A tízszeres WSOP bajnok Doyle Brunson a Twitteren jelentette be, hogy a WSOP $10.000 No Limit 2-7 Lowball Draw Championship lesz az utolsó tornája. Texas Dolly ezzel közel fél évszázados karriert zárt le. Első jegyzett tornáját 1972-ben játszotta, a világbajnoki főversenyen végzett 3. helyen Amarillo Slim és Puggy Pearson mögött.
Brunson 10 WSOP címet gyűjtött be pályafutása során, ebből kettőt a WSOP Main Eventen nyert. A játék élő legendája ő, 1988-tól a Poker Hall of Fame tagja.
A bejelentést követően a Cardplayer magazinnak nyilatkozott arról, miért döntött a visszavonulás mellett.
Ha visszatekintesz a '70-es évekre, gondoltad volna, hogy ekkorára nő a póker-világbajnokság, hogy ezrek és ezrek játszanak majd megtöltve a Rio hatalmas termeit, TV közvetítések, szponzorok, reklámok, stb?
Természetesen nem. Emlékszem, Benny Binion egyszer azt mondta nekem, meglátod, egy nap több mint száz játékos pókerezik majd a világbajnoki főversenyen...
Ahogy én tudom, a mai napig aktív vagy a magas tétes cash game játékokban, versenyeket viszont már alig játszol. Mi ennek az oka?
Házas vagyok több mint 57 éve, és a feleségem nincs jó egészségi állapotban. Képtelen elaludni, amíg haza nem érek. Szóval ha jó cash game játék van napközben, akkor megyek, de este 9 körül már mindig otthon vagyok. Egy tornán viszont ezt nem lehet megtenni, ha jól megy a játék, hajnali 2-3 előtt nem érsz haza. Emiatt nem játszom már tornákat. Úgy érzem, fizikálisan még bírnám, mindig nagyon jó volt az állóképességem, ami hatalmas áldás, de bűntudatom lenne, hogy magára hagyom a beteg feleségem. Úgy érzem, mellette van a helyem, ezért döntöttem úgy, hogy idén nyáron játszom az utolsó tornámat. Vele szeretném tölteni az időm.
Sajnálattal halljuk, hogy nincs jól a feleséged, jobbulást kívánunk neki! Miért éppen a $10.000 deuce-to-seven lowball championshipet választottad a valószínűleg utolsó tornádnak?
Ez a kedvenc játékom, és a fiam írt nekem reggel, hogy tudok nevezni a 2. napon is, és ha be is jutok a döntőbe, amire úgy gondoltam, kevés az esély, késő estére akkor is hazaérek. Beszéltem a feleségemmel, és biztatott, hogy menjek. Ez egy búcsú volt részemről a WSOP-tól. Nem hiszem, hogy valaha is játszom még a vébén. Talán csak az $50.000-es versenyen...
Tehát a főversenyen, amit kétszer nyertél meg, másrészt igazi pókermaratonnak számít, nem fogsz már játszani?
Már nem tervezek játszani rajta.
Mit gondolsz arról, hogy ennyire reflektorfénybe kerültek a versenyek? Olyan hatalmas létszámú tornák indulnak, mint a Colossus, a high rollerek pedig egyértelműen fénykorukat élik. Korábban azt mondtad, a versenyek csak a belépőt jelentik a cash game-hez, a ma pókerében viszont ez már nem igaz. Hogyan vélekedsz most a tornákról?
Nagyon sok jó játékos van, és azok a srácok, akik a no limit hold’emmel foglalkoznak, egyértelműen egy magasabb szintre léptek. Csak keveset játszom top hold'em játékosokkal tisztán hold'em játékot. Érdekes lenne látni, mennyivel járnak az olyan öreg motorosok előtt, mint én, de úgy gondolom, sokkal. Nem tudom, mi olyat tanulhattak, amit én nem tudok, de biztos tudnak dolgokat. Daniel (Negreanu) nagyon jól szerepel versenyeken, és ő mondta nekem, hogy van egy olyan szintje a hold’em játéknak, amit mi korábban nem sejtettünk. Ő rendszeresen órákat vesz top profiktól, hogy az optimális szinten tartsa a játékát. Egy biztos, a hold'em a mai napig egy nagyon klassz játék.
Úgy tűnik, lassan teljesen visszavonulsz a pókertől. Hogyan látod a karriered, milyen volt ennek a tradicionális amerikai játéknak a legendájává válni, és megélni, hogy az amerikaiak hobbijából világszenzáció válik?
Remek életem volt. Kezdetben a kosárlabdában láttam a jövőm, amit nagyon szerettem, de egy sérülés véget vetett a karrieremnek. Ekkor kezdtem pókerezni, mert érezni akartam a versengést, és ez nagyon bejött. Nem sok olyan dolog van a világban, ahol egy 84 éves fickó érdemi versenyt tud vívni 20-30 éves srácokkal. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Versenyezni akartam, és a póker volt az eszköz ehhez. Nagyon hálás vagyok ezért! Áldott életem volt, a nehéz időszakokat is átvészeltem, pedig jutott belőlük bőven. De még mindig itt vagyok.
Brunson végül 6. helyen végzett a Lowball Championshipen, $43.963-t nyert.
Brunson 10 WSOP címet gyűjtött be pályafutása során, ebből kettőt a WSOP Main Eventen nyert. A játék élő legendája ő, 1988-tól a Poker Hall of Fame tagja.
A bejelentést követően a Cardplayer magazinnak nyilatkozott arról, miért döntött a visszavonulás mellett.
Doyle Brunson
Ha visszatekintesz a '70-es évekre, gondoltad volna, hogy ekkorára nő a póker-világbajnokság, hogy ezrek és ezrek játszanak majd megtöltve a Rio hatalmas termeit, TV közvetítések, szponzorok, reklámok, stb?
Természetesen nem. Emlékszem, Benny Binion egyszer azt mondta nekem, meglátod, egy nap több mint száz játékos pókerezik majd a világbajnoki főversenyen...
Ahogy én tudom, a mai napig aktív vagy a magas tétes cash game játékokban, versenyeket viszont már alig játszol. Mi ennek az oka?
Házas vagyok több mint 57 éve, és a feleségem nincs jó egészségi állapotban. Képtelen elaludni, amíg haza nem érek. Szóval ha jó cash game játék van napközben, akkor megyek, de este 9 körül már mindig otthon vagyok. Egy tornán viszont ezt nem lehet megtenni, ha jól megy a játék, hajnali 2-3 előtt nem érsz haza. Emiatt nem játszom már tornákat. Úgy érzem, fizikálisan még bírnám, mindig nagyon jó volt az állóképességem, ami hatalmas áldás, de bűntudatom lenne, hogy magára hagyom a beteg feleségem. Úgy érzem, mellette van a helyem, ezért döntöttem úgy, hogy idén nyáron játszom az utolsó tornámat. Vele szeretném tölteni az időm.
Sajnálattal halljuk, hogy nincs jól a feleséged, jobbulást kívánunk neki! Miért éppen a $10.000 deuce-to-seven lowball championshipet választottad a valószínűleg utolsó tornádnak?
Ez a kedvenc játékom, és a fiam írt nekem reggel, hogy tudok nevezni a 2. napon is, és ha be is jutok a döntőbe, amire úgy gondoltam, kevés az esély, késő estére akkor is hazaérek. Beszéltem a feleségemmel, és biztatott, hogy menjek. Ez egy búcsú volt részemről a WSOP-tól. Nem hiszem, hogy valaha is játszom még a vébén. Talán csak az $50.000-es versenyen...
Tehát a főversenyen, amit kétszer nyertél meg, másrészt igazi pókermaratonnak számít, nem fogsz már játszani?
Már nem tervezek játszani rajta.
Mit gondolsz arról, hogy ennyire reflektorfénybe kerültek a versenyek? Olyan hatalmas létszámú tornák indulnak, mint a Colossus, a high rollerek pedig egyértelműen fénykorukat élik. Korábban azt mondtad, a versenyek csak a belépőt jelentik a cash game-hez, a ma pókerében viszont ez már nem igaz. Hogyan vélekedsz most a tornákról?
Nagyon sok jó játékos van, és azok a srácok, akik a no limit hold’emmel foglalkoznak, egyértelműen egy magasabb szintre léptek. Csak keveset játszom top hold'em játékosokkal tisztán hold'em játékot. Érdekes lenne látni, mennyivel járnak az olyan öreg motorosok előtt, mint én, de úgy gondolom, sokkal. Nem tudom, mi olyat tanulhattak, amit én nem tudok, de biztos tudnak dolgokat. Daniel (Negreanu) nagyon jól szerepel versenyeken, és ő mondta nekem, hogy van egy olyan szintje a hold’em játéknak, amit mi korábban nem sejtettünk. Ő rendszeresen órákat vesz top profiktól, hogy az optimális szinten tartsa a játékát. Egy biztos, a hold'em a mai napig egy nagyon klassz játék.
Úgy tűnik, lassan teljesen visszavonulsz a pókertől. Hogyan látod a karriered, milyen volt ennek a tradicionális amerikai játéknak a legendájává válni, és megélni, hogy az amerikaiak hobbijából világszenzáció válik?
Remek életem volt. Kezdetben a kosárlabdában láttam a jövőm, amit nagyon szerettem, de egy sérülés véget vetett a karrieremnek. Ekkor kezdtem pókerezni, mert érezni akartam a versengést, és ez nagyon bejött. Nem sok olyan dolog van a világban, ahol egy 84 éves fickó érdemi versenyt tud vívni 20-30 éves srácokkal. Ez nagyon sokat jelentett nekem. Versenyezni akartam, és a póker volt az eszköz ehhez. Nagyon hálás vagyok ezért! Áldott életem volt, a nehéz időszakokat is átvészeltem, pedig jutott belőlük bőven. De még mindig itt vagyok.
Brunson végül 6. helyen végzett a Lowball Championshipen, $43.963-t nyert.
