődtem.

Fél óra múlva indulunk!

Még nem vagy tagja a PA Discordnak? Kattints ide és csatlakozz!

Vissza lehet nézni/hallgatni/olvasni valahol? Köszi

Vissza lehet nézni/hallgatni/olvasni valahol? Köszi

Rögzítettük, hamarosan kint lesz. Érdekes interjú volt, érdemes meghallgatni mindenkinek, akit a téma érdekel.


Hasonló anyagok készítését azzal tudjátok támogatni, ha a PókerAkadémia oldalán keresztül regisztáltok termekbe. Duplán jól jártok, mert egyrészt a legjobb dealt kapjátok kiemelkedő supporttal, másrészt még több hasonló anyagot tudunk készíteni.

A lustaság mélységei

Anettol kerdeznek, LUSTASAG temakoreben. Ez nagyon sok pokerest erint.
Azt szeretnem megkerdezni, ha valaki azzal megy hozza, hogy "lusta vagyok", akkor hogyan kezdi el a munkat? Hogy szokta ezt "kezelni"?

Mental coachok tobbsege ilyenkor azzal jon, hogy azert lusta a jatekos, mert nincsenek konkret, leirt, rovid es hosszutavu celjai. De szerintem egy kicsit tobbrol van szo. Egy lusta ember szinte minden teruleten lusta, akkor is, ha amugy fontos neki a terulet, mig egy szorgalmas ember a legtobb teruleten szorgalmas, megha kevesbe erdekli. Ez igaz a sok kis apro teendore, ami krvara nem fontos senkinek sem, de a szorgalmas megis elintezi, a lusta meg halogatja.

Sok lusta ember akkor is halogat, ha amugy szamara fontos celrol van szo, megha a mental coach ilyenkor azzal is reagal, hogy "ha olyan fontos, miert halogatod".
Mint mond ma a pszichologia a lusta emberekrol? Ezek is rossz gyerekkori mintak/emlekek miatt alakultak ki? Ha igen, akkor hogy lehet ezt javitani? Hipnoterapiarol velemeny? Mennyire genetika? Van-e abban valami, hogy fontos az is, hogy a csaladban hanyadik gyerekkent szuletett az illeto? Pl. most jott ki egy konyv: Szuletei sor(s)rend cimen (Kevin Leman) amit nagyon erdekesnek talaltam. Hogy viszonyulnak ehhez a temahoz a pszichologusok, mennyire humbug?

Remek felvetés!

Mentál coachként azt mondhatom, hogy a célírás, feladatok eltervezése gyakran csak arra elég, hogy a játékos a felszínt kapargatva szerezzen egy kis motivációt, majd pár óra vagy nap után visszaessen a korábbi lusta állapotába.

A lustaság egyfajta megmutatkozása egy mélyebb problémának. Ha nagyon le akarom csupaszítani a dolgot, akkor legtöbbször valamilyen félelem az, ami tudattalanul gátolja a játékost abban, hogy a számára tetsző módon teljesítsen.

Néhány pókeres élethelyzet, ami állandósíthatja a lustaságot:

- Az utóbbi időben több olyan sessiont tolt le a játékos, amiket úgy értékelt, hogy kifejezetten rosszul sikerültek. Érzelmileg nagyon megterhelték, feszengett, szorongott játék közben. Érdemes tudni, hogy az pókerhez kapcsolódó érzelmi állapotunk az, ami meghatározza, mekkora kedvvel ülünk le játszani. Az említett eset után a pókerhez kapcsolódó érzés kellemetlen lesz, és teljesen természetes, hogy ezt kerüli a játékos. A félelem: tartok attól, hogy olyan dolgot kell tennem, ami közben nem érzem jól magam.

- Valamilyen változás áll be a játékos énképében: teremváltás, változik a mezőny, a játékost egy számára példaértékű személy bírálja, és ezeknek hatására csökken az önbecsülése. Minél intenzívebben tapasztal megint csak nehéz érzéseket az események / kritika hatására, annál inkább elveszti az önmagába vesztett bizalmát. A játékos azt érzi, nem elég jó ahhoz, hogy megverje a limitet. Minek is akarna ott játszani, hiszen aki nem elég jó, az bukik a pókerben. Félelem: nem vagyok elég jó. Nem akarok veszíteni.

- A játékos nem hagy elég időt a feltöltődésre. Gyakori, hogy valaki ugyan nem játszik sokat, de a játékon kívüli időben is a póker és az azzal kapcsolatos tevékenységek foglalkoztatják. Gondolatban nem tud elszakadni a játéktól és ezzel szépen lassan kiégeti magát. Képzeljétek el úgy, hogy több különböző személyiségrészünk van, amik a jóllétünkért felelősek. Van például egy részünk, ami a sikerre áhítozik, motivált és abban segít bennünket, hogy leüljünk játszani. Van azonban egy másik részünk, ami azért felelős, hogy a szervezetünk és agyunk regenerálódásának fontosságára hívja fel a figyelmet. Amikor megkérdezem a játékosokat, hogyan képzelik el ezeket magukban, akkor legtöbbször úgy fogalmazzák meg, hogy lakik bennük egy "pókerpró" és egy "lazulós arc". Mindkettő rendkívül fontos, és ha valamelyiknek nem hagyunk teret érvényesülni, az aláássa a teljesítményünket. A lustaság esetében az a leggyakoribb, hogy nagyon akarjuk a pókert nyomni, és a lustálkodós részünket igyekszünk leszorítani. Az egy darabig lent marad, majd amikor testileg/lelkileg elfáradunk, akkor felülkerekedik és minden motivációnkat elveszi. A megoldás mindig az, hogy egyensúlyba hozzuk ezen énrészeinket, megadjuk nekik, amit akarnak, és ők támogatni fognak bennünket a pókeres előmenetelünkben. Itt lustaság okozója az a belső feszültség, hogy nem kapunk meg valami fontos dolgot az egyensúlyunk megtartásához.


Ez csak pár kiragadott példa azok közül, amikkel rendszeresen találkozom a pókeresekkel végzett munka során. Mindegyik kezelhető, és mindegyik mélyebb a célkitűzés témakörénél. Akit jobban érdekelnek ezek a dolgok, annak szívesen leírom ennek a még ennél is mélyebb szintjeit. :)

Akit jobban érdekelnek ezek a dolgok, annak szívesen leírom ennek a még ennél is mélyebb szintjeit. :)

köszi, szerintem jól összefoglaltad! engem érdekelnének azok a szintek is és szerintem másokat is.

Rendben, két olyan esetről írok, amikor valaki egyébként a játékos egyébként lehetne top player, de valami múltbeli sérelem, trauma akadályozza. Egészen messziről indulunk, készüljetek. :)

Az első esetet nevezzük egyszerűen szorongó típusnak.

A gyerek megszületik, nagy igénye van a figyelemre és a minőségi kapcsolódásra a szüleivel és ezt meg is adják neki. Az elvárások viszont nagyok otthon. Viselkedjél szépen, fogadj szót, legyél jó gyerek és ezt úgy éri el jellemzően karakteres, erős szülő ebben az esetben, hogy szégyenérzetet ébreszt a gyerekben. Másokhoz hasonlítja, lekicsinyli a törekvéseit, vagy maga a szülő szégyenkezik a gyerek viselkedése miatt. Képzeld el, hogy bevásárolni van szülő és gyerek, és a gyerek szeretne valamit, de nem kaphatja meg. Elkezd toporzékolni és a szülőben szégyenérzet ébred, a gyereke rászól erélyesebben, és érezteti vele, hogy nem helyénvaló a viselkedése. "Fejezd be, mi lesz, ha valaki meglátja? Mit gondolnak majd a szomszédok?".

Kezdődhet akár sokkal korábban is a dolog, amikor a gyerek még beszélni sem tud, nem érti a szavakat. Ilyenkor onnan tudja, hogy szégyenteljes dolgot csinál, hogy érzékeli a szülő nonverbális gesztusait. Ha a szülő szégyenkezik miatta, érzelmileg eltávolodnak, ami rossz a gyereknek, ezért megtanulja, hogy a viselkedése nem elfogadható. Mivel a gyerek nem tudja még függetleníteni magát a viselkedésétől, gyakran azt az információt szűri le, hogy ő maga nem elfogadható. Nem elég jó úgy, ahogy van. Szégyellni kell őt. Ebből kialakul a nem vagyok elég jó félelme.

Ez a gyerek egész életében (míg meg nem gyógyítja magát) azért fog küzdeni, hogy szerethetőnek, elfogadhatónak, hasznosnak, értékesnek érezze magát mások szemében. Akkor, amikor a probléma mélyére ásunk viszont mindig kiderül, hogy mindent azért csinál, hogy megkapja anya vagy apa szeretetét és figyelmét, amit annó elveszített.

Képzeljétek el, hogy emberek leélnek egész életeket abban a legmélyebb vágyban, hogy a szeretett személy elfogadja őket. És közben ezt sosem tudatosítják, sőt, lehet már nem is él a személt, akinek meg akarnak felelni. Egy kis személyes infó: én pl. ebbe a kategóriába tartozom, és tapasztalom, hogy a gyógyulás és fejlődés útja az, ha az ember megtanulja elfogadni önnön értékességét akkor is, ha ezt a szülő, vagy a világ nem adja meg neki.

A legnagyobb kihívása a szorongó embernek az lesz, hogy retteg a hibázástól, hiszen gyerekként megtanulta, hogy ez elfogadhatatlan és a szeretet elvesztésével jár. A pókerben rengeteget lehet hibázni, mert sok olyan helyzet van, ami bizonytalan és kiszámíthatatlan. Ha a szorongó ember rossz állapotban van, akkor ezeket nehezen kezeli, ezért nehezen ül le játszani, nehezen lép limitet vagy próbál ki új dolgokat.


A második kategóriát hívjuk lelkesnek.

Az ő személyiségének kialakulása is hasonlóan indul, mint a szorongóé. Ő is erősen kötődik, nagy igénye van a figyelemre és szeretetre. Ami különbség az ő esetében, hogy fiatalon elveszti azt a személyt, akihez igazán kötődik. Kollégiumba megy, megszületik a kistestvér - és rá helyeződik a szülők figyelme -, esetleg megbetegszik az, aki neki a legfontosabb, szélsőséges esetben meghal.

Ilyenkor a kis lelkes összetörik és hatalmas fájdalmat él meg. A fájdalom számára kezelhetetlen mértékű, ezért hoz egy tudattalan vagy tudatos döntést: soha többé nem fogom ilyen rosszul érezni magam. Ez egy nagyon fontos pont, mert innentől folyamatosan keresni fogja egy életen át a helyzeteket, amik jó érzéssel töltik el, és messziről kerülni fog mindent, ami egy kicsit is rossz érzést ébreszt benne, mert ezek emlékeztetik a megélt traumájára. Hajlamos lehet éppen ezért függőségek kialakítására, melyek eltávolítják a rossz érzésektől. Nehezen állapodik meg egy párkapcsolatban, hiszen ott aztán igazán kiszolgáltatott az ember. Bármikor kelthet benne megsemmisítő érzést a párja.

A motivációjára az lesz a jellemző, hogy nagyon fellelkesül, belevág dolgokba, és - ahogy az egyik kliensem megfogalmazta nagyon szépen - amint kiderül, hogy a dolog komplex és bonyolult, és kellemetlenséggel, unalommal, frusztrációval jár a megértése, azonnal elkedvetlenedik. Ahogy jönnek az első nehézségek, elfogy a motivációja és keres valami mást, ami érdekli és könnyűnek tűnik. Az ő gyógylását az jelenti, ha érzelmi szinten el tudja fogadtatni magával azt, hogy szabad rosszul is éreznie magát, mert nem minden rossz érzés vezet az ő traumájához. Ha ezt megtanulja, képes lesz kitartóan csinálni dolgokat és jó játékossá válni.


Ezek általános jellemzések, akit jobban foglalkoztat a téma, vagy érintve érzi magát, az dobjon bátran egy pm-et, és beszélgessünk róluk bővebben. :)