Stephen King - Callai farkasok (Setét Torony 5.)
Elfogult értékelés következik. Biztos, hogy nem ez King legjobb könyve, biztos, hogy nem ez a legjobb történet, amit olvastam, de ez volt az a könyv, ahol rájöttem, hogy miért is szeretem annyira King regényeit. A rendkívül alapos és árnyalt személyiségleírásai és karakterfejlődései miatt, ami egy pszichológiát kedvelő embernek olyan, mint az Ambrózia :)
Lehet, hogy ez könyv túlírt, de én ebből alig vettem észre valamit. A callai emberek bizonytalansága, a finom befolyásoló párbeszédek, a döntési helyzetek árnyalása, a belső "vívódások" mind-mind zseniálisan tárultak elém. A hab a tortán pedig az utolsó 100-150 oldal volt. Amiket beleszőtt a történetbe kívülről az egyszerűen fenomenális ötlet, ahogy felkeltette az érdeklődést ezzel a folytatásra az is mesteri.
Ha jól tudom voltak Kingnek is alkoholproblémái is korábban, így nem lepődnék meg, ha a gyógyulási folyamat egy állomása lett volna számára Callahan története és annak ellenére, hogy kicsit idegen test volt a sztory a könyvben szerintem a későbbiekben ez is értelmet nyer majd valami módon.
Szóval több szempontból zseniális alkotás ez számomra, annak ellenére, hogy van jobb könyve is az írónak, de a felismerés élményében és a számomra értelmezett személyességében ez egy elképesztően jó könyv.
9/10
Kartya vár - bűnügyi konyv. Egyszerű es érthető
Stephen King - Susannah dala (A Setét torony 6.)
A szóharcos tudja, hogy mi az a vihar előtti csend. Szépen szétváltak a harcosok útjai és folyamatos felkészülésnek éreztem az útjuk ezen szakaszát a nagy végkifejlet előtt. Nem ez a sorozat legjobb darabja számomra. Ennek főleg a 2 lőtt sebbel viszonylagosan jól közlekedő egyik főszereplő az oka. Roland és Eddie története nagyon pörgött, Jake és Callahan már kevésbé és Susannah saját magával folytatott párbeszédei olyan érzéseket keltettek bennem, mintha valaki folyamatosan a víz alá nyomná fejem. Hiába nem volt pörgés a tehetetlen kétségbeesés végig ott volt a levegőben. King nagyon nagy mestere ennek és egy kevéssé sikerült történetet is kiemel vele a középszerből.
Hosszú utat tett meg Roland és csapata és azt hiszem velük együtt én is készen állok, hogy megpillantsam a tornyot...
7/10
R. Kelényi Angelika - A grófnő árnyékában
A kedvesemnek szereztem be, de úgy döntöttem, hogy én is elolvasom, hogy átbeszélhessük, mint egy 2személyes könyvklubban :)
Az irónő nagyon jó stilusban ir, de feladta a leckét, hogy egy 18 éves lány szemszögéből E/1-ben olvashattam a történetet.
A könyv 2/3-ad része számomra nem tetszett. Ok, hogy főhősünk 18 éves tűzrőlpattant kisasszony, akit az esze miatt szeretnek, de rögtön elszórta a szeretett apja hagyatékát, majd meggondolatlanul megindult az ismeretlenbe. Az is rendben van, hogy a férfiúi önbizalmat és magabiztosságot, arroganciának és nagyképűségnek értelmezi, ez a felnőttekkel is előfordul. A finoman perverz diszkrét abberrációját, hogy kb akárhányszor futottak bele hullába, ő azon kapta magát, hogy mennyire csinos legény ez a Mariani, meg milyen szépen feszül rajta a nadrág, no ez már kicsit sok volt nekem. Itt majdnem el is engedtem a dolgot, de azért befejeztem. Az utolsó 1/3-ad azért adott némi bizakodásra okot és kellően feszült/pörgős/izgalmas volt, de nem vagyok benne biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot.
6.5/10
Stephen King - A Setét Torony (A Setét Torony 7.)
Egy hosszú közös utazás végére értem. Nagyon rég kezdtem bele az első kötetbe és utána is jelentős kihagyásokkal olvastam. Azt kell mondanom, hogy számomra abszolút nem ez a sorozat fénypontja. A történet hullámzó volt. 3 nagyobb hullámheggyel, viszont a völgyek főleg az első elég nyugodtra és hosszúra sikerült.
Mindent egybevéve, nekem nagyon tetszett a sorozat és miután Roland belépett a toronyba, amit az iró leirt szinte megbabonázott, de ahogy azt is emlitette, én csak egy mezei kiváncsi olvasó vagyok, ezért elolvastam a történet legvégét is, pedig vagy 20 percet gondolkodtam, hogy megtegyem-e.
Annyiszor emlitette a történetekben a "ka egy kerék" fordulatot, hogy valami ilyesmi befejezésre számitottam, de elég sok kérdés merült fel bennem. Ugyanakkor ezeket elhessegettem és átadtam magam a hosszú utazás emlékeinek.
7.5/10
Az egész sorozat szerintem: 8.35/10
Robert Jackson Bennett - Csodák városa (Isteni városok 3.)
Talán azért, mert viszonylag gyorsan végére értem, de valahogy ez a kötet nem szippantott be annyira, mint az előző kettő. Megvolt a váratlan fordulat a végén, voltak benne emlékezetes részek a trilógiát nagyon szépen lekerekítette az író, mégis azt kell írnom, hogy valami hiányzott számomra. A sorozat egészét tekintve mindenképpen kiemelkedő. Nekem mondjuk az első rész tetszett a legjobban és talán ez a legkevésbé, de természetesen ez is igényes és jó, szóval mindezekkel együtt bátran tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a különleges világokat.
7.5/10
Az egész sorozat 8.5/10
David Gemmel - Kard a Viharban (Rigante ciklus I.)
Az első találkozásom David Gemmellel. Azt kell mondanom, hogy az első benyomás kiváló. Kifejezetten tetszett, hogy olyan stílusban írta a könyvet, mintha egy sorozatot néznék. Minden elválasztott szakasz vagy fejezet olyan volt, mintha egy-egy újabb epizódot kaptam volna. A karakterek emberiek a maguk erényeivel és esendőségükkel. Ez szerintem a fő indok, amiért megkedveltem a történetet és a szereplőket. A könyv vége felé felötlött bennem, hogy a Star Wars univerzumba áthelyezve a történetet akár lehetett volna Darth Vader születéstörténetének egy változata :)
Amellett, hogy egy kiváló, ámbár elég brutális olvasmány nagyon sok dologra is rávilágít. Főleg a tetteink súlyára. Legyen bármilyen apró dolog is, annak komoly következményei lehetnek a jövőben, valamint arra, hogy nagyon vigyázzunk arra, hogy mit kívánunk, mert nem biztos, hogy felkészültünk arra, hogy megfizessük az árát. Valamint, ha időben rá is jövünk tetteink egyes következményeire, azokért vállalnunk kell a felelősséget. Ez pedig könnyen agyonnyomhatja az embert vagy sokszor a súlyától rettegve hagyjuk magunk mögött.
Gemmel életrajzába belepillantva láttam, hogy meggyűlt a baja a rendőrséggel, szóval ő aztán tudta, hogy a cselekedeteknek milyen következményei lehetnek.
Egy elég kemény és brutális, helyenként elgondolkodtató low fantasy. Aki kedveli a műfajt, annak jó szívvel ajánlom.
8/10
David Gemmel - Kard a Viharban (Rigante ciklus I.)
Az első találkozásom David Gemmellel. Azt kell mondanom, hogy az első benyomás kiváló. Kifejezetten tetszett, hogy olyan stílusban írta a könyvet, mintha egy sorozatot néznék. Minden elválasztott szakasz vagy fejezet olyan volt, mintha egy-egy újabb epizódot kaptam volna. A karakterek emberiek a maguk erényeivel és esendőségükkel. Ez szerintem a fő indok, amiért megkedveltem a történetet és a szereplőket. A könyv vége felé felötlött bennem, hogy a Star Wars univerzumba áthelyezve a történetet akár lehetett volna Darth Vader születéstörténetének egy változata :)
Amellett, hogy egy kiváló, ámbár elég brutális olvasmány nagyon sok dologra is rávilágít. Főleg a tetteink súlyára. Legyen bármilyen apró dolog is, annak komoly következményei lehetnek a jövőben, valamint arra, hogy nagyon vigyázzunk arra, hogy mit kívánunk, mert nem biztos, hogy felkészültünk arra, hogy megfizessük az árát. Valamint, ha időben rá is jövünk tetteink egyes következményeire, azokért vállalnunk kell a felelősséget. Ez pedig könnyen agyonnyomhatja az embert vagy sokszor a súlyától rettegve hagyjuk magunk mögött.
Gemmel életrajzába belepillantva láttam, hogy meggyűlt a baja a rendőrséggel, szóval ő aztán tudta, hogy a cselekedeteknek milyen következményei lehetnek.
Egy elég kemény és brutális, helyenként elgondolkodtató low fantasy. Aki kedveli a műfajt, annak jó szívvel ajánlom.
8/10
nagy Gemmel rajongó vagyok, ha tetszett a Rigante ciklus, a Drenai saga-t mindenképp ajánlom. Tizenegy könyv, de ha bejött az író stílusa, akkor még keveselni is fogod. :)
Ezekkel a sorozatokkal valahogy mindig bajban vagyok. Egy csomóba belefogok, de viszonylag ritkán olvasok el 2 részt egymás után belőlük. A ködszerzetből is csak egyet olvastam el, ebből is eddig csak ezt, a Setét Torony sorozatot is közel 10 évig húztam :D
Pedig az író stílusa nagyon is tetszik. Főként, ahogy a karaktereket megjeleníti. Biztos olvasok még tőle (szerencsére van mit:) ), de hogy mikor azt még nem tudom.
Még Abercrombie könyveire is rá kellene néznem, mert tőle pl nem olvastam még, de sok jót hallottam róla.