Útikalauz cbetelő versenyjátékosoknak (1. rész)

Nemzetközi póker hírek | olvasási idő
2018. január 24. |
Miikka Anttonen, azaz Chuck Bass stratégiai írása, amelyben nemcsak az aktuális cbet stratégiát, de a cbet evolúcióját is áttekintette.
A finn Miikka Anttonen, azaz Chuck Bass, sikeres MTT játékos, az Upswing Poker rendszeres szerzője, emellett a 2+2 közösség népszerű alakja. Korábban a PókerAkadémián is nagy figyelmet kapott, hiszen minden idők egyik legsikeresebb pókeres blogja kötődik a nevéhez, amit magyarul olvashattatok oldalunkon.

Anttonen a napokban érdekes stratégiai cikket jelentetett meg, amelyben a versenyeken alkalmazott cbettel foglalkozik. A cikkben nemcsak az aktuális stratégiát, de a cbet evolúcióját is áttekintette, egyfajta pókertörténeti keretet adva írásának.

Az alábbiakban a "Complete Guide to Tournament C-Betting Strategy" című cikk 1. részét olvashatjátok magyar nyelven.


"A cbet annyira triviális napjaink pókerében, hogy még a tapasztalatlan játékosok is tisztában vannak vele, és gondolkodás nélkül használják. Írásomban ezekre a kérdésekre szeretném megadni a választ:

  • Miért vált a már-már teljesen automatikus cbet normává?
  • Milyen eredményre vezet a cbet gyakori alkalmazása?
  • Hogyan is kéne vélekedni a cbetről?

A következőkben el fogunk merülni konkrét cbet szituációkban, és a mögöttük meghúzódó matematikában, de előtte még arról szeretnék beszélni, hogyan változott a cbet az évek során. Ismerjük meg a múlt trendjeit is.

A cbet evolúciója:

Körülbelül egy évtizede játszom pókerprofiként versenyeket, vagyis megéltem a cbet stratégiai fejlődését. Ugyankkor hat hónapja elkezdtem Piosolverrel tanulni a játék elméletét, és rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok tisztában a cbettel kapcsolatos döntések mögötti matematikai miértekkel.

Szörnyű felismerés volt ez, figyelembe véve, hogy nagyjából ötmillió leosztás van mögöttem... Ennyit játszottam, és lövésem sem volt, miért is cbetelek bizonyos helyzetekben, csak csináltam... Mostanra viszont tudom, és azt szeretném, ha te is tudnád. De kezdjük az elején.

2008-2009: Amikor még nem hibázhattál a cbettel

Ekkoriban, 2008–09 magasságában váltam MTT játékossá, és 100%-ban cbetelni egy nagyon erőteljes stratégia volt. Minden jó játékos ezt csinálta, akik meg nem ismerték ezt a mágikus stratégiát, azok dobáltak nekik minden olyan flopon, ami nem találta el a handjüket. Ezzel meg is adtam a matematikai indokot, 100%-ban cbetelni matematikai nyereséges, ha az ellenfél csak egy pár vagy erősebb lappal ad meg.

Vizsgáljuk meg ezt alaposabban. Használjunk a példa kedvéért félpotos cbeteket 100 zsetonos potnál. Ha 50 zsetont kockáztatunk 100 zsetonért, a pot odds 2-1, így a cbetnek mindössze 33%-ban kell sikeresnek lennie, hogy nyereséges legyen. Az ellenfélnek legalább 66%-ban kellene callolnia, hogy megakadályozza, hogy a cbetünk auto-profiábilis legyen.

Márpedig egy párt vagy ennél jobb lapot csak a flopok 33%-ában kapunkTexas Hold’emben. Tehát nagyon durván a hívó a favorit ebben a helyzetben. Ha az ellenfelünk sosem dob párt és megad minden kicsit is értékelhető húzóval, még így is csak 50%-ban tud megadni, ami még mindig elmarad a 66%-tól.

Szóval ezért vált normává cbetelni minden flopot heads-up potokban. Évek teltek el, mire a játékosok felismerték, hogy a 100%-os cbet egy olyan stratégia, amihez bizony lehet alkalmazkodni. Manapság hihetetlennek tűnik, hiszen ma már elképesztő gyorsasággal változnak a trendek, de akkoriban egy ilyen egyszerű stratégia évekig nyereségesen tudott működni.

Emlékszem, 2011-ben viszont már szétszedtem emelésekkel azokat, akik folyton cbeteltek. Nem tudtak mit kezdeni az emelésekkel, pedig a dolog nagyon egyszerű volt, ugyanarra épült, mint maga a cbet, mégpedig, hogy a cbetelőket is csak 33%-ban találja el a flop.

Ráadásul sok játékos nem 100%-ban, hanem 90%-ban cbetelt, és éppen a nagyon erős kész lapjaikat nem cbetelték, például a szetteket, amikkel csapdázni akartak, illetve néhány gyenébb lappal a pot control miatt. Egy gyakori szituáció:

30 bb-s stackek, donkament. Hero nagyvakban játszik. A korongnál ülő játékos három nagyvakot emel (a becsült range lapjainak 50%-a), a kisvak dob, Hero megad.

Flop (6BB) {#}T {#}8 {#}3

Hero checkel, a BTN három nagyvakot cbetel.

A BTN cbet range-e tartalmaz minden air handet, ugyanakkor nincsenek benne a nutsok, hiszen azokat checkelné, és a közepes párok sem. Ha kivesszük a közepes párokat, a cbet range-e csak 25%-ban kap párt a flopon.


Mivel a legtöbb játékos minden top párnál rosszabb párt dob, ha emelést kap a cbetjére, a cbetelő csak 17%-ban tud ellenállást kifejteni. Nyilvánvaló tehát, milyen könnyű alkalmazkodni a gyakori cbetekhez.

És ami a legjobb, check-raise-ekkel rövid tornákon, olcsón arra kényszeríthetted az ellenfelet, hogy elkötelezze magát a pot mellett vagy feladja. Nézzük meg újra az előző példát:

30 bb-s stackek egy versenyen. Hero {#}J {#}7 lapokat kap nagyvakban. A korongnál ülő játékos három nagyvakot emel (a becsült range lapjainak 50%-a), a kisvak dob, Hero megad.

Flop (6BB) {#}T {#}8 {#}3

Hero checkel, a BTN három nagyvakot cbetel. Hero 8 nagyvakra emel, mire BTN  dob.

Ebben a helyzetben 8 nagyvakot kockáztatunk 9 nagyvakért, ami azt jelenti, hogy a check-raise-nek az esetek 47%-ában kell működnie, hogy nyereséget hozzon - azokat a helyzeteket nem is számolom most, amikor megadást kapunk, de mi nyerjük a potot. Ha valaki 100%-ban cbetel - még jobb, ha valaki check backeli a kész lapjait, de minden airrel cbetel -, exploitív stratégiával mindent kipofozhatunk belőle, miközben ő meg van győződve arról, hogy ő exploitál minket.

Mindazonáltal a "cbeteljünk 100%-ban" trendje még sokáig fennmaradt, még 2012 végéhez közeledve is egymást érték a közel 100%-os cbetre buzdító videók az oktató site-okon, és - ami a legrosszabb - ezek a videók teljesen nélkülözték a cbet stratégiájának matematikai, logikai kifejtését.

Az oktatók automata módban cbeteltek, mintha csak botok lettek volna, és tulajdonképpen csak akkor kezdtek elemezni, ha check-raise-t kaptak, vagy turnig jutott a parti. Ezek az elemzések pedig mindig ugyanoda jutottak: "Nincs semmim, úgyhogy dobnom kell".

Nagyon sok pénzt kerestem azzal, hogy alkalmazkodtam a automatikusan cbetelő játékosokhoz, ugyanakkor nekem sem volt kifinomult a cbet stratégiám. És tény, hogy a sok cbet összességében működött, a mezőny nagyobb részének nem volt rá ellenszere. Eszembe sem jutott akkoriban, hogy változtatnom kéne, miért változtassak valamin, ami nyereséges, gondoltam.

2013-ban azonban jött a változás...

2013: Amikor a játékosok elkezdték megnézni a flopot a cbet előtt


A játékosok sokkal megfontoltabbak lettek, rájöttek, hogy {#}A {#}K-lyal cbetelni {#}9 {#}8 {#}7 flopon talán nem annyira jó ötlet.

Az over cbetelő társadalom alkalmazkodni kezdett a boardhoz, a legrosszabb boardokat már feladták, és sokkal jobban figyelembe vették az ellenfelek tendenciáit. Az ellenfelek már egyre gyakrabban visszajátszottak, már jobban támadtak azokban a spotokban, amelyeket a cbetelők egyértelműen túlblöfföltek.

Még mindig nem voltak kifinomultak a stratégiák, de egyértelmű volt, hogy új idők jöttek. Hamarosan ha valaki minden flopot cbetelt, már nem ért el eredményt. Már tartott a cbet revolúciója.  

Amikor már mindenki számára világos volt, hogy a folyamatos félpotos cbet boardtól függetlenül egyszerű pénzégetés, jött az új trend: kicsi, a pot 33%-át jelentő cbet. A kis cbet a mai napig népszerű, ez egy kimondottan értelmes stratégia.

Az egyik nagy előnye, hogy a 33%-os cbetnek mindössze 25%-ban kell működnie, hogy profitot jelentsen. Annak érdekében pedig, hogy kihasználják a 33%-os cbetet, 75%-ban kell rá visszajátszani, miközben csak az esetek 33%-ában kapunk párt flopot.

A zseniális pedig az benne, hogy nem törekszik arra, hogy két overkártyát, ász magast vagy gutshotot dobasson, ehelyett csak az ellenfél range-ének kis részét akarja dobatni, amit totálisan nem talált el a flop.

És bár a check-raise olcsó egy ilyen kis cbettel szemben, a versenyeken a stackek jellemzően 30 bb körül mozognak, vagyis egy ekkora cbettel is nyomást lehet gyakorolni az ellenfélre, elég mindössze néhány nagyvakot kockáztatni. Nézzük meg újra a handet:

30 bb-s stackek egy versenyen. Hero nagyvakban játszik. A korongnál ülő játékos három nagyvakot emel (a becsült range lapjainak 50%-a), a kisvak dob, Hero megad.

Flop (6BB) {#}T {#}8 {#}3

Hero checkel, a BTN két nagyvakot cbetel. Hero 6 nagyvakra emel.

Ennek a check-raise-nek mindössze 43%-ban kell működnie, hogy profitot hozzon (6 bb-t kockáztatunk 8 bb-ért). Igen ám, de a korongról játszó játékosnál kevesebb mint 20%-ban lesz pár vagy jobb lap. Persze lehet mindenféle drawja, amit nem fog eldobni. De elég sokszor dobásra lesz kényszerítve, mivel a range-e legalább felét air handek adják.   

Az évtized közepe a cbet és check-raise tendenciák harcáról szólt, mindenki megpróbált exploitálni mindenkit, a versenyek egy olyan játékká váltak, ahol a kontra exploitálókat igyekeznek kontra exploitálni. A játékosok elkezdtek nagyon erős line-okat játszani olyan spotokban, amelyekben kevés dolgot reprezentáltak, mint például 3bet all-in totál airrel check-raise ellen.

Gondold végig újra a fenti példát: mit reprezentál a check-raise-ünk ezen a boardon? Random két párok, mint a 83 és T3 nincsenek benne a preflop range-ünkben, a TT, 88 és T8 handeket pedig a legtöbb játékos slow playeli.

A kasszák átlag mérete megemelkedett és a varaiancia is, utóbbi még drasztikusabban. Én, a pókertársadalom jelentős részéhez hasonlóan, gondolkodás nélkül 3bet shove-oltam A3-mal T-8-3 flopon ekkoriban. Az ellenfelek check-raise range-e tele volt vacak lapokkal, ha meg lecalloltak, jellemzően még mindig maradt öt outom.

Végül a versenyjátékosok belefáradtak abba, hogy folyton hatalmas kasszákért játszanak gyenge lapokkal, a variancia pedig óriási. Újabb változás indult... De ezúttal már a játékelmélet segítségével.

Folyt köv.
Kapcsolódó cikkek

0 hozzászólás