Póker Fórum Archívum > Minden más > Focicsapatok szurkoloi hattere

Eszembe jutott egy példa. A legutóbbi BL döntő alatt épp egy csendes sessiont toltam otthon :), amikor tizenegyesekkel nyert a MU. Ekkor ugyebár a hosszabbítás miatt már jócskán éjnek évadja volt, a szomszédból óriási "VAAAAN ISTEEEEN!" kiáltás hallatszott. Na, én már ezt sem tudom megérteni, nemhogy azt, aki itthon is képes külföldi mezekben járkálni és akár magyar csapat ellenében is a külföldinek drukkolni.

lehet, hogy csak a MU-ra tette fel a szomszed a cegtol elsikkasztott penzt

Jó akkor miért érthetetlen számodra??:)

Valószínűleg azért, mert nem vagyok egy rajongó típus. Nem tudnék azon idegeskedni, hogy egy szerencsétlen csapat nem tud nyerni. Ha meg külföldi, akkor végképp nem. Egye fene, bosszankodjon az ember, ha a saját falujának aranylábú fiai kikapnak, de azért, mert a Real, Barca vagy MU kikap, nem hinném, hogy érdemes lenne.

Ez teljesen szubjektív, nem akarok vele senkit megbántani.

Nem bántottál meg, csak nem értettem miért olyan érdekes ez számodra ha valaki egy külföldi csapatnak a fanja.

mondjuk azért különbséget kell tenni aközött, hogy pl. látom, hogy barca meccs lesz a tv-ben akkor megnézem (mondjuk nem én :D), mer biztos jó meccs lesz ill. az ennél lényegesen komolyabb szurkolást közt :)

valahoyg sejtettem, hoyg Vincesz az egyébként verzióra kíváncsi, ahogy én is :)

Én arra gondolok, amikor valaki mondjuk Baján T/1-ben beszél például a Barcelonáról (tele vannak ilyen emberekkel a fórumok). Ettől készen vagyok. Én is szimpatizálok külföldi csapatokkal (mint ahogy van kedvenc színészem és énekesem is), de sosem csináltam úgy, mintha azok a csapatok az enyémek lennének a legkisebb mértékben is, mert nem az enyémek, és soha nem is lesznek.
De olvastam olyat is magyartól, hogy a holland válogatott meccse után azt írta egy fórumba, hogy "nyertünk". Megkérdeztem tőle, hogy minimum egy nagyszülői ágon holland-e ugyan, ha már T/1-ben beszél a hollandokról, és még elkezdett értetlenkedni. Mondtam is neki, hogy a klasszikus identitászavar legszebb példáját látjuk az esetében.

Azt én se értem miért kell magyar ellen drukkolni, de a többivel nem tudom mi a gond? Ez ugyan olyan mintha valaki NBA fanatikus lenne.

Nem olyan. Illetve lehet olyan, lehet az ember NBA-rajongó, de sosem lehet igazi Bulls-drukker innen Magyarországról a fotelból. Nekem az NBA-rajongókkal semmi bajom, de ha valaki azt mondaná nekem egy Bulls meccs megnézése után, hogy "NYERTÜNK a Lakers ellen", akkor azt már borzasztóan szánalmasnak találnám. Márpedig manapság a fórumokban (elvonatkoztatva az NBA-től meg a Bullstól) ez megy. Mert más az, ha valaki imádja mondjuk az olasz focit, és azt nézi éjjel-nappal, és megint más az, ha valaki úgy csinál, mintha igazi Róma-szurkoló lenne innen Magyarországról. Ez még akkor is egy vicc, ha történetesen életében még ki is jutott 2-3 Róma-meccsre. Erre írtam, hogy tipikusan a guminő esete. Addig nincs is baj, amíg tudja valaki, hogy guminővel van együtt, akkor van a gond, ha már elhiszi, hogy igazi nő van mellette. Számomra ez egyszerűen szánalmas, nem tudok mit csinálni. Más kultúra, más háttér, más gondok, más örömök, más közeg. Nem oda született az ember. Bár mostanában nagyon multikulti világ van, de pont az igazi drukkerek "képviselik" ezzel szemben valamilyen szinten az "ellenállást". Ők még képesek ragaszkodni az ideáljaikhoz, a csapatukhoz, megvan bennük egy nagyon erős lokálpatriotizmus a legtöbb esetben. Erre jön valaki mondjuk Magyarországról, és eljátssza, hogy nagyobb Róma-drukker, mint azok, akik oda születtek, és minden rezdülését értik az egész közegüknek.

De fordítsuk meg. Norvég fórumokon olvasnám olyanoktól, akik még nem is jártak Magyarországon, hogy ugyanígy eljátszanák mondjuk a Diósgyőr-drukkert. Minimum szánalmasnak tartanám, és kiröhögném őket, és egyáltalán nem hízelgő lenne. Leírtam néhány posttal ezelőtt a példát arra, hogy milyen ünneplés volt itt egy 11. helyet követően, és hogy ezt rajtunk kívül ember meg nem értheti, hogy miért volt így. Ehhez borsodinak kell születni, itt kell élni, látni kell a problémáinkat és a jó dolgainkat is, csak akkor értheti meg bárki, hogy miért ünnepelt tömeg a meccset követően a pályán, mikor a csapat semmi mást nem csinált, csak nem esett ki, vagy miért szurkoltuk le Újpesten az újpestieket egy alkalommal úgy, hogy ötöt rúgtak nekünk, viszont legalább volt csapatunk, mert előtte nem sokkal majdnem vége lett a klubnak. És pont ezért lenne számomra borzasztóan szánalmas, ha történetesen a csapatom divatcsapat lenne (ez ellen mondjuk tenni nem lehet nyilván), és Európa másik felében vagy Ázsiában játszanák sokan a nagy szurkolót. Engem igenis zavarna, mert ez a közeg, ez a csapat itt a miénk, és nem az övék, mert lövésük sem lehet az itteni dolgokról. (Ott van nekik a helyi csapatuk, miért nem szurkolnak szívvel-lélekkel annak? Az tényleg az övék lehetne szőröstől-bőröstől, és saját 20-25 éves meccsrejárói tapasztalatomból mondom, hogy az az öröm, amit a saját csapatod szurkolójaként kapni tudsz, mégha esetleg nagyon ritka alkalmakkor is, az összehasonlíthatatlanul több, jobb, katartikusabb, mint amit a tévé előtt ülve érezhetsz egy BL-döntő után, ha a kinevezett """csapatod""" megnyeri azt.)
Ugyanígy egy magyarnak sem lehet lövése például a katalánokról, meg a mindennapos gondjaikról, örömeikről. Lehet szimpatizálni egy csapattal, és akkor az valóban 11 játékos lesz, de ha valaki igazi szurkoló, annak nem elsősorban az aktuális 11 játékos jelenti a klubot, hanem az elmúlt évek, amit a lelátón töltött a haverjaival, az apja, aki talán szintén annak a csapatnak szurkolt, a pofonok (fizikai és lelki értelemben is), amit a klubja miatt vagy a klubjától kapott, és a gyakoribb vagy ritkább örömök, amik a lelátón érték.

Ha ez nincs az ember mögött, egyszerűen nem lehet több szimpatizánsnál. És én azt nem értem meg sokaknál, hogy mi a lótúróért akarják becsapni magukat a nagy külföldi klubokkal kapcsolatban, és miért nem tudják elfogadni, hogy nem oda születtek, nem tudnak kint lenni a meccseken, legfeljebb életükben 2-3 alkalommal kiutazni, nem övék az a kultúra, stb. Ettől még szimpatizánsok lehetnének, de nekik ez nem elég, ők el akarják játszani a nagy szurkolókat (lásd focis fórumok, és a szánalom, ami külföldi csapatokkal kapcsolatban ott megy a fotelszurkolóktól). Ja kérem, ez azért nem elhatározás alapján megy, hanem évek fizikai tapasztalata alapján és segítségével válik valaki egy csapat tényleges szurkolójává. Ez a tévé előtt nem fog menni. Ahhoz össze kell fagyni egy november végi meccsen a lelátón, vagy éppen leizzadni magadról a gatyát június elején az utolsó fordulóban...

Lehet, hogy kicsit zavaros voltam, de talán érthető, hogy mit akartam kihámozni ebből az egészből, és talán az is érthető, hogy miért zavar engem de nagyon a fent boncolgatott jelenség.

Valószínűleg azért, mert nem vagyok egy rajongó típus. Nem tudnék azon idegeskedni, hogy egy szerencsétlen csapat nem tud nyerni. Ha meg külföldi, akkor végképp nem. Egye fene, bosszankodjon az ember, ha a saját falujának aranylábú fiai kikapnak, de azért, mert a Real, Barca vagy MU kikap, nem hinném, hogy érdemes lenne.

Ez teljesen szubjektív, nem akarok vele senkit megbántani.

Tökéletesen értem, és 100%-ig el is fogadom, amit írsz.
Egy példa, ez arról jutott eszembe, amit az ember saját faluja, meg annak csapata kapcsán írtál. Nagyanyám annak idején mindig kérdezgetett a csapatomról. Kérdezgetett, érdekelte, hogy mi lett az eredmény, amikor meccs után legközelebb elmentem hozzá, bár sosem nézett focit. De érdekelte a DVTK, mert a nagyapám is szurkolt a csapatnak, apám is, aztán én is. A városa, a megyéje csapata volt, az otthonáé.
És pont ezért teljesen jogos lehetett, ha 2006-ban minden egyes olasz úgy érezte, hogy személy szerint ő/ők nyertek a VB-n ("nyertünk"), még azoknál is teljesen jogos volt, akik életükben nem voltak meccsen egyébként, mondjuk a 70 éves mama Toszkánában. És azért volt jogos, mert az olasz válogatott Olaszországot képviselte. A 70 éves mamát is a kis faluban, meg a fanatikus drukkereket is Milánóban, Rómában, Nápolyban. És ha történesetesen Magyarországon egy magyar ember, akinek nincsenek olasz felmenői, és aki egyébként betéve tudja minden olasz klubcsapat összeállítását, és megnéz minden olasz válogatott meccset a tévében, ha ő mondta volna azt (mondták is nagyon sokan a fórumokon sajnos), hogy "nyertünk", az már a szánalom köbe lett volna. Nem az ő hazája, nem az ő válogatottja, és az a válogatott nem érte játszott Berlinben. Sokan nem képesek ezt felfogni manapság sajna.

Tényleg örülök, hogy nem szurkolóként is így látod a dolgokat, mindig jó érzéssel olvasok a tiédhez hasonló megnyilvánulásokat a témában.

ez igy van, hiaba imadom a focit es a holland valogatottat soha nem tudtam negyedannyira sem orulni egyetlen gyozelmuknek sem mint mondjuk a noi kezilabda valogatott gyozelmeinek, pedig nem is erdekel kulonosebben a kezilabda

Attól még, hogy valaki a Sportban olvas mondjuk hetente kétszer a Barcelonáról, és hétvégén megnézi a bajnokiját a Sport1-en, attól még nem lesz igazi Barca-drukker, ahhoz katalánnak kellett volna születnie.

Ezzel nem teljesen értek egyet bőven elég ha kint élsz és kijársz minden mecsükre de természetesen gondolom teis erre gondoltál (lásd west hames film bár persze az egy film de befogadják az embereket ha kijárnak a mecsre és nem kell feltétlen oda születni). Viszont abban egyetértünk, hogy innen magyarországról maximum szipatizálni és szeretni lehet a külföldi csapatokat

Értem azt amit írtok, hogy innen soha nem lehet senki akkora drukker mint aki ott van és ezzel egyet értek részben (igazából nagy részben), de nekem pont van egy ismerősöm aki Lakers fan, akinek a szobájában még a wcpapír is Lakersös és amikor nézett egy meccset vagy megnézte az interneten hogy nyerte e a csapata akkor úgy örült mint majom a farkának ( finoman szólva) és mikor volt egy olyan lehetősége hogy kimenjen LA-be és részt tudott venni Lakers mecseken akkor kint rászóltak hogy ne ugráljon meg ne üvöltsön mert másokat zavar.
Bár igaz hogy az NBA egy elég műanyag szar és csak ezért lehet ez így, hogy még innen is nagyobb drukker tud lenni mint aki ott van.



A másik része amit mondtál, hogy nem mondhatja azt hogy "mi nyertünk"
szerintem mondhatja ha úgy nézzük hogy minden embernek aki valamilyen sportot néz és van olyan csapat akinek szurkol, arra azt mondja hogy az én kedvenc csapatom, tehát egyfajta birtoklási viszony lép föl hogy az én kedvencem az enyém ergo ha győz a csapat nem azt mondja, hogy nyertem hanem nyertünk.
Viszont ha mélyebb értelemben vesszük akkor igazad van, hogy ő azt nem tudhatja igazán sajátjának, hisz ő nincs ott kint nem érzi azt a légkört azt a térsadalmi hátteret amitől ő azt mondhatná hogy "mi nyertünk"

ezek a preferenciaim, ezekben a sorrendekben:

anglia: spurs, l'pool (vilag legjobb tabora)
olaszo: roma, napoli (maradona, szegeny varos, gyonyoru vilagoskek mez)
spanyolo: bilbao (baszk ontudatuk lenyugoz), barca
hollandia: ajax (termeszetesen, de egyebkent a klasszikus ajaxos rovid passzos focit is imadom)
nemeto: st pauli, dortmund, schalke (alapvetoen barmelyik ruhr videki csapat, amelyik eselyes a bayern ellen)
skocia: rangers (a legutobbi uefa menetelesuket is kovettem es nagyon drukkoltam nekik vegig bar ocsmany modon defenziven jatszottak vegig)
franciao: marseille, nantes (szep a mezuk)


valogatott:

sajnos '86 ota kenytelen vagyok azt is valasztani a vilagversenyekre :(, hagyomanyosan a hollandoknak, az angoloknak es a cseheknek drukkolok

ez szuper ennek is mehetne simán egy külön topic:)
Nekem akiket szeretek:
anglia: west ham(részben a film miatt:)),qpr ezt pl nemtom megmagyarázni és nottingham a fifában felakartam jutatni egy patináns klubot a premiershipbe és ezért:) sikerült is
olasz:napoli (maradona plusz szurkoló tábor), torino (apukám kedvenc olasz csapata és igy énis megszerettem)
spo.: fc barcelona (8 éves korom óta a őket szeretem a legjobban indokok -barcelona gyönyörű, mindig szép támadó focit játszottak), atlético madrid (mostanában)
fro.: PSG ezt nemtom miért:)
német.: alapbol egyik sem de mivel Hajnal a Dortmundban játszik most az