Egyrészt megmutatja, mekkora elhivatottság kell napjaink pókerében ahhoz, hogy hozzá hasonlóan sikeressé váljon egy játékos, másrészt kimondottan szórakoztató olvasmány is.
Az alábbiakban a bejegyzés magyar változatát olvashatjátok.
"Kezdjük az elején. Miután befejeztem a jogi egyetemet, egy évig dolgoztam ezen a területen, közben sikeresen letettem az államvizsgát. Előttem állt a jogi pálya. Ennek ellenére úgy döntöttem, más irányba indulok, teljesen megváltoztatom az életem, és otthagyom az állásomat, és végleg otthagyom a jogi pályát is. Talán felmerül bennetek a kérdés, miért tesz bárki is ilyet? Én az a típus vagyok, aki vagy 100%-ot belead abba, ami érdekli, vagy inkább nem foglalkozik vele. És a pókerrel akartam foglalkozni, ez a játék megérdemelte, hogy beleadjam a 100%-ot.
Ez az időszak pénzügyi válság ideje volt Európában. Ezzel Horvátország más országoknál is erőteljesebben szembesült, extrém szegénységbe taszította az embereket. Ekkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy komolyan pókerezni kezdek. A játék lehetőséget adott egy határoktól független karrierre, hogy a saját sorsom építészmestere legyek.
Mindössze $300 megtakarításom volt, és annyi tapasztalatom a pókerben, amit a barátokkal folytatott játékokban összeszedtem. Egyetlen dolgot tudtam biztosan, hogy imádom a pókert, ezzel akarok foglalkozni. Mindig, amikor játszottunk, én voltam az utolsó, aki felállt az asztaltól, egyszerűen nem tudtam abbahagyni, nem tudtam betelni vele. Hamar megértettem, hogy ez nem szerencsejáték, sokkal több annál. Valószínűleg én voltam a legrosszabb játékos a társaságban, de nekem volt valamim, ami nekik nem. Szenvedély a játék iránt, és elszántság, hogy minél jobban megtanuljam. Hogy a lehető legtöbbet hozzam ki magamból a póker terén.
Amikor eldöntöttem, hogy feladom a jogi pályát, és pókeres leszek, a családom hosszú időre sokkos állapotba került. Nagyon konzervatív közegben éltünk. Ebben a pókerjátékosokat szerencsejátékosoknak tekintették, akik autókat, házakat vesztenek el szenvedélyüktől hajtva. A szüleim mindig nagyon fontosnak érezték, hogy büszkén válaszolhassanak arra a kérdésre, mit csinál a fiad. Nagyon sokat áldoztak arra, hogy elvégezhessem a jogi egyetemet, szó szerint mindent odaadtak nekem, amit csak tudtak, hogy ez sikerüljön. És akkor én mit teszek? Úgy döntök, hogy mindent eldobok (legalábbis a szemükben), és elindulok egy ismeretlen úton. Nem ez a szülők álma, nem ezt képzelik el a gyermeküknek.
De nekem volt egy igazán ritka kincsem: az acélakarat. Michael Jordan egyszer azt mondta, hogy a munka kilencvenkilencből százszor győzi le a tehetséget. Nincs más olyan terület, ahol ez igazabb lenne, mint a pókerben. Azt hiszem, a póker volt a végzetem, és ha nem is erre indultam el, igazából minden döntésem ide vezetett.
NL2-n kezdtem játszani a Microgamingen. Szigorúan vettem a bankroll managementet, az volt a szabályom, hogy legalább 150 beülőt kellett nyernem az eggyel magasabb tétre, hogy fellépjek. Akkoriban még nem voltak solverek, saját magadnak kellett kialakítanod a stratégiád, mert az online térben nem találtál sok információt. Ezért kis lépésekben haladtam előre, és ez nagyon megnehezítette, lelassította a feljutást a komolyabb tétekre.
Számomra mindegy volt, hogy kivel játszom, soha nem válogattam az asztalok között. Igazából manapság sem teszem. Ez nem csak a pénzről szólt számomra, a fő célom az volt, és még mindig az, hogy az asztal legjobb játékosa legyek. A póker olyan, mint amikor szerelmes vagy, nem éred be a középszerrel, te akarsz lenni az egyetlen, az igazi, a nagy ő.
Mindennap játszottam, és folyamatosan dolgoztam a játékomon. Mindig 100%-os volt a koncentrációm a sessionökön (manapság is az). Megfigyeltem az ellenfeleimet, akkor is, ha nem voltam benne a leosztásban, jegyzeteket készítettem, hogyan játszanak, mit, miért és mivel csinálnak. Milyen habitusuk van. A játékot követően tanulmányoztam a jegyzeteket, és igyekeztem ellenstratégiát kialakítani minden olyan ellenfelem játékstílusára, akik nehézséget tudtak okozni nekem.
Ez eleinte nagyon jól működött, egyre feljebb jutottam. De aztán jött az NL50, ahonnan visszapattantam. Sosem felejtem el, amit akkor megéltem, a kudarcot, a bukást... Reggelig sétáltunk a barátnőmmel, átbeszélgettük az éjszakát. Komolyan mondom, még manapság is, ha ránézek az NL50-re, görcsbe rándul a gyomrom... Tudtam, hogy nincs mese, vissza kell mennem NL20-ra, és ez maga volt a pokol... Minden porcikámban éreztem a sikertelenséget. A barátnőmnek órákon át kellett hallgatnia, ahogyan az elbukott leosztásokról beszélek, hogy mit rontottam el, mit tennék másképp, miközben semmit sem tudott a pókerről. De mindent megtett, hogy megértse, hogy megértsen engem, és számomra ez a szerelem, valaki, akit szeretsz, összetört, és nem tudod, hogy miért tört össze, de mindent megadsz neki, hogy enyhíts a szenvedésén, hogy jobbá tedd számára a dolgokat. És bár nem is érted igazán, hogy mi történt, de ugyanúgy fáj neked is, mint neki.
Ekkoriban jöttem rá, hogy nincs olyan, hogy veszíteni. Csak akkor vesztesz, ha elfogadod, hogy vesztettél. De ha csak átmeneti állapotnak tekinted a nyerésben, akkor valójában nincs is vesztés, nem létezik. Egyszerű a recept, ha veszítesz, dolgozz többet. És nyerni fogsz. Dolgozz kétszer keményebben. Ez nem elég? Akkor háromszor, négyszer, tízszer keményebben. És előbb vagy utóbb meglesz az eredménye. Előbb vagy utóbb sikerülni fog. Ha nem törik meg az akaratod, és igazán keményen dolgozol, sikerül végül.
Visszamentem NL20-ra, és olyan szenvedéllyel, alázattal és elkötelezettséggel játszottam és tanultam, mint soha korábban. Mintha minden játék az utolsó lett volna. És egyszerűen tudtam, hogy ha legközelebb NL50-en játszom, megcsinálom, esély sincs a kudarcra...
Mindig nagyon magabiztos voltam. Ha te nem hiszel magadban, miért hinne bárki más? Szeretned kell magadat, hogy mások is szerethessenek, és hogy te is szeretni tudj másokat.
Alig vártam, hogy újra kipróbáljam magam NL50-en. És hamarosan ott volt a visszavágás lehetősége.
Szétzúztam az NL50-et. Nem voltam ott sokáig, mert mehettem is 100-ra.
Ott módosítottam a bankroll managementemen, innentől 210 beülőt határoztam meg a következő téthez. Pontosabban a 210 beülő csak az alap volt, és ehhez kellett hozzá nyernem a shotoláshoz szükséges összeget. Ha a shot sikertelen volt, 210 beülőnél azonnal megálltam, hogy újra a megszokott tétemen szedjem össze a pénzt a következő shothoz.
Az NL100 is könnyen ment. Továbbra is sokat dolgoztam, leginkább a range vs range játékot gyakoroltam, mert a pókerben minden a range-ekhez kapcsolódik, minden stratégiának és ellenstratégiának a range-ek helyes meghatározása az alapja. Például magas cbetet frekvenciát használsz ha range előnyöd van, amikor range hátrányod van védekezővé válsz, és érték lapokat is elcheckelve véded a range-ed, vagy éppen donkolsz, amikor előnyben vagy a range szempontjából. És így tovább. Alapvetően minden lépés a pókerben arra épül, hogy hogyan épül fel a te range-ed az adott helyzetben, hogyan épül fel az ellenfeled range-e, és melyikőtök range-éhez hogyan igazodik a board textúra. Mikor kinek a range-e van előnyben. Ezt nagyon hamar megtanultam, és a solverek is megerősítették, hogy ez a helyes gondolkodás.
Ezután elkezdtem NL200-on játszani a Microgamingen, és viszonylag hamar elkezdtem mixelni az NL400-as téttel. Miután a Microgaming megszűnt, az iPokerre váltottam, de itt sok problémám volt és van a scriptelők miatt. A Microgamingen várólisták voltak, az iPokeren viszont folyamatosan indulnak, megszűnnek, majd újra elindulnak az asztalok, és script nélkül jóval nehezebb boldogulni. Ez volt a fő ok, amiért egy éve elkezdtem a PS-en is játszani. Nagyon szeretem az iPokert, nagyszerű rakeback-ajánlatom van ott, 45% gross rakeback, tetszik a szoftver is. Remélem, hogy megoldják majd a script problémát, nagyon boldog lennék.
Négy évvel ezelőtt megházasodtam, és hamar megszületett a kislányunk. Az életem hatalmas fordulatot vett. Az emberek azt mondják, hogy akkor találkozol a világ leggyönyörűbb nőjével, ha lányod születik, és ez 100%-ig igaz. Soha korábban nem éreztem ezt a fajta szeretetet, nem hasonlítható semmihez, gondolkodás nélkül odaadnám az életem a lányomért.
De azért nem is könnyű, és erre senki sem készít fel. Minden nap történik valami új, amivel meg kell birkózni. Emiatt már nem próbálok egyre feljebb jutni a limiteken, pedig úgy érzem, menne. Egyszerűen csak a tökéletes otthont akarom megteremteni a lányomnak, és segíteni a feleségemnek, mert az itthoni teendők nagyobb része neki jut. Még mindig szenvedéllyel játszom, szenvedéllyel tanulom a pókert, de már nem akarok kockáztatni, így a komfortzónámban maradtam.
Időközben áttértem a Holdem Managerről a Hand2Note-ra, létrehoztam a saját HUD-omat (először a Holdem Manageren, de aztán lefejlesztettem H2N-en is), mindent bele tettem, amit fontosnak találtam, hogy a leghasznos információkat lássam. Mostanság hol a PS-en, hol az iPokeren, hol pedig a SuperSport Pokeren (ez egy horvát terem) játszom.
Az elmúlt néhány hónapban elkezdtem MTT-zni is, az alacsony tétektől kezdve akár $1000-ig. Alább az elmúlt időszak iPoker és PS cash game eredményei, valamint az MTT eredményeim láthatóak."
Kattints az alábbi képre a galéria megtekintéséhez!
