Várom az első gondolatébresztő bejegyzést!
Sok sikert hozzá! Várjuk a konkrétumokat azért!
Sok sikert, rám is rám férne egy kis motiváció :)
Az első nap: "Emeld a mércét" A könyv szerzője azt ajánlotta, írjak le minden olyan dolgot, amit mától nem viselek el és minden olyat, amin változtatni akarok. Nagy piros betűkkel vannak a rosszak, zölddel a jók. Ezt minden nap el fogom olvasni, mielőtt megkezdődik a nap. Így tudatosítom magamban, hogy a céljaim ne halványuljanak el.
Ui.: Köszönöm mindenkitől a támogatást. :)
"Nem a körülmények teremtik az embert, az ember teremti a körülményeket"
Benjamin Disraeli
Az első nap: "Emeld a mércét"
Második nap: Változtasd meg korlátozó hiedelmeidet! Azaz ki kell fejleszteni a bizonyosság érzését. A kulcsszavak hozzá: "képes vagy elérni és el is akarod érni a kitűzött céljaidat"
Ezek után az ideális stratégiát kell megtalálni. Az író azt ajánlja, hogy találj magadnak egy olyan szerepmodellt, olyan vkit, aki már elérte azt az eredményt, amire vágysz. Tanuld meg tőle, hogyan cselekszik, mi a legfőbb meggyőződése és hogyan gondolkodik.
Ügyelj a fizikai egészség megőrzésére! (sport)
Okos időgazdálkodás.
"A legtöbb ember túlbecsüli, amit egy év alatt, és alulbecsüli, amit egy évtized alatt teljesíteni képes!"
"Nem veszítettem el a kedvemet, mivel minden egyes sikertelen kísérlet egy újabb lépést jelent előre"
Thomas Edison
1 hete igen produktívan működök, de mióta a könyvet olvasom, még jobban rákapcsoltam.
Harmadik nap: Soichiro Honda története
1938-ban járunk. Honda úr, egy elszánt diák, aki minden erőfeszítésével azon van, hogy forradalmasítsa az autóipart. Saját kis műhelyt hoz létre (még a felesége ékszereit is jelzálogba adja, hogy elérje célját) és egy olyan dugattyúgyűrűn dolgozik hónapokon keresztül, amit eladhat a végén a Toyotának. Ezt végül a cég elutasítja. 2 évre visszamegy az iskolába és végül olyan szintre fejleszti találmányát, hogy megkapja az álomszerződést a Toyotától.
Amikor saját gyárat szeretne létrehozni a japán kormány visszautasítja a háború lévén a támogatását. Így kénytelen volt feltalálni a csapatával egy új eljárást, amivel megfelelő mennyiségű betont tudtak előállítani a létesítményhez. Ehhez nagy szerepet játszott az amerikai katonák eldobált benzineskannái. "Truman elnök ajándéka" Ebből nyertek ki több nyersanyagot, amelyet a háborús helyzet révén lehetetlen lett volna beszerezni. Öröm és boldogság? Nem-nem...
A háború során a gyárat kétszer is lebombázták és a gyártósorok is tönkre mentek.
Mikor eljöttek a békésebb idők a harmadjára is felépített gyárat végül egy földrengés pusztította el.
A háború után hatalmas benzinhiány volt Japánban, és Honda úr nem tudta az autóját tankolni. Végső elkeseredésében motort szerelt a biciklijére, hogy legalább egy boltba el tudjon jutni, hogy a családjának legyen mit ennie. Sorra jöttek a szomszédok, hogy nekik is szereljen fel a biciklijükre egy ilyen kis motort. Ekkor jött az ötlet, hogy motorizált bicikliket kéne létrehozni. Felvette a kapcsolatot Japán 18.000 biciklis műhelyével és boltjával, végül 5000-t sikerült rábírnia, hogy támogassák az ötletét anyagiakkal. Az első találmányok túl nagyok lettek így nem lett sikere, később tovább fejlesztette a motorokat és létrehozta a "Super Cub"-ot és egyik napról a másikra sikeres lett. A jármű később elnyerte a Császár díját is. Exportálni kezdte őket Amerikába is az 50'-es 60'-as években, majd a 70'-es években követték az autók is.
A Honda Corporation ma már összesen több, mint 100.000 alkalmazottal dolgozik Japánban és Amerikában, és Japán egyik legnagyobb autógyártó birodalmának tartják., amelynél több autót csak a Toyota ad el.
Az elkötelezett döntés ereje volt a siker kulcsa. A siker elérése érdekében bármilyen körülmények között folyamatosan dolgozott.
Te mikor adtad volna fel?
Érdekes szori!
Kevesen vannak megáldva ennyi kitartással és alázattal abban amt csinálnak.
Tetszik a topic várom a folytatást!